„Nem tudhatom, hogy mit hoz a rommagyar közösség számára a mostani kormányzati szerepvállalás, de biztosan tudom, hogy a rommagyar polgárokat egyfajta „egészséges opportunizmus” jellemzi, vagyis egyaránt érzékenyek a szimbolikus politizálás (NB ez nem azonos a harsány etno-nacionalista zászlólengetéssel, nagyotmondással!), másfelől pedig programszerű, és számon kérhető, azaz gyakorlati megvalósításokat várnak, (és ennek sincs semmi köze a reálpolitikához, de annál több az ügyek „kijárásához”!) a pragmatikus oldalt értékelik. A kormányzati státus ezt az utóbbi pólust kell, hogy erősítse, mely nélkül, a szövetség támogatottsága is elpárolog!

Aztán a politika világa, egyben a köznapi élet keretét is adja, olyan mentális környezetet (political climate), mely nagyon is befolyásolja az egyének és közösségek mentális komfortját, általában a közhangulatot és közérzetet. Nos, a szövetségnek jutó – ezúttal, és kizárólagosan csak akkor, ha a teljes közösség képviselőjeként viselkedik és nem a klikkérdekek követőjeként – kormányzati és egyéb adminisztratív státusok, megjavíthatják a rommagyar közélet tónusát, egyfajta biztonságérzetet teremthetnek a közösség számára.

A közéleti korrupcióval össze nem téveszthető figyelés a közösség ügyeire, az „ügyeket elintéző”, és nemcsak a „jó kormányzásra”, hanem egyben a nyitott és áttetsző, más szóval részvevő kormányzásra vigyázó, jól kommunikáló, de ugyanakkor a közösségi érdekekért hatékonyan fellépő kormányzás, közösségi energiákat szabadíthat fel, életkedvet és jó közérzetet hozhat létre, széles körben.”