“Nemes Előd volt az elnök. Mondhatnám az operett-slágerrel, hogy nem történt semmi, csak elválunk csendben… Kizártuk a pártból – erre sajtótájékoztatót hívott össze maga a vádlott, azokat mocskolja, akik még ma is fedezik feddhetőségeit.

A párt kizárta, ám ő maradni akar tanácsosként. Dolgozni akar rendületlenül a pártért, maradni akar képviselőként, ő, akinek egy szavát se hallotta a tanácsban senki másfél év alatt.

Nyilatkozata szerint az embe­rek, az őt imádó választók egymás sarkára hágva keresik naponta gondjaikkal. Egyik nyilatkozata szerint több szavazatot kapott, mint az egész párt együttvéve. Csinos. Az is lehet, felvonulnak a városháza elé a polgárok. Elfelejtik azt is, hogy a kampány idején ívpapír nagyságú plakát volt (egy napig) Sepsiszentgyörgyön, társas fénykép, azzal annyi. És Nemes nem mozdult. Rendületlenül bízott önmagában. És a párt könyörgött találkozókért, gyűlésekért.

Nemes ma is tudja: bírósággal fenyegetőzött, és kussolunk mi, a tagság, nehogy per legyen. Ezzel én ma sem értek egyet. Beléptem, mert rokonszenves az alapszabály, mert kötelékben akartam szállni népemért, felebarátaimmal. Csak azt nem tudtam, miféle megvezetés történt Nemes Előd uralkodása alatt. Nos, hát vagyunk, annak ellenére, hogy egy „illegalitásban” lappangó párt bambult másfél évvel ezelőtt, éppen a választások idején.

A vádlott vádol. És tudja, miért nem pakoljuk ki vele együtt a viselt dolgait. Ez ad erőt neki, hogy tombolva harcoljon – a maga érdekeiért.”