Hogy ne mindig csak rosszat mondjanak a román társadalomról az elemzők. Persze, van ebben a pozitív számvetésben pár kakukktojás is. Tessék őket felfedezni.
Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
75 év történelmi léptékben rendkívül kevés. Hol volt Románia 1945-ben és hol van ma? A pohár teli felét is látnunk kell, annak ellenére, hogy egyeseknek megvan a rossz szokásuk, hogy siránkoznak: „Jaj, szegény fejünk, a szakadékban vagyunk!” 1989 decemberében is találtunk erőforrásokat, hogy megszabaduljunk a kommunistáktól, Iliescu pedig az utolsó félig kommunista elnök volt, akit a románok megválasztottak. A románok 2004 óta olyan elnököket választottak, akik megérdemelték a beléjük fektetett bizalmat.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) 2012-től 2019-ig kormányozhatott, ami elegendő idő volt arra, hogy megmutassa, mire képes a románok bizalmának elnyerése érdekében. 2019. május 26-án a román választók megbüntették a pártot: a 2016-os választási eredmény felét kapta. Majd a bizalmatlansági indítvány és az Orban-kormány beiktatása következett. Mivel a november 24-i választásnak egyértelmű eredménye van, a PSD számára egy elszigetelődési, sebnyalogatási időszak következik, amikor levonhatja a szükséges következtetéseket. Ha pedig nem, akkor eltűnik a politikai színpadról és csatlakozik a pártok „temetőjében” várakozó Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárthoz (PNŢCD).
A románok már 1996-ban irányt váltottak és nem-kommunista elnököt választottak: Emil Constantinescut. Egy nehéz időszakban történt, miközben a Demokratikus Konvenció (CDR) kormányzott: bányászjárások, a pénzügyi és bankszektor talpra állítása, szakemberek kinevezése a biztonsági intézmények, de a minisztériumok élére is. Figyelemre méltó tapasztalat nélkül gazdasági fejlődés, nyugati irányultság felé vezette Romániát, lerakta a NATO- és EU-csatlakozás alapjait. Kijelentette, hogy a „szolgálatok” legyőzték és nem indult egy második mandátumért.
Megértette az igazságszolgáltatás fontosságát egy demokratikus ország számára és lehetővé tette a politikai csizma alóli felszabadítását. Bevitte Romániát az EU-ba, a nemzeti területre hozta a NATO-t. Megmentette az országot a 2010-es gazdasági összeomlástól. Két románok által elutasított felfüggesztéssel fizetett meg érte. Ellenezte és szigorúan bírálta a Tăriceanu és Ponta-kormányok populista és gazdaságellenes lépéseit. Az elnök szava pedig, még a posztkommunista Romániában is, nagy súllyal esik a latba.
Folytatta elődei teljesítményét, más szintre emelve azt. Kultúrán és neveltetésen keresztül, kommunista háttér nélkül, döntő előrelépést jelent Románia számára, amiről a románok szavazással döntöttek, 2014-ben és 2019-ben is. Blokkolta a Dăncilă-kormányt és hozzájárult távozásához a kormányzásból. Egy ellenséges parlament dacára lehetővé tette a Dragnea–Dăncilă kormányzat totalitárius tendenciáinak elfojtását. A PSD–ALDE-s parlamenti többségnek nem volt bátorsága felfüggeszteni őt. Először is azért, mert nem nagyon volt rá oka, másodsorban azért, mert a külföldi partnerek reakciója elsöprő lett volna. Az európai és amerikai körökben rendkívül jó szemmel nézik. A választások és a május 26-i népszavazás Iohannis elnök hozzáértésének is köszönhetően hozta a már ismert eredményeket, amellyel kihasználta a PSD–ALDE-s kormányzat súlyos hibáit.
Nem fogadták el a 13. sz. sürgősségi kormányrendeletet, az utcákon maradtak hidegben, esőben és havazásban, megértve azt a szerepüket, hogy nyomást kell gyakorolniuk a hatalmon lévő főnökökre. 2018. augusztus 10-e véget vetett annak a bizalomnak, melynek a PSD a lakosság egy részének soraiban örvend. A 2016-os 3,4 millió szavazatból már csak 2 millió maradt. November 24-én meglátjuk, hogy mennyi maradt még (ez nem jött be, Viorica Dăncilă 3,3 millió szavazatot kapott a második fordulóban – a szerk.). A romániai tüntetések által külföldre vetített kép újra visszaadta partnereink bizalmát arra vonatkozóan, hogy képesek vagyunk rendezni a vezetők és vezetettek közötti „számlákat”, hogy az 1989 decemberében elkezdett úton haladjunk tovább.
