Egy Ukrajna hány Ukrajna?

Moszkva tudja, hogy ha valami csoda folytán Ukrajna rendeződne, úgy ők elszalasztanák a bevonulás lehetőségét, így hát bementek, s a háttérben ott vár sorsára Moldova és Grúzia.
Hirdetés

„Elméletileg az ukrán forradalom után vagyunk, az államelnököt elfogatóparancs várja, és Rosszijáig meg sem állt. Putyin politikailag harakirizik azzal, hogy védi Janukovicsot. Fenét lehet lenyugodni, hiszen megosztottságról szólt itt minden.

A legfőbb a szakadás Kelet (Harkov) és Nyugat (Lviv) azaz pro-Rosszíja és pro-EU között. El fog tűnni? Nem hiszem.
Ott van a kulturális és nyelvi szakadás – ha csak Kijevet nézzük, feltűnnek az oroszul beszélő, ám Európa-barát állampolgárok. Köddé lesz ez? Kötve hiszem. (…)
 
Ott az antagonizmus a „demokratikus” és az elviselhetetlen korrupció, a demokrácia és forradalom között, a legitim választások és a mindent elsöprő megmozdulások között. Mi bizonyul ezentúl legitimnek és állandónak Ukrajnában? Van választás, amelyre nem következnek forradalmak, majdani Majdanok?
 
Szembe került az eddigi és a reanimált alkotmány, sejthető, hogy az alaptörvény mint olyan már nem szent, sőt, mediálás közben a nyugatos külföld is szanzsen eltekintett az alkotmányos demokrácia erőltetésétől. Kóser ez? (…)
 
Egy biztos: Moszkva tudja, hogy ha valami csoda folytán Ukrajna rendeződne, úgy ők elszalasztanák a bevonulás lehetőségét, így hát bementek, s a háttérben ott vár sorsára Moldova és Grúzia. A szimferopoli, akszenyovi árnykormány és a május 25-ről, március 30-ra előrerántott autonómia-referendum csak ráadás…”
 

Hirdetés