Van kormányunk, nincs kormányunk?

Van kormány, s ebben mi is benne vagyunk újra, a kérdés az marad, mit kapunk cserébe, betartják-e félig nyilvános, félig titkos ígéreteiket a partnereink, vagy „maradunk a szégyennel”, akár a cigány a magas állami kitüntetés átvétele után.
Hirdetés

„Megválik. Az, sajnos, már megvált, hogy Háromszéknek nemigen lesz magyar prefektusa, de akkor a kormánynak föl kell ébresztenie zászlóüldöző ámokfutásából és alvajárásból Marinescu urat: »Édes bátyám, ezt most hagyjuk egyelőre!« A többi ígéretben, azok teljesültében reménykedhetünk még, hiszen köztudottan a remény hal meg utoljára.

Hadd nézzünk néhány változást. Rég vágyom rá, hogy ne halljak többet Nicolăescu egészségügyi miniszterről. Ő ment (pénzügyér sem lett belőle!), jött Bănicioiu. A Petrescu nevű hölgy fináncminiszterré való avanzsálása igazi meglepetés, hiszen mindenki inkább a dörzsölt öreg róka Georgescu visszatérésére tippelt. Helyette egy Amerikában végzett közgazdász ifjú hölgy futott be, s most kíváncsian várjuk, mire képes a Harvardon szerzett diploma. Gabriela Szabó ifjúsági és sportminiszter lett, s erről egy­előre annyit mond a mérvadó román sajtó: »lám-lám, vannak magyar nevű jó románok is«.”

Hirdetés