A kirakati patriotizmus helyett lehetne például olyan, amely a becsületességen, munkán, tiszteleten és méltóságon alapul.

December elseje körül a legobjektívebb román politikai elemzők is megvadulnak. De nagyon. Mintha valami igen ütőset szívtak volna a kinyilatkoztatás előtt.

Hej, csábító a politikusi orrok előtt lógó kolbász... De jaj, mi van, ha mérgezett?

Hogyan válik a félelemkeltés politikai elvvé? Hát, így.

Biza, addig kellene valami értelmeset tenni (nem csak mondani), amíg tart a győzelmi lendület. Bár, ahogy elnézzük, az új vezércsapat nem sokban különbözik a régitől. Csak kék.

És ha még emlékszünk rá, az a helyzet nem volt egészen rózsás.

Hahó, nyugdíj, költségvetés, meg a fránya oktatás! Mit mond erre az a derék politikus jópajtás? Hej, ráérünk arra még!

A PSD újabb hatalmas buktáját követően nem csodálkozunk azon, hogy a hivatásos elemzők kiss talánn túl optimistán látják a mioritikus jövőt.

Hogy ne mindig csak rosszat mondjanak a román társadalomról az elemzők. Persze, van ebben a pozitív számvetésben pár kakukktojás is. Tessék őket felfedezni.

Interjú Catherine Horel francia történésszel, a Horthy című kötet szerzőjével. Román szemszögből, persze.

Ha lenne egy csepp esze, persze. No meg mersze, hogy megtegye azokat a kellemetlen lépéseket, amelyekre egyetlen korábbi oktatási miniszter sem vállalkozott.

Virulens dákizmus, a „Nyugat impotenciája/tisztátalansága”, a „gyarmat” Románia, „Antonescu mártíromsága”: ezekről a rügyekről van szó, többek között.

Andrei Pleșu a román nép nevében bocsánatot kér bármilyen etnikumú honfitársaitól egy-egy őshonos mioritikus nulla ostoba szavaiért. Szép, de ahogy ő maga is fogalmaz (igaz, másra érti): minden marad a régiben.

Érdekes, hogy amikor Magyarország törődik a határon túli magyar közösségekkel, az agresszió. Amikor Románia beleszól a moldovai politikába, az törődés.

Pompás példabeszéd I. (Orban) Lajosnak címezve, a legendás román frankofónia jegyében. Ja, a magyarok is feltűnnek egy mondat erejéig, bezzeg szerepben.

Minek nekünk demokrácia, ha vannak elitjeink? Traian Ungureanu ismét tökéletes diagnózist állít fel a komplex betegségről, amelyben a mai román társadalom szenved.

Akármilyen kormánya lesz majd Romániának, meg kell állítania az emberi erőforrások kiáramlását. De hogyan is kell azt csinálni? Tessék, itt vannak a lehetőségek. Ja, egyik sem hoz kolbázkerítést.