„Hihetetlen, hogy közel negyed századdal a rendszerváltás után még nem került egy olyan kormány, amely ne rövid távon, a négyéves túlélésben gondolkodott volna, hanem kidolgozott volna egy stratégiát a már létező cégek segítésére, a vállalkozási kedv bátorítására, tőkeerős külföldi beruházók idecsalogatására. Csak kapkodás, a költségvetésben tátongó űrök gyors betömésére tett sikeres vagy kevésbé hatékony kísérletek voltak és vannak.
Eközben hazai vállalkozások tömegei mennek csődbe, a nagyberuházók szedik a sátorfájukat, s vonzóbb országokba helyezik el telephelyeiket, újak meg egyre ritkábban érkeznek.
Fény sem pislákol ugyanakkor az alagút végén, hiszen a mostani kormány még csak nem is utalt arra, hogy ezen a helyzeten változtatni szeretne. Ellenzéke sem brillírozik, akkor sem tette, amíg hatalmon volt. Pedig nem kellene költséges IMF-szerződéssel garantálni a piacok bizalmát, ha lenne egy koherens gazdaságpolitika.”