Helló, turiszt vagyok, ipari termék. Futószalagon érkezem. De észre sem veszem, nagyon élvezem.

Az iskola azt mondja, ilyen és ilyen legyen a gyerek ekkor és ekkor, és akkor nincs kecmec, hogy anyu más gyereket szolgáltat neki, nem alkalomhoz illőt.

A magnézium ma többet jelent az egyszerű ásványi anyagnál, ami testünknek nélkülözhetetlen. Nincs megállás, de van tabletta, ez a gyors-jóllét kora.

Adott egy pár, egy családi esemény és a bejelentés: jön a mama. Mindkettő. A férfi anyja és a nőé. A messzi távolból.

Júlia vagyok, harmincöt. Lefogytam. Azelőtt nem voltam kövér, csak gömbölyded. Most is az vagyok, csak vékonyabb.

Ahogy mi kérdezünk, nem kérdez úgy senki. Ezért is tudnak egymásról többet az erdélyi emberek, mint a világ más tájain.

Azt hiszem, a szüleink főként azért várták a karácsonyt, hogy jól megpihenjenek. Nálunk a családban egy ideje az a szlogen: majd karácsonykor!

Érezte az odafigyelést, amikor előre engedték az ajtónál a boltban, a hivatalban vagy a munkahelyén, amikor felsegítették a kabátját, amikor készségesen útbaigazították, arcát-alakját végigpásztázták.

Szerzőnk nemrég egy rendhagyó eljegyzésen járt, ahol a felek a maguk egyszerűségében, néhol verselve elmondták, hogy klasszikus házasságra készülnek. A teremben döbbent csend honolt, lehet, hogy a rímek miatt. Szerzőnk jegyzetelt.

Hosszú ideje, hogy mindenki ezt várja körülötte. Hogy mikor lesz már.

Erdélyi magyar gyermek nem flancol, otthon tartja a születésnapját.

Amióta beteg lett, összesúgnak a háta mögött. Megállapítják róla, mitől lett beteg. A saját életétől, attól. Ha más életet élt volna, lám, nem így lenne.

Gondoljunk arra, hogy a színpadon szorongó, díszruhába öltözött és a nézőtéren szorongó, eredményt váró gyermekek erdélyi magyar felnőttek lesznek, és ehhez sok türelemre, elcsigázott, fásult beletörődésre lesz szükségük.

Húsvéthétfőn reggel elsőként kelt fel. Többsoros pajzán locsolóverssel ébresztette feleségét, majd egy kevésbé pajzán, nyuszis hangvételűvel a lányait.

„– De mi van, ha egyéb sincs? – szorult össze a gyomra. – Ha férj sincs odalenn, csak ez a ház van és a bankkölcsön? És mi van, ha munkahely sincs, ha tényleg újra érettségi, egyetem és kezdő fizetés?”

Na, még egy tölteléket! Vegyél még, a lelkemet is belefőztem. Tegyél rá tejfölet is, jó házi tejföl. Kenyeret nem eszel hozzá?

Különösen vészterhes idők az ünnep előtti nehéz napok azoknak az anyáknak, akik nem nagyon tudnak kézműveskedni. Ha önnek mindig remekül sikerül az adventi koszorú, és évszakonként csodásan átdekorálja a lakást, nyugodtan ugorjon, ez a cikk nem önről szól.

Azt mondja az erdélyi ember, hogy amit lehet, azt lehet, de sok minden más azért elég furcsa. Ezért gyakran elcsodálkozik, sőt meg is hökken azon, ami nem úgy van, ahogy annak lenni kéne.