A szerző elegánsan leoltja Andrei Pleșut: a románoknak semmi érdemük Kelemen Hunor szakmai érdemeit tekintve.
Miután egyik szövegében heves támadást intézett a „politikai korrektség” ellen, Pleşu úr most a belélegzett levegő „szennyezettségére” panaszkodik. El kellene gondolkodnia ezen a kettős viselkedésen. De meglehet, hogy a kora miatt már nem emlékszik az alig néhány napja írt szövegeire.
Lényegében egyetértek az A belélegzett „levegőnk” című szövegben leírt gondolatokkal, kevésbé azzal, hogy
neveletlennek, tapintatlannak és kontextuálisan középszerűnek nevezve őt azért, mert Pleşu úr ismeretei szerint a magyar vezető állítólag azt mondta, hogy az általa képviselt kisebbség nem akar és nem tud részt venni a Centenárium megünneplésében.
Először is a fentebbi jelzők nem igazán illenek egy olyan szöveghez, mely a közbeszéd tisztaságának hiányáról szól. Pleşu úr ezek használatával maga is a szennyezést folytatja.
Másodsorban a magyar vezető az Adevărul szerkesztősége által közzétett szövegében tisztázza a helyzetet és vitatja a nyakába varrt nyilatkozatot. Úgy tűnik, Pleşu úr szóbeszédekből kiindulva építi fel véleményeit. A szóbeszédek terjesztői is szennyezők, de Pleşu úr – paradox módon – őket elfelejtette megemlíteni.
Harmadsorban – a művészet kedvéért – tekintsük letagadhatatlan ténynek az említett szóbeszédet.
Miközben lehet olyan törvényt hozni, mely tiltja a nemzeti jelképekkel szembeni megvető megnyilvánulásokat,
Még kevésbé olyan, mely arra kötelezhetne, hogy nagyra értékeld Románia utóbbi száz évben elért „fenséges” eredményeit. Már önmagában az elég ok a szégyenre és sajnálkozásra, hogy a zsidókkal szembeni gyilkosságok terén csak a náci Németország előzött meg bennünket, amihez képest szinte minden eredmény elhalványul. Adják ehhez hozzá a 45 évnyi kommunizmust és a csaknem 28 évnyi emberarcú kommunizmust és megértik majd, mennyire lehet jogos egy ilyen álláspont, amilyet Kelemen Hunor úrnak tulajdonítottak.
Ami azonban ezt követte, az beleillik abba a diszkriminatív szellembe, aminek Pleşu úr minden adódó alkalommal hanyagul tanúbizonyságot ad. Pleşu úr az állítólagos merészséget büntetendő, felveti, hogy fenséges népünk, határtalan nagylelkűségében nemcsak „megtűrte” (Istenem, mennyire utálom ezt a szót, amikor egyes kisebbségek vagy sebezhető csoportok tagjaival kapcsolatosan használják) a magyar vezetőt, de még különféle köztisztségekkel és kitüntetésekkel is megjutalmazta.
Ezekért az eredményekért nem nekünk kell köszönetet mondania, hanem saját magának, vagy legfeljebb a magyar közösségnek, mely – a többségiekkel ellentétben – minden alkalommal példásan mozgósította magát a választásokon, figyelemre méltó eredményeket érve el.
Már önmagában diszkrimináció és ugyanakkor a logika hiánya ilyenfajta érvekkel alátámasztani a diszkrimináció hiányát. Íme, itt van egy nem túl régi példa az adott etnikummal szembeni diszkriminációra. (A szerző a hivatkozott blogbejegyzésében Klaus Iohannis elnököt bírálja Tőkés László kitüntetésének sovén indíttatású visszavonása miatt – a szerk.)
És van még valami, Pleşu úr. Nem olyan rég arra panaszkodott, hogy mit tudom én milyen nótának nagyobb a nézettsége, mint intelligenciája gyöngyszemeinek (közvetve) (A Despacitóról van szó – a szerk.). Engem, egy egyszerű senkit nem a dal népszerűsége ijeszt meg, hanem az, hogy ennek a jelentős nevelési hiányosságokkal küszködő népnek egy része önt éppen úgy hallgatja, mint azt a dalt.
akkor nem tenné meg, hogy a további publikálás teljes megtagadásának fenyegetésével nyomatékosítva felkéri az Adevărul portál szerkesztőit, hogy többé ne engedélyezzenek sértő kommentárokat, mint ahogy tartalmilag üres, de támadásokkal teli szövegeket sem?
Kérje meg a szerkesztőket, hogy keressék fel a New York Times portálját, válasszanak ki találomra egy szöveget és próbálkozzanak a következő 4 kommentártípussal:
Meglepetten fogja tapasztalni, hogy egyetlen ilyen kommentárt sem fogadnak el és közölnek majd. Méghozzá azért, mert a fenti lehetőségek egyikének sincs köze a szólásszabadsághoz, egyszerűen csak ostobaságok vagy ártó támadások. A szólásszabadságot kitaláló országban sem az ostobaságok, sem a támadások nem emelkednek a vélemények szintjére.
Üres szavak, a magyar vezető elleni felesleges támadások vagy egy nóta nézettségével kapcsolatos siránkozások helyett vívja ki ezt a kis győzelmet a civilizált és képzett világ számára, és akkor mindnyájan egy tisztább „levegőnek” örvendezhetünk majd.
A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.
A Romániai Nyugdíjasok Országos Szövetsége (FNPR) elfogadhatatlannak tartja, hogy az állami nyugdíjak megsarcolása is része legyen a deficitcsökkentő intézkedéscsomagnak.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.