Hevesen tiltakoztak, még utcai tüntetésekkel is, a „szakember” Iordache, Nicolicea, Şerban Nicolae kísérletei ellen, melyekkel maguk alá akarták gyűrni az igazságszolgáltatást. Sok olyan eset volt, amikor az igazságszolgáltatás fontos politikai vezetőket küldött, rácsok mögé, jogerős ítéletekkel. Hosszú a lista. De az a pillanat volt a legfontosabb, amikor Dragneát küldték börtönbe. Négy bírónő, Simona Daniela Encean, Alexandra Iuliana Rus, Luciana Mera, Rodica Aida Popa nem hagyta magát megfélemlíteni Románia de facto „diktátora”, Liviu Dragnea által és a habozás nyoma nélkül börtönre ítélte. Ez volt a fordulópont a román igazságszolgáltatás számára, ahonnan már nincs visszaút. Igaz, hibákat is elkövetett. De kijavítani is képes volt azokat, kizárta a magisztrátusok testületéből azokat, akik nem váltak a becsületére, ahogy az nem történik meg más szakmai testületnél.
A bizalmatlansági indítvány és az Orban-kormány beiktatása nem ment volna egyes RMDSZ-es, Pro Romániás és PSD-s parlamenti képviselők hozzájárulása nélkül. Mivel Ponta inkább káoszba akarta vetni az országot, hogy a megfelelő pillanatban ő szerezze meg a kormányfői tisztséget, a Pro Románia 7 képviselője döntő mértékben az új kormány beiktatása felé billentette a mérleget, párton belüli helyzetüket kockáztatva. Köztük: Mihai Tudose volt kormányfő, Sorin Câmpeanu és Daniel Constantin. Ennek katasztrofális hatása volt Pontára nézve, aki az utóbbi két hétben el is tűnt a politikai színpadról. Volt már arra példa, hogy ad hoc parlamenti többség jött létre a Dragnea-Dăncilă kormányzat totalitárius késztetéseinek megakadályozására.
Különösen a hírtévék a forró pontokból tájékoztattak és közvetítettek a jelentős eseményekről. Ezek vitték be a köztudatba mindazt, ami augusztus 10-én történt. A kommentátorok és meghívottak részletesen elmagyarázták és folyamatosan ismételgették mindazt, ami a politikai, gazdasági és társadalmi színpadon történik.
Iohannis elnök győzelme a második mandátum megszerzéséért a román társadalom, a kollektív tudat fejlődésének a gyümölcse. Ismétlem, történelmi léptékben 30 év kevés. Most felemelt fejjel állhatunk az EU-n és NATO-n belüli partnerországok mellett. A demokráciában a nép maga dönt a sorsáról. Ami meg is történik.
Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?
A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.
A rajongásban kétségtelenül van valami isteni és megmagyarázhatatlan. Dread Sovereign, Death the Leveller és Redux live in Kolozsvár.
A félreolvasások elkerülése végett: ez a történet nem egy álom. És egyéb misztikus és kevésbé misztikus találkozásokról is szól. Továbbá: Moldva meg Bukovina bűbájos vidék, akkor is, ha a hazai protokronizmus fő amazonja épp ott tornyosul.
Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?
Holtan találtak egy férfit és egy nőt a magyarországi Battonyán, ahol családi dráma történhetett. A román házaspár aradi volt.
Crin Antonescu pedig olyan szépeket mondott, mintha csak kampányolna…
Két halálos áldozatot követelő baleset történt csütörtök kora reggel Arad megyében. Két teherautó ütközött össze, az egyik ki is gyulladt.
Valerij Zalujnyij, az ukrán fegyveres erők korábbi főparancsnoka, Ukrajna jelenlegi Nagy-Britanniába delegált nagykövete azt állította: Románia arra kérte őt, hogy ne beszéljen a román területen lezuhant orosz drónok lelövéséről.
Házkutatást tartottak csütörtök több Hargita megyei településen, azoknál a személyeknél, akiket azzal gyanúsítanak, hogy egy maroshévízi lakásból széfet loptak el.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Miről árulkodik Ponta bejelentkezése az elnökválasztásra, és a mód, ahogyan tette?
A bank évszázadok óta barátja, szeretője, házastársa, anyósa, szomszédja, esküdt ellensége az embernek, helyzete válogatja. A történet, amit most elmesélek, igazán cuki… lett volna. Mint egy vakrandi. Ha minden olajozottan alakul.
A rajongásban kétségtelenül van valami isteni és megmagyarázhatatlan. Dread Sovereign, Death the Leveller és Redux live in Kolozsvár.
A félreolvasások elkerülése végett: ez a történet nem egy álom. És egyéb misztikus és kevésbé misztikus találkozásokról is szól. Továbbá: Moldva meg Bukovina bűbájos vidék, akkor is, ha a hazai protokronizmus fő amazonja épp ott tornyosul.