„A meglehetősen színes látványt nyújtó, hatszoknyás cigányné, a manelével agresszíven nyomuló zenész vagy egy szakadt ruhás románságát hangoztató koldus vizuálisan kilóg az úgynevezett kívánatos konszolidált társadalmi képből, s az általuk hozott új színhez, mássághoz automatikusan kapcsolódik a negatív megítélés, s ekképpen fog rögzülni is. A szintén evidens, megkülönböztető etnikai jegyeket magán hordó hinduk, nepáliak, vagy egyéb etnikumúak esetében viszont ott vannak a soraikból kikerült orvosok, banki alkalmazottak és egyéb magas társadalmi presztízzsel rendelkező egyének (jellegzetes ruháikban, tetoválás a nőkön, turbán a férfiakon, barna bőrszín, stb.) akik árnyalják az etnikumukról kialakított képet.
A már évek óta Nagy-Britanniában élő integrálódott szintén sikeres román vagy bolgár orvos, vállalkozó meg nem lóg ki a képből, mint az alsóbb rétegekből származó földije. Ő vizuálisan is, viselkedésében is elvegyül az őshonos angol tömegben, páciense, kliense nem fogja beazonosítani és megjegyezni mint románt, legfennebb, mint valami furcsább nevű esetleg kiejtésű külföldit.”