A PSD történetében először fordul elő, hogy a hatalmas pártnak a saját politikai túléléséért kell küzdenie.
Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A parlamenti szavazás a Románia polgárai által a május 26-i európai parlamenti választáson leadott voksok természetes következménye. A Szociáldemokrata Párt (PSD) akkor indult el visszafordíthatatlanul azon a lejtőn, amely október 10-én a hatalom elvesztéséhez vezetett. Miért volt elkerülhetetlen?
Egy eredetileg Európa-párti, az európai szocialisták családjába integrált párt egy nacionalista, idegengyűlölő, Európa-ellenes párt diskurzusát vette át, annak képét öltötte magára. Ennek az üzenetnek a hirdetése vezetett a PSD május 26-i összeomlásához (a PSD a második helyet szerezte meg, csak 4,5 százalékkal maradva el a Nemzeti Liberális Párttól; további részletek itt – a szerk.). A románok többsége nyilvánvaló okok miatt Európa-párti irányultságú. Több mint 4 millió polgár távozott Romániából és dolgozik az EU-ban: ez azt jelenti, hogy nincs egyetlen olyan család sem, amelynek ne lenne valakije külföldön. Hogyan szavazhatnánk saját családunk érdekei ellen? Olyan igazság ez, amelyet a PSD figyelmen kívül hagyott, ehelyett inkább a Dragnea-csoportosulás személyes érdekei szerint cselekedett. Az egész párt vakon követte a csőd felé vezető úton. Hol voltak a PSD-beli európaiak? Hol voltak a jellemes emberek? Sehol. A hallgatást és a Facebookon való cselekvést választották a voks elveszítése után.
Összeesküvést okoltak a vereség miatt és inkább parlamenti bizottságokat hoztak létre a választások körülményeinek kivizsgálására. Egy komoly elemzés megteremtette volna az előfeltételeket a helyzet pragmatikus megközelítéséhez. Nem így történt.
Brüsszelbe ment és a meggyőződéses Európa-párti szerepében tetszelgett. Idehaza megtagadta annak a végrehajtását, amit az Európai Bizottság, a Velencei Bizottság kijavítandónak ítélt. A leggyengébb személyeket jelölte a Romániának szánt európai biztosi tisztségre. Minden jelzést figyelmen kívül hagyott. Mindenkit semmibe vett, megpróbálta megszerezni a helyi kiskirályok támogatását ahhoz, hogy a kormány és a párt élén maradjon. A Dăncilă-kormány továbbra is a bűnözőknek, a nemi erőszakért, gyilkosságért, rablásért elítélteknek kedvező törvényeket fogadott el. Több ezer elítéltet engedtek szabadon csak azért, hogy megkönnyítsék néhány korrupcióban bűnös volt tisztségviselő helyzetét. Ez egy tudatos politika volt, mely közvetlenül érintette hátrányosan a polgárok biztonságát. A párt által tisztségbe juttatott alkalmatlanok által vezetett intézmények zűrzavara fokozta az emberekben az érzést, hogy az állam magukra és védtelenül hagyta őket.
Negyedsorban:
Cuc és a csapat többi része a kétségbeesés szélére sodorta az embereket. Semmi sem valósult meg, sem autópályák, sem iskolák, sem kórházak, sem vasutak, semmi a kormányprogram sok ígéretéből.
Ez nem volt elég.
A PSD most, történelmében először, abban a helyzetben van, hogy a saját politikai túléléséért kell küzdenie.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.