„Őrjöngő donaldkacsaként ugrálnak mindenhol, és fröcsögő szájjal üvöltik a képembe, hogy lusta vagyok. Évek óta lusta vagyok, mert nem űzök reggel hatkor aerob sportokat, mert nem kocka a hasam tíz nappal szülés után, mert kerek a térdem, és a bőröm – mely meglepő módon egész testemet ugyanolyan minőségben borítja – nem győzte le a gravitációt. Azt kérdik tőlem az egyetlen és mindenek fölötti igazságot ismerő fitnesszguruk, a nyilvánosság avatott szócsövei, hogy hány év alatt szaladt fel rám az öt kiló, és miért gondolom, hogy az elmúlt évek lustálkodását pár hét alatt bepótolhatom. Ó, lustálkodtam, hát hogyne: önfeledten elnyúlva dolgoztam két munkahelyen, üres óráimban szültem egy kicsit, és neveltem azt a kisgyereket, ha már úgyis éppen egy helyen voltunk mindketten. Vezettem háztartást, és főztem baracklekvárt, de ez teljesen mindegy, mert engem a sátán kacaja kísér, hisz nem kocogtam, mikor a hajnal hasadt, csak lustán ringatgattam méhem gyümölcsét, hátha nyerek még egy félórát az ágyban, és nem kívántam csírát rágcsálni reggelire.