Orbán János Dénes ismét íróként, költőként határozza meg magát, Pannonius-kötete csak a kezdet: OJD további szaftos irodalmi skandallumokat ígér, hadd pukkadjon a polgár. Jön A magyar lőcs éposza, de Madagaszkáron is lesz valami.
Pár napja jött ki a nyomdából Orbán János Dénes A költő, a ringyó és a király című legfrissebb kötete, Janus Pannonius apokrif költeményei alcímmel. Mivel régóta nem járt új OJD-kötet a kezünkben, megkerestük a szerzőt, hogy ugyan bizony nem mondana-e egyet s mást új könyvéről, magáról, és persze a dolgok állásáról. Mondott.
Hosszú idő után verseskötettel jelentkeztél. Ezt értsük úgy, hogy visszatértél az irodalmi prérire?
Nem tagadom, ez a szándékom. Persze ez még módosulhat, hiszen eléggé szeszélyes és impulzív alkat vagyok, de most ismét költőként, íróként határoznám meg magam.
Miért tűntél el évekre a térképről? Hiszen a magyar irodalmi világ a lábaid előtt hevert. Tudatos terv? Így hozta az élet?
Vitatható, hogy mennyire tűntem el és mennyire voltam jelen. Valóban keveset írtam, és inkább kabarét, mint fajsúlyos dolgokat. De irodalomszervezőként jelen voltam, meg hát a régebbi művek élték a maguk nagyjából önállósodott életét, mi több, kacagságos módon épp
Több mint tíz évig kocsmárosként határoztad meg önmagad. Írható is az az időszak, vagy „csak” élhető volt? Melyek a legfőbb tapasztalataid a Bulgakov-időszakból?
A korcsmároskodást is lehet művészi szinten űzni, bizonyítja ezt a Bulgakov hírneve és kultusza. Meg hát roppant izgalmas tevékenység volt – ám egy idő után élhetetlen. Túlságosan kinőtte magát, mi tagadás, kinőtte magát a kezemből és egyszerűen nem volt életem mellette, nem volt hétvégém, pihenésem, álmom, nagy volt a stressz meg a felelősség, úgyhogy inkább kiszálltam, mielőtt
A tapasztalatokról több ezer oldalas értekezést lehetne írni. Nyilván egy kemény közgazdasági magasiskola volt, de nem ez az érdekes: rengeteg élményem volt (jó is meg rossz is), rengeteg lélektani, szociológiai, antropológiai, akár filozófiai tapasztalatot gyűjtöttem, amit íróként föl tudok használni.
Miben más a mostani OJD a hajdanihoz képest?
Merném állítani: ördöngösebb. Bár nem ez az élet rendje, több tüzet érzek magamban, mint egy évtizeddel ezelőtt. Annyi láng nyilván nem lehet, mint két évtizeddel ezelőtt, mert akkor olyan hitem és lelkesedésem volt, amilyen csak egy húszéves ifjú titánnak lehet, de a harmincéves önmagamhoz képest lázadóbb vagyok, mi több, a fizikai kondícióm is messze jobb. Mindig is rettegtem a kiégéstől, a belenyugvástól, a lecsendesedéstől, attól, hogy majd egyszer bölcs leszek, megfontolt és nem kocsmába fogok járni, hanem meghitt családi körben fogok pislogni, érett felnőttként. Nos,
Ugyanaz az irodalom- és az életszemléletem mint régen, ugyanúgy szeretem pukkasztani a polgárt, imádom az erotikát és a pajzánságot és a róla való beszédet és ugyanúgy vallom azt, hogy az irodalomnak inkább a kacagásról, az érzelmekről és az érzékiségről kell szólnia, mint a gondolatiságról. De most sokkal több témám, ötletem és tapasztalatom van, mint egy évtizeddel ezelőtt és sokkal gonoszabbul tudom használni.
És hát ma is a tökös ifjak garabonciás életét éled. Tényleg nem gondoltál-e arra, hogy megállapodj, „tisztes polgárként” élj? Képes vagy-e erre?
Nem akarok tisztes polgárként élni. Nem akarok megöregedni. Nem fizikai értelemben értem, hiszen az elkerülhetetlen. De
aki 90 évesen is csak fiatalokkal volt hajlandó bandázni, mert nem akart sem a nyugdíjról, sem a rezsiről, sem pedig a derékfájásról beszélni. 90 évesen is félholtra itta magát, ha úgy adódott, és ugyanúgy lehetett vele marhulni, mint egy húszéves, bohó diákkal. Pocakot növeszteni és behúzódni a televízió elé a családdal – nem az én műfajom. Akarok famíliát, sok gyereket, de ahhoz képest a szeleburdi család és Gerald Durrell állatfajtái gyenge fehér harcosok, hogy ezek milyenek lesznek. Számos tragédián edződtem, különleges és nehéz életem volt, de néhány rövid sírást leszámítva végigröhögtem ezt a négy évtizedet. És továbbra sem áll szándékomban elkomorodni.
Miért éppen Janus Pannonius bőrébe bújva bukkantál fel ismét?
Bár versperformansz, de prózai oka van: ez egy fölkérés-megrendelés volt. A Magyar PEN Club ezelőtt két évvel Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Díjat alapított és a díjkiosztókra azóta Janus Pannoniusszal kapcsolatos protokollkönyveket jelentet meg. Szőcs Géza PEN Club-elnök az idén engem kért föl, azzal a javaslattal, hogy költsem át Pannoniust olyanszerűen, mint Faludy György Villont. Kellőképpen
tálalta mindezt, úgyhogy elfogadtam a kihívást. De persze nem számít az ok, az indok, a lényeg, hogy imádtam ezt a munkát, kevés dolgot írtam ilyen lelkesedéssel, mint ezt.
