// 2025. szeptember 18., csütörtök // Diána
Botházi Mária Botházi Mária

Ünnepkor a szülők megpihennek

// HIRDETÉS

Azt hiszem, a szüleink főként azért várták a karácsonyt, hogy jól megpihenjenek. Nálunk a családban egy ideje az a szlogen: majd karácsonykor!

(Külön)Vélemény

Szerző: Botházi Mária
2018. december 07., 16:24

Hajnalban, amikor kóvályogva felkeltek és próbáltak minket az ágyból kikönyörögni (apuka reanimációs folyamatnak nevezi ezt), a szüleink azt mondták, hogy még egy kicsi, és majd alszunk. Azt hiszem, ezt főleg maguknak mondták, mert mi, ha már felkeltünk, éberek vagyunk, de ők még akkor sem, amikor a kocsiban ülünk. Csak néznek maguk elé szótlanul és sóhajtoznak. Szerencsére mi sokat csevegünk, még verekedni is szoktunk a hátsó ülésen, ilyenkor prímán verekedhetünk, mert a szüleink nagyon mélák, pár percenként mély levegőt vesznek ugyan, de csendben maradnak.

Így volt ez később is, amikor hazaértek a munkából, és máris valami itthoni teendőhöz kellett fogniuk,

fátyolos, vágyakozó tekintettel mondták: no, majd karácsonykor megpihenünk.

Ezzel biztatott bennünket anyuka mézeskalácssütéskor, amit nagyon vártunk, de aztán valahogy a negyedik süti díszítésekor rettenetesen meguntuk, és ezzel ösztönözte magát a megmaradó ötvenkét kalács befejezésére.

Ekként szólt, amikor az iskolai adventi koszorú készítésére készültünk, bár próbált meggyőzni, hogy milyen szép még a tavalyi, sajnálta is kidobni, behozzuk a garázsból, kicsit leporoljuk, új gyertyákat tűzünk rá, és már kész is. De végül nem álltam kötélnek, nagyon szeretem ezt az eseményt az iskolában, remek buli, sokat kergetőzünk a folyosókon, míg az anyukák díszítgetik a koszorút a mi elképzeléseink szerint.

Ezzel nyugtatgatta apukát is, amikor az öcsém óvodai szereplésére apuka próbált pásztorjelmezt fabrikálni egy régi báránybőrből, és közben olykor odacsapta, és szinte az öcsémet is, mert nem volt képes egy percre veszteg maradni, hogy felpróbálják a jelmezt, melyben szerintem egyébként

egy medvetámadás utáni pásztor képét mutatta, de apuka szerint nem baj,

mert gyakori ma az ilyesmi az erdélyi juhászoknál.

És így volt ez akkor is, mikor a szüleinknek év végi munkahelyi partikra kellett menniük. A szüleink több fele dolgoznak, hogy meg tudjunk élni, így év végén nehéz nekik, mert mint mondják, ilyenkor kitör a kapuzárás előtti pánik mindenhol. Ráadásul több évzáró partin is részt kell venniük illemből. Ha jól értettem, ezek olyan bulik, amelyen törődött, megviselt dolgozók gyűlnek össze, és mindenki gyorsan haza akar menni, mert hétköznap szervezik őket, rendszerint azokon a hétköznapokon, amelyek a legnehezebbek a munkatársak életében. Mindenki siet, mert másnap is dolgozni kell ugyanazon a munkahelyen vagy többön, elkezdenek sietve bulizni, ezért hamar jó lesz nekik, mégsem mennek haza, és utána két-három napig szenvednek. E szenvedés közben további karácsony előtti teendőket kell ellátniuk, mind a munkahelyükön, mind odahaza, akárcsak a mi szüleinknek, akik egyre karikásabb szemekkel révedeztek arról, hogy majd karácsonykor.

De úgy néz ki, a pihenésért nagyon meg kell dolgozni. Egyszer a nagymamám mesélte, hogy azt nem érti a túrázásban, hogy minek kell a hegyekre őrült kínok között felcaplatni, ha csak egy kicsit lehet a tetejükön maradni, és már menni is kell tovább. Ilyennek tűnt nekem a mi karácsonyunk is.

Anyuka, mint harcias amazon irányította kis családunk működését aznap,

hogy minden meglegyen. Mivel ügyvédnek készülök, apuka elmagyarázta, hogy nálunk az anyukáé a törvényhozás, míg az övé a végrehajtás, különösen ilyenkor. Anyuka a konyhában sürgölődött, apuka beállította a fát és porszívózott, anyuka nyomatékos kérésére. Az idén apukának olyan nehézségek árán és olyan hosszasan sikerült befaragnia a fát (pedig Laci bácsi is átjött segíteni a szomszédból), hogy már nem volt ideje az angyalnak elvinni és feldíszíteni, ezért nekünk kellett.

Végül időben meglettünk, igaz, a szüleink eléggé csatakosan néztek ki. Amíg a szobánkban felöltöztünk, megjött az angyal (sajnos idén sem hozott xboxot), utána töltött káposztát ettünk. A szüleink sajnos már nem tudtak megpihenni, mert mennünk kellett az esti misére. Azt nem is mondtam, hogy mindig szerepelek a pásztorjátékban, ezért minden karácsonyi fotón angyalruhában vagyok otthon is, mert anyuka azt mondja, úgyis ünneplőbe kellene öltözni Szenteste, így a legpraktikusabb. (Ennek az eljárásnak egyébként hagyománya van nálunk a családban, anyuka például minden gyerekkori születésnapi és más ünnepnapi fotóján népviseletben szerepel, mely annak idején a szépség és ellenállás szimbóluma is volt, de egyszerű megoldás is, mert a más ünneplő ruhát nem kellett beszerezni azokban a vészterhes időkben.)

