„Kárpátaljai ismerőseimtől tudom: a fiatal magyar férfiaknak már elkezdték kézbesíteni a behívókat. A délszláv háború iszonyatos emléke kísért: magyarok vérezhetnek egy olyan háborúban, amelyhez az égvilágon semmi közük, amelynek érintettjeivé is csak a trianoni téboly tette őket. Ez az a pont, ahol mindazt, amit eddig gondoltunk az ukrán helyzetről, el kell felejtenünk. (…)
Engem mától nem érdekel a Majdan, nem érdekel az ukrán demokrácia, de teszek Moszkvára, Brüsszelre, Washingtonra és a Nyugat vs. Kelet évszázados szkander meccs újabb fejezetére is. Engem most csak és kizárólag Kárpátalja érdekel, semmi más. Ahol 150.000 testvérünk retteg a holnapért. 150.000 magyar figyel összeszorult szívvel, görcsbe rándult gyomorral Kijev felé – és tekint várakozással, reménykedéssel Budapestre. Nekik csak mi maradtunk. (…)
És ezt nem engedhetjük. Mától a trafikmutyi, Paks, Simon 200 milliója és az egész választási kampánycirkusz harmadrendű kérdés csupán. Most csak Kárpátalja létezik, semmi más. Most mindenkinek a lehető legnagyobb alázattal kell szolgálnia ezt az ügyet. Félre kell tenni az Euromajdanért való hippi rajongást, a Putyin cár iránti jobbos rokonszenveket, de a kardcsörtető irredenta hangoskodást is. Itt és most nem Kárpátalja visszacsatolása a cél – hanem a megvédése. Az viszont elemi kötelességünk. És aki ez alól bármilyen kifogással, bármilyen reálpolitikusi érvelésbe csomagolt restséggel vagy gyávasággal takarózva kibújik, az szar ember. (…)
Eddig mindig homokba dugtuk a fejünket. Kussoltunk a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején, nem tettünk semmit Csehszlovákia és a Szovjetunió széthullása idején, és a »béke és stabilitás szigetének« hazug, gyáva illúziójával lőttük be magunkat akkor is, amikor Szentlászlót pusztították a csetnik hordák. Kiragaszthatjuk a nagymaós matricát az autóra, osztogathatjuk a pénzeket határon túli haverjainknak és üzlettársainknak, beleugathatunk Pestről, hogyan kell ott magyarnak lenni – de ha ilyen helyzetekben cserben hagyjuk a saját véreinket, akkor nem érdemeljük meg az anyaország nevet.”