„Mert amióta 2012-ben a szociálliberálisok túlnyerték magukat, össznépi totózás folyik, hogy mikor esik szét a koalíció. Ebből a szempontból nagyon rosszul megírt szappanoperát élünk: a két társelnök – a liberális Crin Antonescu és a szociáldemokrata Victor Ponta – folyamatosan egymást rágják, már amikor éppen nem Traian Băsescu államfőbe vannak beleakadva. A korábban elbukott regionalizáció mellett az alkotmánymódosítás volt az egyik kiemelt vállalásuk – és az alkotmánybíróság minapi döntése következtében ebből sem lett semmi.

A helyzet egy alkotmánybírósági diktatúrához hasonlít – jelentette ki Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke. Előzőleg a romániai alkotmánybíróság a hatályos alaptörvénnyel ellentétesnek ítélte és gyakorlatilag kigyomlálta az erdélyi magyarság számára fontos módosító javaslatokat is. Ilyeneket például: a nemzeti kisebbségek szabad jelképhasználata, a kisebbségek képviselői saját döntéshozó és végrehajtó szerveket hozhatnak létre az identitásuk megőrzését érintő hatáskörökkel, a parlament sarkalatos törvénnyel elismerheti a hagyományos térségek közigazgatási alegységekbe szerveződését a megalakítandó közigazgatási régiókon belül (a magyar mint regionális nyelv felvetése már korábban elbukott).

Pedig Kelemen Hunornak – és a bukaresti politikai elit egészének – semmi oka nincs a diktatúrázásra; tulajdonképpen csak annyi történt, hogy a fagyi visszanyalt. Hiába tetszettünk forradalmat csinálni, sem az 1991-ben véglegesült új alkotmány elfogadása, sem annak 2003-as módosítása során nem voltak képesek felülírni az alaptörvény első passzusát, miszerint „Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam.” És az alkotmánybíróság ehhez tartja magát.”