„A szociáldemokraták most a saját csapdájukba estek. Mentoruk, Ion Iliescu kedvéért írták be az 1990-es alkotmányba, hogy annak módosítása csak úgy lehetséges, ha a változások nyomán nem módosul semmi, vagy módosulhat itt-ott, de akkor minden változatlan marad. (Van egy csikorgó kiskapu, ha új alkotmányt fogad el a törvényhozás. Ám amikor a Nemzeti Liberális Párt az ellen is prüszköl, hogy koalíciós partnere a liberálisok alelnökét belügyminiszterré nevezné ki, hogyan jutnának dűlőre egy új alaptörvény esetében?)

Ami pedig a taláros testületet illeti, ők viszont a csúcsra jutottak. Szinte fölösleges is a több száz képviselő és szenátor munkája, hiszen az alkotmánybírók amúgy is eldöntik a társadalom alakulásának mikéntjét. Értékek és alternatívák között választanak, s nem kell aggódniuk amiatt, hogy kiderül: értékrendjük olyan, mint a Tallérossy Zebuloné volt. Nem érheti őket – a maguk megerősítette törvények szerint – még ejnebejnyézés sem.”