Na, még egy tölteléket! Vegyél még, a lelkemet is belefőztem. Tegyél rá tejfölet is, jó házi tejföl. Kenyeret nem eszel hozzá?
Úristen, csökkent a gyerek súlya, kétszáz grammal kevesebb. Éhen fog halni. Miért sír már megint? Szopni kell, ha meghalunk is.
Nem eszik semmit, de aztán semmit, egészen biztosan éhen fog halni. Csak még egy kanálkával apuka kedvéért. Naa, apuka megharagszik. Anyuka kedvéért is eggyel. Ügyes a baba! Nini, itt repül a helikopter, mit hoz a baba szájába? Pürét hoz, bizony! ÁÁÁ!
Gyere, szállj le a mászókáról, van itt pufulec! Legalább pufulecet egyen. Gyere hamar, mert Antika megeszi a pufulecet, ha nem!
Ne nyafogj már, tessék, itt egy keksz. Még várni kell egy kicsit, hosszú a sor, tessék, egy keksz. Mindjárt kész is vagyunk, csak még pár dolgot kell venni. Ne sírj, bogárkám, nini, mit ad anyuka?! Egy kekszet, finom-finom keksz! Éhes vagy, kicsikém? Mindjárt kész az ebéd. Mit kérsz? Kekszet? Jó, de csak egyet, mert utána enni kell.
Istenem, nem hajlandó enni. Csak a tévé előtt. A rajzfilm előtt tátja a száját, az sem tudja, mit lapátolok bele. Egyébként nem tátja, csak ha bőg.
Gyere, fiam, egyél valamit, nem ettél ma semmit. Nem szereted? Jó, akkor egy vajas kenyeret. Igen, ketchuppal is lehet. Jó, nézheted addig. De csak addig.
Mi volt ma az ebéd az oviban? Nem emlékszel? Hogy nem emlékszel? Megetted? Nem etted meg? Anyuka fizeti, s te nem eszed meg? Enni kell, hallod? Meghalsz, ha nem eszel.
A tízóraidat megetted? Antika mindig megeszi. S neked pakolhatok akármit, fiam. Mit gondolsz, én lopom a pénzt?
Aki megeszik mindent a tányérról, az az angyal. Nini, Antika az angyal. Aki nem eszi meg, az ördög. Fiam, te vagy az ördög. Tessék mindent megenni a tányérról, addig nem állhatsz fel. Legyen végre rend.
Egyél, ne beszélj annyit. Magyar ember, mikor eszik.
Hogyhogy nem ettél hozzá kenyeret? Kenyeret kell enni hozzá! Ezt kenyér nélkül nem lehet megenni. Miért? Mert nem lehet, senki nem tudja anélkül megenni.
Hozzá sem nyúltál a krumplihoz. A húst megeszed, s a pityókát nem? Az igen, fiam, tudsz élni. Tessék legalább öt villányi körítést is enni. Most.
Ne habzsolj úgy, fiam, egy hadseregnek valót főztem. Még kérsz? Az igen, hogy örül ennek egy háziasszony! Egyél, egyél csak. Látszanak a bordáid úgyis.
Miért nem vacsorázol rendesen? Girnyác vagy pedig. Teljesen rossz a testképed máris. Istenem, bár egy fél csirkecombot egyél.
Tessék, bedobozoltam neked az egész hétre valót, mert biztos nem fogsz elmenni kantinba. Aztán apád felvisz egy zsák pityókát, küldök még csomagot is. Sütit is, igen. Mit főzzek, mire hazajössz? A kedvenceidet főzöm, amíg itthon leszel. Édes kicsikém. Hogy telik az idő.
Tessék, vegyétek, Annuska nektek sütötte. Egész délután a konyhában sürgölődött. Olyan nincs, hogy nem kérsz! Hát ne sértsél meg, légy szíves. Tessék, vegyél még! Kínálni kell, nem? Még a végén azt hiszitek, csak kitettük ide mutatóba.
Még egy tölteléket? Csak egyet, na! Nem árt az meg, s különben is, ünnep van. Nem kértek már? Istenem, nem ízlik? Pedig a lelkemet is belefőztem. S még hátravan a desszert. Internetes recept, izgulok, hogy mit szóltok. Na, csak még egy tölteléket, van elég!
Tegyük el a tésztát az asztalról, mert egyet fordulok, s egyet eszem. Hogy van még? Azért nem kell mindig megpakolni a tésztástálat, anyuka! Hogy nem illik üresen hagyni ünnepkor? Na jó, holnaptól jobban figyelek. Ez a fantaszelet isteni.
Párolt csirkemellet? Az olyan száraz, inkább egy kis rántott húst mégis. Egyszer élünk. Azt is halkan.
Esténként a Paprika tévét nézed? Igaz, hogy kikapcsol? A Pokol konyháját is szereted? Engem idegesít, de azért nézem. S mennyi jó zsíros kaját összeeszik Andrew Zimmern a Travel Chanelen! S Borbás Marcsi! Tepertyűs pogácsát kocsonyával és kakasherepörkölttel, az már valami! Eszméletlen ez a magyar konyha. Istenem, de megéheztem.
Mindent megpróbáltam, de nem tudok lemondani a kenyérről. Most mondd meg, hogy egyek kocsonyát kenyér nélkül? Tojásrántottát? Fuszulykalevest?
Nem eszem szénhidrátot, de nagyon nehéz. Se laska, se pityóka, se semmi. Lassan nincs, amit egyek. Falom azt a sok zöldséget, tehénnek érzem magam. Mi vagyok én, kérődző? Most komolyan mondom. Már tévét se nézek, mert ömlik rám az a sok csokireklám, meg minden. Nem, Annuska nem süt már. Jaurtot kanalaz lekvárral, ha megkívánja az édeset.
Annyit kínlódom, de alig moccan a mérleg. Elegem van. Éhes vagyok és rosszkedvű. S folyton itt hömpölygök ebben a testben, ez nem is én vagyok.
Pedig le kéne fogyni. Muszáj lefogyni. De valahogy nem sikerül. Sehogy sem sikerül.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Nem veszíthetjük el a legfiatalabb szavazóbázisunkat, ezért nem mindegy, hogyan szólítjuk meg őket.
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Pedig elnökválasztásról is csak érintőlegesen van szó benne…
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
Avagy lamentáció arról, hogy milyen következményekkel járt egy hajdani nagypénteki gyermekcsíny.
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
„A gyergyói biotechnológiai központból kiszabadult a BY-4 szintetikus kórokozó és szinte napok alatt végzett az összes fával és bokorral a Gyergyói-medence déli részén és a Marosfőtől az egykori Tusnádfürdőig húzódó hetven kilométer hosszú sávban.”
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.