Interjú Catherine Horel francia történésszel, a Horthy című kötet szerzőjével. Román szemszögből, persze.

A PSD történetében először fordul elő, hogy a hatalmas pártnak a saját politikai túléléséért kell küzdenie.

A hogyan világos. Menni kell, mert verseny van. A miért már érdekesebb. Mert, ugye, Amerika haragszik a román kormányra, a gazdasági érdekeik seggreejtése miatt.

Bizony, az élet nem törődik a bukaresti bojárokkal. Halad a maga útján. Például, Kolozsvár és Bécs között.

Van remény? Erdély, a Partium és a Bánság szövetséget köt, hogy fejlesztési stratégiák terén bár, de leváljon a bukaresti bojárkormányról.

A nagyobbik román kormánypárt berkeiben elkezdődtek a nyilvános leszámolások.

Az elit a magántulajdonának tekinti Romániát.

De tényleg... ha minden olyan jól meg a mioritikus hazában, amint azt a nagy kormánypárt hangoztatja, akkor miért is nincsenek?

Ha elnézzük a két politikust, el is hisszük a szerzőnek, hogy ha Románia így folytatja, biztos megszállás alá kerül.

De csak akkor, ha a magyarok elismerik, hogy 1918 nem gyászév.

Az első számú lecke, amit a Szociáldemokrata Párt (PSD) a politikában megtanult, a diverzió.

Hogy lopnak, el akarják csórni az igazságszolgáltatást is, és ezért tüntet a nép, ilyet már láttunk. De autópályákért...

Úgynevezett függetlenség, úgynevezett köztársaság, úgynevezett Székelyföld. Ismerős? Bezzeg Románia nem ilyen.

Most minek ez a függetlenségesdi? Hát nem jó, ahogy van? A többség szépen elnyomja a kisebbségeit, és kész.

Görögország sorsára jut Románia? A PSD a csőd felé kormányozza az országot?

Mi történik, ha a hülyék intézete vezeti az országot?

Valami cirkusszal csak el kell kenni a bértörvény körül kialakult helyzetet.

Dragnea vezérék ordasszemet néznek a valósággal.