// 2025. július 2., szerda // Ottó
Botházi Mária Botházi Mária

Ünnepkor a szülők megpihennek

// HIRDETÉS

Azt hiszem, a szüleink főként azért várták a karácsonyt, hogy jól megpihenjenek. Nálunk a családban egy ideje az a szlogen: majd karácsonykor!

(Külön)Vélemény

Szerző: Botházi Mária
2018. december 07., 16:24

Hajnalban, amikor kóvályogva felkeltek és próbáltak minket az ágyból kikönyörögni (apuka reanimációs folyamatnak nevezi ezt), a szüleink azt mondták, hogy még egy kicsi, és majd alszunk. Azt hiszem, ezt főleg maguknak mondták, mert mi, ha már felkeltünk, éberek vagyunk, de ők még akkor sem, amikor a kocsiban ülünk. Csak néznek maguk elé szótlanul és sóhajtoznak. Szerencsére mi sokat csevegünk, még verekedni is szoktunk a hátsó ülésen, ilyenkor prímán verekedhetünk, mert a szüleink nagyon mélák, pár percenként mély levegőt vesznek ugyan, de csendben maradnak.

Így volt ez később is, amikor hazaértek a munkából, és máris valami itthoni teendőhöz kellett fogniuk,

fátyolos, vágyakozó tekintettel mondták: no, majd karácsonykor megpihenünk.

Ezzel biztatott bennünket anyuka mézeskalácssütéskor, amit nagyon vártunk, de aztán valahogy a negyedik süti díszítésekor rettenetesen meguntuk, és ezzel ösztönözte magát a megmaradó ötvenkét kalács befejezésére.

Ekként szólt, amikor az iskolai adventi koszorú készítésére készültünk, bár próbált meggyőzni, hogy milyen szép még a tavalyi, sajnálta is kidobni, behozzuk a garázsból, kicsit leporoljuk, új gyertyákat tűzünk rá, és már kész is. De végül nem álltam kötélnek, nagyon szeretem ezt az eseményt az iskolában, remek buli, sokat kergetőzünk a folyosókon, míg az anyukák díszítgetik a koszorút a mi elképzeléseink szerint.

Ezzel nyugtatgatta apukát is, amikor az öcsém óvodai szereplésére apuka próbált pásztorjelmezt fabrikálni egy régi báránybőrből, és közben olykor odacsapta, és szinte az öcsémet is, mert nem volt képes egy percre veszteg maradni, hogy felpróbálják a jelmezt, melyben szerintem egyébként

egy medvetámadás utáni pásztor képét mutatta, de apuka szerint nem baj,

mert gyakori ma az ilyesmi az erdélyi juhászoknál.

És így volt ez akkor is, mikor a szüleinknek év végi munkahelyi partikra kellett menniük. A szüleink több fele dolgoznak, hogy meg tudjunk élni, így év végén nehéz nekik, mert mint mondják, ilyenkor kitör a kapuzárás előtti pánik mindenhol. Ráadásul több évzáró partin is részt kell venniük illemből. Ha jól értettem, ezek olyan bulik, amelyen törődött, megviselt dolgozók gyűlnek össze, és mindenki gyorsan haza akar menni, mert hétköznap szervezik őket, rendszerint azokon a hétköznapokon, amelyek a legnehezebbek a munkatársak életében. Mindenki siet, mert másnap is dolgozni kell ugyanazon a munkahelyen vagy többön, elkezdenek sietve bulizni, ezért hamar jó lesz nekik, mégsem mennek haza, és utána két-három napig szenvednek. E szenvedés közben további karácsony előtti teendőket kell ellátniuk, mind a munkahelyükön, mind odahaza, akárcsak a mi szüleinknek, akik egyre karikásabb szemekkel révedeztek arról, hogy majd karácsonykor.

De úgy néz ki, a pihenésért nagyon meg kell dolgozni. Egyszer a nagymamám mesélte, hogy azt nem érti a túrázásban, hogy minek kell a hegyekre őrült kínok között felcaplatni, ha csak egy kicsit lehet a tetejükön maradni, és már menni is kell tovább. Ilyennek tűnt nekem a mi karácsonyunk is.

Anyuka, mint harcias amazon irányította kis családunk működését aznap,

hogy minden meglegyen. Mivel ügyvédnek készülök, apuka elmagyarázta, hogy nálunk az anyukáé a törvényhozás, míg az övé a végrehajtás, különösen ilyenkor. Anyuka a konyhában sürgölődött, apuka beállította a fát és porszívózott, anyuka nyomatékos kérésére. Az idén apukának olyan nehézségek árán és olyan hosszasan sikerült befaragnia a fát (pedig Laci bácsi is átjött segíteni a szomszédból), hogy már nem volt ideje az angyalnak elvinni és feldíszíteni, ezért nekünk kellett.

