Aki blokkot tervez, embert tervez – gondolták ezt vajon az építőipari termelés egykori dolgozói?

Köztudomású, hogy aki erdélyi magyar, annak alapból nagyon nehéz. De már olyan régen az, hogy muszáj volt hozzászokni.

Egyetemi órák monológforgácsai tizenkét villanásban 2020-ból. Egy online oktató küzdelmei, avagy ami egy tanár önéletrajzából kimarad. (Bármilyen egyezés a valósággal nem a véletlen műve.)

Sok nagy hatalmú ember él Kelet-Európában, ám mind közül a leghatalmasabb mégiscsak a szerelő.

Mifelénk az egyetemi tanár és a főorvos is mackót hord odahaza, akár a bolti eladó, a gyári munkás vagy a gyártulajdonos. Az otthoni tréningviselésnek nincsenek társadalmi korlátai.

Cseles dolog az erdélyi magyar politika, azt gondolja az erdélyi ember, kicsit olyan, mint a mesében: úgy van, hogy nincs is, ami elég érdekes, nehezen is lehet eligazodni rajta.

Történelmi hagyomány mifelénk, hogy a befőttesüvegeket nem lehet csak úgy kidobni. Legalábbis mindet semmiképp.

Jenő vagyok, újságíró. Könnyű nekem, egész nap csak gyártom a rossz híreket és közlöm a rossz véleményeket jó pénzért. (VIGYÁZAT, HUMORVESZÉLY!)

Mindig tudtuk, hogy szorgos emberek élnek Erdélyben, ám a nyári hónapokban kiderül: még annál is szorgosabbak.

Több millió kiváló autóvezető országában élünk szerencsére, nem is lehet megérteni, honnan az a sok baleset, koccanás. Az utak a hibásak csakis, mint a fociban a bíró.

Ti csak kütyüztök állandóan. Ültök, bambultok, s aztán csodálkoztok, hogy. Régen nem így volt azért. Másképp volt.

Nehéz idők jártak akkoriban: a vírus bárhol, bármin és bárkiben jelen lehetett, s ezáltal a világot reménytelenül szétszóródó szilánkokká forgácsolta szét.

Mi inkább nőnapon ünnepeljük az anyákat, nem anyák napján, ez egy olyan régi hagyomány nálunk Erdélyben, amit a szocializmus teremtett meg, ha jól értettem.

Az erdélyi magyar zenés-táncos mulatságot – bál, esküvő, keresztelő, nőnapi buli, év végi munkahelyi parti – általában vendéglői vagy kultúrházi körülmények között tartják, jó melegben, zárt ajtók mögött, mert a vendégek egy része szerint huzat van.

Öcsinek mindig öröm volt főzni. Nem volt soha olyan, mint az apja, Öcsi bácsi, aki szó nélkül bekanalazta, amit elé tettek, aztán ment is a dolgára, gyújtott is rá.

Húszéves a Krónika, a lap, amelynek jelentőségéről nem beszélünk az erdélyi magyar nyilvánosságban. Pedig kellene.

Azt mondja az erdélyi ember, hogy a héten meg kell főzzék a zakuszkát. Ennél többet nem is szükséges mondani ahhoz, hogy a másik erdélyi ember tudja: nagy dolgok következnek.

Reklámszöveg nehezen nevelkedő gyermekeknek, morcos minisztereknek, hátrányos helyzetű hivatalnokoknak.