„N

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:”Calibri”,”sans-serif”;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:”Times New Roman”;
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;
mso-fareast-language:EN-US;}

ekünk a legfogékonyabb, legfényesszelesebb szakaszunkban a puha diktatúra magyar mozijának súlyos vonulata segített elviselni a ceauşescui kemény diktatúrát. Ezeknek a szó magas értelmében politizáló filmeknek a korrajzát, utalásvilágát, mondanivalóját annyira megértettük, hogy általa részeseivé váltunk a határtalan szabadságnak, amit az új művészet képes közvetíteni. A nemzeti lélek mély ismerete, a humánum elpusztíthatatlansága és az elnyomó, jogtipró rendszer gyűlölete sütött ki ezekből a művekből. Fejedelme pedig a magyar filmnek – ahogyan Illyés Gyula az irodalomnak – Jancsó Miklós volt.

Ezek után elképzelhető, milyen élmény lehetett találkozni a művésszel, Jancsó akkor már élő legenda volt. Röviden, futólag, de háromszor vagy négyszer is sikerült. Az első találkozás volt a legérdekesebb: filmkritikus kolléganőm, Halász Anna készített vele interjút, és elkísértem, vagy legalábbis ott voltam a szállodában, amikor megbeszélték, vagy utána, vagy valami ilyesmi.

Később ugyanabban a szállodában Grosics Gyulával találkozhattam – szóval érdemes volt Bukarestben maradnom, nem pedig áttelepednem Budapestre, mert akkor talán nem találkoztam volna velük. Természetesen viccelek, hiszen Jancsó Miklóssal utána – igaz futólag, egy-két szóra, vagy éppen egy megszólításra – kétszer Budapesten futottunk össze könyvvásáron, filmnapokon.

Beszélgettünk, kis dolgok kapcsán tudott „megemelve” érdekes és fontos megállapításokat mondani. Persze ez pillanatnyi szellemi diszpozíció, forma kérdése is, de emlékszem, magamban megállapítottam, hogy szeret sziporkázni. Nem ismert, és mégis olyan szellemeseket mondott derűsen, olyan derű áradt égszínkék, az anyáméra emlékeztető szeméből is, hogy rajtaütésszerűen elbűvölt.”