Végül időben meglettünk, igaz, a szüleink eléggé csatakosan néztek ki. Amíg a szobánkban felöltöztünk, megjött az angyal (sajnos idén sem hozott xboxot), utána töltött káposztát ettünk. A szüleink sajnos már nem tudtak megpihenni, mert mennünk kellett az esti misére. Azt nem is mondtam, hogy mindig szerepelek a pásztorjátékban, ezért minden karácsonyi fotón angyalruhában vagyok otthon is, mert anyuka azt mondja, úgyis ünneplőbe kellene öltözni Szenteste, így a legpraktikusabb. (Ennek az eljárásnak egyébként hagyománya van nálunk a családban, anyuka például minden gyerekkori születésnapi és más ünnepnapi fotóján népviseletben szerepel, mely annak idején a szépség és ellenállás szimbóluma is volt, de egyszerű megoldás is, mert a más ünneplő ruhát nem kellett beszerezni azokban a vészterhes időkben.)

Vacsora után gyorsan rendet kellett csinálni, mert nálunk az a szokás, hogy

kántálók jönnek, ha vége a misének, és ők esetleg megláthatják, hogy nincs rend.

Miután a kántálók elmentek, ismét rendet kellett csinálni, mert mégsem lehet karácsony első napján rendetlenség, és mert ráadásul a szüleink csak rendben tudnak nyugodtan pihenni. Éjjel kettőkor feküdtünk le, reggel kilencig aludtunk, ami végül is elég pihentető. Igaz, a szüleink csak hétig, mert hozzászokott a szervezetük a korán keléshez, de legalább nyugodtan kávézgathattak.

Aztán anyuka ünnepi reggelit készített elő hosszasan, utána mosogatott és ismét rendet csinált, újraterítette az adventi koszorús, süteményes díszasztalt. Ezután már készülődnünk kellett nagymamánkhoz ebédre, hogy lássuk, oda jött-e az angyal. Sokat készülődtünk, anyuka vasalt, apuka cipőt pucolt, hogy legyünk szépek. Mikor már elég szépek lettünk, rohanva elindultunk, hogy a nagymamánknak ne kelljen újramelegítenie a levest. Szép délutánt töltöttünk nagymamánknál, ott voltak az unokatestvéreim is, csak anyuka és apuka szomorkodott kicsit, hogy nem tudtak sziesztázni.

Anyuka otthon lemondóan tekintett arra a könyvkupacra, amelyet a karácsonyi ünnepek alatt szeretett volna elolvasni.

Amikor hazaértünk, olvasni kezdett, de elaludt a fotelben. Másnap délelőtt ismét misére kellett mennünk, mert ministráltam, ebéd után viszont annyit tévézhettünk, amennyit akartunk, hogy a szüleink tényleg megpihenhessenek. A Reszkessetek, betörők! felénél tarthattunk, amikor megszólalt a csengő. Apuka kábán támolygott ki a szobából, hogy tényleg, basszus, jönnek Ákos bácsiék, akik az ünnepekre látogattak haza Kanadából.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Olaszországban bukkant Vlad Țepeș sírjára – állítja a volt Prahova megyei tanácselnök – hírmix
Főtér

Olaszországban bukkant Vlad Țepeș sírjára – állítja a volt Prahova megyei tanácselnök – hírmix

Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.

Országszerte spontán sztrájkot robbantottak ki a közalkalmazottak a tervezett megszorítások miatt
Krónika

Országszerte spontán sztrájkot robbantottak ki a közalkalmazottak a tervezett megszorítások miatt

Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.

Kelemen Hunor szerint Ilie Bolojan egy killer – hírmix
Főtér

Kelemen Hunor szerint Ilie Bolojan egy killer – hírmix

További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…

185-tel mérték be a rendőrök a két fiatalt, akik menekülés közben a teljesen kiégett autóban vesztették életüket
Székelyhon

185-tel mérték be a rendőrök a két fiatalt, akik menekülés közben a teljesen kiégett autóban vesztették életüket

Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.

Megnyirbálta a kormány a közalkalmazottak bérpótlékát, munkabeszüntetéssel fenyegetőznek a dolgozók
Krónika

Megnyirbálta a kormány a közalkalmazottak bérpótlékát, munkabeszüntetéssel fenyegetőznek a dolgozók

Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.

Halálos áldozatot követelt a ratosnyai baleset
Székelyhon

Halálos áldozatot követelt a ratosnyai baleset

Életét vesztette a Ratosnya közelében történt baleset egyik áldozata vasárnap délután, egy másik személyt mentőhelikopterrel szállítottak kórházba.

// még több főtér.ro
Miért nincs íze a paradicsomnak?
2025. július 01., kedd

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Miért nincs íze a paradicsomnak?
2025. július 01., kedd

Miért nincs íze a paradicsomnak?

Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből
2025. június 16., hétfő

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből
2025. június 16., hétfő

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS