Hány dadogás az élet?

Indulásból elnézést kérek az Erdélyi-szigethegységben lezuhant repülőgép sérültjeitől és főleg az elhunytak hozzátartozóitól, de kimondom: drámájuk az egész rendszer perverzitására ráirányítja a figyelmet.
Hirdetés

„Mert ugyan milyen lehet az a politikai (!), jogi, műszaki rendszer, amelyben egyetlen segélykérő jelzésre nem indul be – de azonnal és mindenféle dadogás nélkül! – az életmentés? Perverz és működésképtelen. Fényesen igazolja ezt az, hogy hamarább odaértek a baleset helyszínére a segítőkész egyszerű és nagyszerű falusi emberek, mint a mentésre hivatott teljes gépezet. Dacára annak, hogy mérget veszek rá: a hivatásos mentők tudása és segítőkészsége kétségbe nem vonható.

Elnézést a megfogalmazásért, de a kutya alighanem ott van elásva, hogy Romániában egy kolozsvári ’56-os megemlékezéskor azonnal felszállnak, s a Sétatér felett köröznek az erőt fitogtató helikopterek, de a szigethegységbeli drámánál földön marad a száz kilométeren belül állomásozó aranyosgyéresi-lónai állomány.

Pedig most nem emlékező szavakról és néhány virágszálról volt szó, hanem emberéletekről. És ott van még a kutya elásva, hogy az ilyen helyzetek kezelésére is hivatott szerveknek állítólag nincs megfelelő műszaki eszközük. És ott, hogy az azonnali közbelépést ráadásul még jogi szabályozások is nehezítik. És ott, hogy Románia térképén olyan utak is szerepelnek könnyen járható, aszfaltozott műútként, amelyek a valóságban mezei, és a legjobb esetben is kövezett ösvények, tehát lényegesen nehezítik a terepet nem ismerő mentők dolgát.”

Hirdetés