„Ha Nagyvárad polgármesterét Istennek képzelnénk, mint ahogy ezt teszi ő maga, akkor nyugodtan gondolhatnánk azt is, hogy Szodoma és Gomora lakói a Sebes-Körös partjára költöztek, hiszen annyi bűnöst csak Ilie Bolojan képes találni itt, ahány elkárhozott lelket az Úr talált ott, és míg az Isten tűzesővel, addig Nagyvárad polgármestere szabályzatokba foglalt pörölycsapásokkal ítélkezik a bűnös város lakói felett. De azért Ilie Bolojan mégsem Isten, annál inkább egy istencsapása, akinek a kegyetlenkedéseitől egyetlen váradi sem menekülhet; lassan-lassan oda jutunk, hogy tíz igaz ember sem marad a városban, mert Bolojan haragja az évek során mindenkit utolért.
Abban a vonatkozásban sajnos tényleg Várad lakosai a bűnösök, hogy legutóbb kétharmados többséggel szabadították saját magukra Bolojant, holott már ezt megelőzően tudni lehetett azt, miképpen gyakorolja hatalmát ez a politikusbőrbe bújt, két lábon járó büntetőgépezet. Hiszen már a 2008-2012-es ciklusban is többször alkalmazta a következő, nagyon egyszerű alapképletet a város lakosságának megregulázására: megállapít egy megoldásra váró problémát, de mivel a városnak nincs elég pénze, illetve az önkormányzat intézményei nem működnek kellő hatékonysággal az ügy megfelelő kezeléséhez, ezért összeállít egy szabályzatot, amelyben bűnösnek tekint mindenkit, akit az adott problémával akár csak érintőlegesen is kapcsolatba lehet hozni. Ezek után a probléma megoldásának ürügyén illetékbefizetés, vagy bírságolás formájában pénzt sajtol ki a bűnbakokból.”