„A jelek szerint Antonescu úgy gondolja: néhány liberális miniszter lecserélése és a román közvélemény által az ország egyik leghitelesebb politikusának tartott Klaus Johannis belügyminiszteri kinevezése lehet a fölemelkedést elhozó lépés. Főleg úgy, hogy a PNL kikövetel Johannis számára egy miniszterelnök-helyettesi pozíciót is. Az egyébként, hogy Johannis személyében egy kisebbségi politikus kerülhet egy olyan fontos tárca élére, mint a belügyminisztérium, csupán kis mértékben tekinthető a kisebbségek felé irányuló nyitásnak.
A szász elöljáró a román politikumba teljes mértékben betagozódott politikus, aki nem kisebbségiként, hanem a román politikai elit tagjaként, a román pártok közötti csatározások szereplőjeként építi karrierjét. Előmenetele érdekében kisebbségi szolidaritásra nem hajlandó, a magyar önrendelkezési törekvéseket elutasította. Ezért román szempontból ő az »ideális« kisebbségi: »kényelmetlen« jogköveteléseket nem fogalmaz meg, így a kirakatba, a kormány legitimálására, Bukarest nemzetiségi politikájának kozmetikázására kiválóan alkalmas.”