„A Krónika hasábjain megjelenő tárcáidról már régóta ismerhet a közönség, verseid is sok-sok éve megjelennek, első köteted kiadását mégsem sietted el… Miért vártál ennyit? Mennyi idő telt el az első vers megjelenése és az első kötet között?

2007 márciusában publikáltam első alkalommal verseket az Irodalmi Jelen hasábjain, ami kettős öröm volt, hiszen azért is boldog voltam, hogy a szövegek nem a híres-nevezetes „Sándor vagyok én is…” rovatban végezték OJD néhány soros lesújtó üzenetével. Ez akárhogy számolom, több mint hat év a kötetig. Mentegetőzhetnék azzal, hogy a napilapos újságírás hajrája miatt kellett ennyi idő – és ez részben persze igaz is –, de mostanra be kellett látnom, hogy egyszerűen ilyen az alkotói habitusom. Verset amúgy sem lehet bármikor írni. A szépirodalom területéről valószínűleg a vers őrizte meg leginkább ősi jellegét, hiszen művészetünk ágazatainak kezdeti, még fejletlen gyökerei a történelem előtti időkben mind-mind varázseszközök voltak, a mágia eszközei.”