„Mi mindannyian, kik Erdélyben élünk, nem csak nevünkben, hanem létünk ezer szálán kötődünk a fákhoz, az erdőkhöz! Valljuk, hogy az erdők népei vagyunk, és ha bölcs szakembereinket, történészeinket hallgatjuk, bizonyossá válik, hogy Székelyföld gazdaságának is legfontosabb rugója a dombjainkat, hegyeinket borító, sok-sok módon hasznunkra lévő fa, bokor,  hatalmas erdők, s annak megannyi kincsei! A gyümölcsfák, az erdők meghatároznak bennünket, fenntartanak, táplálnak, meleget adnak, jelen vannak ezer formában a mindennapi életünkben, és ugyanannak a nagy Istennek teremtményei mind mi, de sajnos mi nagyon sokszor mostoha testvérekként bánunk velük!

Erdélyben rengeteg gyümölcsöst felvet a gaz, sokat kiirtottunk, letaroltunk, akárcsak hatalmas, ősi erdőinket! Egy repülővel ha hosszan szálunk figyelmesen a Kárpátok felett, szörnyülködve láthatjuk a rengeteg pusztítást, mindenütt feltépett föld, vádlóan az ég felé meredező csutakok! Székelyföld múltja szorosan kötődött az erdőhöz, a fákhoz, és megvagyunk győződve, hogy jövőnk is össze van kapcsolva a hegyeink csendes, békés lakóival, az ők pusztulásuk a mi pusztulásunkat is jelenti!”