„Szívem a könyvtárak oldalán dobban. Mint gyakorló könyvtáros tudom, hogy a kiadványok, kötelespéldányok (amelyeket valamennyi kiadónak és szerkesztőségnek záros határidőn belül el kell juttatni a Nemzeti Könyvtárhoz, függetlenül attól, hogy milyen nyelven és tartalommal jelenik meg) tömege sokkal dinamikusabban, gyorsabban és megállíthatatlanul növekszik, mint a Minisztérium struktúrája. A könyvek egyre csak szaporodnak, könyvek könyveket, disszertációkat, monográfiákat és népszerű munkákat nemzenek, szülnek, nevelnek föl, folyóiratok, napilapok támadnak a semmiből és halnak csöndes halált, de egy nemzeti könyvtárnak úgy áll jól, ha minden évfolyamnak minden lapszámával rendelkezik, és kiszolgálhatja velük a kutatót. A könyvtár ma már több, mint a raktározott holmi tárhelye: kulturális műhely, a szellemi közélet része, fóruma, találkozóhelye az alkotónak a közönséggel, írónak olvasóval, művésznek a fogyasztókkal. Művészek, írók, szerkesztők összművészeti vására, találkozóhelye, műhelymunkáinak színtere.