A Pannonius-apokrifeken kívül tervezel egyebet is? Mi várható, további versek, esetleg próza?
Vers, próza, esszé, drámai költemény, gyerekkönyv is. Nincs hiány ötletben, inkább az a baj, hogy nincs elég idő, úgy sem lehet élni, hogy az ember egész nap ír, futószalagon gyártja a műveket – én legalábbis nem tudok így létezni. Az is lehet, hogy egy pár év múlva belevágok valami teljesen másba és megint nem írok egy ideig. De a közeljövő terveit fölsorolnám: nagyon belebolondultam Janus Pannoniusba, ebbe az elképesztően izgalmas és titokzatos figurába, úgyhogy könyvet akarok írni róla, egy roppant szofisztikált, labirintus-regényt, egy
Egy évtizede hever a merevlemezemen A Swedenborg kávéház című regény, melynek lényegét nem tudnám egy-két mondatban összefoglalni. Egy nagyon furcsa valami, melyen még két hónapot kell dolgoznom, ahhoz, hogy a világ szeme elé kerülhessen, de nem volt két hónapom erre az elmúlt évtizedben. Feltétlenül kell írnom egy verseskönyvet, mielébb. Ugyanis 1999-ben jelent meg utoljára verseskönyvem, azóta csak újrakiadások, no meg a Pannonius, de az szerepjáték, nem pedig autentikus OJD. És meg fogom írni
amelyben szerepelni fog az újraírt pajzán Toldi, meg még néhány pajzánná átírt jeles magyar mű, közöttük a János Vitéz, a Szép Ilonka meg a Bánk bán. Mindez persze a botrány kedvéért, bár lehet, hogy A Swedenborg kávéház okozta skandallumot nem fogja überelni…
Lesz-e folytatása a Magadaszkár-projektnek?
Minden bizonnyal. Majdnem mindenki egy roppant vicces ötletnek-poénnak találja ezt az írói ökörködést, és még kevesen jöttek rá, hogy eme pompás poén ürügyén elkezdődött egy olyan beszélgetés, amelyben az ötletgazdák, a társulók, a kommentezők egy vicces utópia ürügyén elmondhatják bántatlanul és büntetlenül, hogy mi a véleményük a politikáról, a társadalomról és eljöhet az az idő, amikor ebből a beszélgetésből okos tanulságokat is levonhatunk. Egy értelmes embernek lassan rá kell jönnie, hogy
felül kell bírálni, reformálni kell, amíg nem késő. Az ember ugyanis nem hajlandó szembenézni egy ténnyel: hogy ő is csak egy állat. Az ösztönei még mindig erősebbek, mint az értelme. És mindaddig, amíg ezzel nem néz szembe, nem fogja tudni kezelni a benne lévő állatot. A poénhalmazból, amit a Madagaszkár-projekt generált és fog generálni, komoly tanulságokat lehet majd levonni és jó ötleteket meríteni. Minden jel arra mutat, hogy a jövő esztendőben irodalmi valóságshowba csap át a dolog, és akkor kezdődik majd el igazán a buli…
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
Románia lakosságának 58 százaléka nem engedhet meg magának egy egyhetes nyaralást, ami jócskán a legmagasabb arány az Európai Unióban, és messze túlszárnyalja az EU-átlagot.
Meghalt a roncsautóprogram, de túlélte. Justin Timberlake a feleségével, Jessica Biel-lel érkezett az Electric Castle-re.
Egy 15 éves fiú életét vesztette abban a balesetben, melynek során vonat sodort el egy autót a gyimesközéploki Antalokpataka településen, szerdán délelőtt.
Közel félszáz romániai telephelyének bezárása mellett döntött a FrieslandCampina vállalat a Profit.ro gazdasági portál értesülései szerint.
Két ember meghalt egy közlekedési balesetben péntek reggel Vrancea megyében.
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
A filmet megnézni nem kell félnetek jó lesz, hogy diplomatikusan fogalmazzunk. Az viszont kétségtelen, hogy a Jurassic Park hatalmas mérföldkő volt a Föld bolygó filmgyártásában. És jóslatnak se kisnyúl.
A filmet megnézni nem kell félnetek jó lesz, hogy diplomatikusan fogalmazzunk. Az viszont kétségtelen, hogy a Jurassic Park hatalmas mérföldkő volt a Föld bolygó filmgyártásában. És jóslatnak se kisnyúl.
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A 24 éves érmihályfalvi lány nepáli kalandjai egy Instagram-bejegyzésre írt e-maillel kezdődtek.
A 24 éves érmihályfalvi lány nepáli kalandjai egy Instagram-bejegyzésre írt e-maillel kezdődtek.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.
A különböző szexuális kisebbségek közöttünk élnek. Ahogy az etnikai kisebbségek is a többség tömegei közt élnek. Megtanulni együtt élni, ez lehet egy cél. Ideológia-vezérelt hisztéria nélkül. Ez volna a neheze.
A különböző szexuális kisebbségek közöttünk élnek. Ahogy az etnikai kisebbségek is a többség tömegei közt élnek. Megtanulni együtt élni, ez lehet egy cél. Ideológia-vezérelt hisztéria nélkül. Ez volna a neheze.
A gyergyói zenekar szombati produkciójával örökre beírta magát a székelyföldi krónikákba.
A gyergyói zenekar szombati produkciójával örökre beírta magát a székelyföldi krónikákba.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.