„A feljelentésben a székelyföldi románok „úgynevezett” civil szervezete viszi a prímet, ez a megnevezés kétszeresen is hamis, mert vezérei között nemigen van székelyföldi származék, de „civil” voltuk is nehezen bizonyítható, mert legtöbbjük kiérdemesült kommunista aktivista, levitézlett gyarmatosító hivatalnok, szekus, rendőr, katonatiszt. Az ifjabb „honmentők” toborzásába csak mostanában fogtak, hogy ne fogyjanak ki a készletből. Aztán ott vannak a prefektusok, a mindenkori kormány helytartói, kiknek alkalmasságát és eredményességét Székelyföldön a zászlóink ellen kezdeményezett perek, az önkormányzati határozatok felfüggesztésének számában mérik. 

Újabban van egy harmadik entitás is (szerencsére még kevesen vannak!), a rongymagyaroké, kik saját fajtájukat jelentgetik fel, árulják el, mint legutóbb az a kökösi embercsimasz, kinek szemet szúrt, hogy Gidófalván, Málnáson magyarul írják ki és fel a művelődési házak nevét.”