Vacsora után gyorsan rendet kellett csinálni, mert nálunk az a szokás, hogy

kántálók jönnek, ha vége a misének, és ők esetleg megláthatják, hogy nincs rend.

Miután a kántálók elmentek, ismét rendet kellett csinálni, mert mégsem lehet karácsony első napján rendetlenség, és mert ráadásul a szüleink csak rendben tudnak nyugodtan pihenni. Éjjel kettőkor feküdtünk le, reggel kilencig aludtunk, ami végül is elég pihentető. Igaz, a szüleink csak hétig, mert hozzászokott a szervezetük a korán keléshez, de legalább nyugodtan kávézgathattak.

Aztán anyuka ünnepi reggelit készített elő hosszasan, utána mosogatott és ismét rendet csinált, újraterítette az adventi koszorús, süteményes díszasztalt. Ezután már készülődnünk kellett nagymamánkhoz ebédre, hogy lássuk, oda jött-e az angyal. Sokat készülődtünk, anyuka vasalt, apuka cipőt pucolt, hogy legyünk szépek. Mikor már elég szépek lettünk, rohanva elindultunk, hogy a nagymamánknak ne kelljen újramelegítenie a levest. Szép délutánt töltöttünk nagymamánknál, ott voltak az unokatestvéreim is, csak anyuka és apuka szomorkodott kicsit, hogy nem tudtak sziesztázni.

Anyuka otthon lemondóan tekintett arra a könyvkupacra, amelyet a karácsonyi ünnepek alatt szeretett volna elolvasni.

Amikor hazaértünk, olvasni kezdett, de elaludt a fotelben. Másnap délelőtt ismét misére kellett mennünk, mert ministráltam, ebéd után viszont annyit tévézhettünk, amennyit akartunk, hogy a szüleink tényleg megpihenhessenek. A Reszkessetek, betörők! felénél tarthattunk, amikor megszólalt a csengő. Apuka kábán támolygott ki a szobából, hogy tényleg, basszus, jönnek Ákos bácsiék, akik az ünnepekre látogattak haza Kanadából.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

Sánta Miriám

Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Szőrök, tüskék, szivattyúk – a húsevő növények táplálkozási technikái lenyűgözők és ijesztők

Sánta Miriám

Megnéztük a húsevő növények kiállítását a kolozsvári botanikus kertben.

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”

Sólyom István

A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Önnek tetszik a posta új logója? Mindegy, ilyen lesz… – hírek pénteken
Főtér

Önnek tetszik a posta új logója? Mindegy, ilyen lesz… – hírek pénteken

A parlament folyosóin menekült a riporter kérdései elől a luxus Mercit vezető képviselő. Az erdélyi tájakat népszerűsítő Charlie Ottley állampolgársági dossziéját öt éve tologatják a hivatalokban.

Tömegverekedés tört ki egy Izraelből Bukarestbe tartó repülőjáraton
Krónika

Tömegverekedés tört ki egy Izraelből Bukarestbe tartó repülőjáraton

Tömegverekedés tört ki a HelloJets légitársaság Tel-Avivból Bukarestbe tartó járatán hétfőre virradóra – közölte a román határrendészet.

Súlyos állapotban van egy Maros megyei medvetámadás áldozata – az optimálisnál hatszor több medve él a megyében
Főtér

Súlyos állapotban van egy Maros megyei medvetámadás áldozata – az optimálisnál hatszor több medve él a megyében

A kormány október 1-jétől eltörölné az alapélelmiszerek árrésplafonját, ez pedig újabb drágulásokhoz vezethet. Craiován egy ember meghalt, négyen megsebesültek egy utcai tömegverekedésben. Hírek szombaton.

Előkerült az áprilisban eltűnt háromszéki fiatal lány
Székelyhon

Előkerült az áprilisban eltűnt háromszéki fiatal lány

Megtalálta a rendőrség azt a kézdivásárhelyi 16 éves lányt, akinek eltűnéséről még április 11-én értesítették a rendőrséget, de mindeddig nem tudták, hol lehet.

Nyugati titkosszolgálati akció áll a lengyel és a román drónincidensek mögött egy orosz illetékes szerint
Krónika

Nyugati titkosszolgálati akció áll a lengyel és a román drónincidensek mögött egy orosz illetékes szerint

Az MI6, azaz a brit külföldi hírszerzés műve lehetett a szerdai lengyelországi dróntámadás, valamint az, hogy szombaton egy orosz drón belépett Románia légterébe – legalábbis ezt állítja egy orosz illetékes.

Fényes nappal ment be a medve Székelyudvarhelyre, órákba került elkergetni
Székelyhon

Fényes nappal ment be a medve Székelyudvarhelyre, órákba került elkergetni

Fényes nappal ment be a medve a székelyudvarhelyi háztartások közé, ezért hétfőn este lezárták a Rét utcát. Két órát tartott, amire sikerült elkergetni a nagyvadat. A hatóságok munkáját nehezítette, hogy egy bokros területen bújt el a medve.

// még több főtér.ro
Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!
2025. augusztus 25., hétfő

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!

Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!
2025. augusztus 25., hétfő

Hogy ki az erdélytolvaj, azt én mondom meg!

Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?

Különvélemény

Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

Sánta Miriám

Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Szőrök, tüskék, szivattyúk – a húsevő növények táplálkozási technikái lenyűgözők és ijesztők

Sánta Miriám

Megnéztük a húsevő növények kiállítását a kolozsvári botanikus kertben.

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”

Sólyom István

A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.

// HIRDETÉS