„A mai politikai élet elérte azt, hogy már nem is szavazókra, hanem hívőkre van szüksége. Akik mérlegelés nélkül, vakon hisznek el mindent, amit a Vezér kihirdet. Ha Kelet, akkor Kelet, ha atom, akkor atom. Pedig milyen jó lenne meghallgatni energetikusok vagy külpolitikai stratégák nyílt vitáját a tévében, és azok után választani. Ha az érvek nem sorolnák be magukat egyből ide vagy oda, nem bújnának el a politikai oldalak barikádjai mögé.

Tényeket és lehetőségeket mérlegelnénk végre, és nem saját hitünket helyeznénk újra és újra a serpenyőbe. De jó lenne, ha megint felnőttként kezelnénk magunkat, és nem durcás gyerekként, aki utál veszíteni minden játékban.”