„Elegük van a bevándorlókból, jöjjenek akár az EU keleti és déli tagállamaiból, vagy az Európán kívüli harmadik világból. Utóbbiak integrálása egyre illuzórikusabb, a gyökeresen eltérő kulturális, vallási és szemléletbeli különbségek nyomán Londonban és Berlinben már hivatalosan is elismerték a multikulturalizmus csődjét. Dél- és Kelet-Európa esetében az ilyen jellegű gondok kisebbek, noha a románok és bolgárok esetében mégis akadnak életfelfogási súrlódások.
A bevándorlók nem úttörők, akik először fognak iga alá szűz földeket, a semmiből új városokat, országokat építve, mint az Újvilágba kerülők 2-300 évvel ezelőtt. Mindannyian a készre érkeznek, olyan országokba, amelyek képesek voltak kiépíteni a jóléti államot, olyan társadalmakba, amelyek magas színvonalú oktatást, egészségügyet, közszolgáltatásokat, környezetvédelmet stb. építettek ki. Önerőből, minimális külső támogatással. Amennyiben hasonlóra vágynak, a déli- és keleti társadalmak tegyenek rendet saját portáikon, úgy mozgósítsák emberi erőforrásaikat, népeik kreativitását, elöljáróikat úgy szelektálják, hogy nyugati szintű fejlettséget érhessenek el. Természeti adottságaik ráadásul összehasonlíthatatlanul jobbak, mint a zord északon (Skandinávia), alpesi katlanokban (Svájc), tengerből verejtékes munkával elnyert földön (Hollandia), vagy porig lebombázott ország újjáépítésénél (Németország). Még támogatást is kapnak, nem is aprópénzt, hanem eurómilliárdokat vissza nem térítendő jelleggel!”