„Némelyik településen, ha várhatóan kellemetlen kérdéseket gyanítanak, az érintettek legtöbbször házon kívül vannak. Más veszi fel a szolgálati telefont is, és közli, a hivatali ember éppen a megyeközpontban intézi ügyes-bajos dolgait. Bármennyire furcsállom, hogy szolgálati telefonja nélkül jár-kel széles e megyében, mindig van rá magyarázat. Az interjúalanyokkal sincs ez másképp.

A közelmúltban az egyik egyházi tisztségviselővel is sorozatosan dugába dőlt egy tervezett beszélgetés. Már kiegyeztem abban is, hogy elküldöm a kérdéseket, ő meg ideje függvényében megválaszolja azokat. Bokros teendői azonban mái napig gátolják ebbéli ígéretében. Pedig az interjú még csak nem is az egyházmegye belső ügyeit célozta. Mindenkinek szíve-joga visszautasítani a sajtót. Az egyházi embernek is.

Bár nem tudom miért, az utóbbi időben a jó keresztényi magatartás és felebaráti szeretet helyett politikusi allűröket vélek rajtuk felfedezni. Azoknak a szokásait, akik folyton résen vannak. Tán nem véletlenül…”