Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
December első felének egyik érdekesnek tűnő híre volt, hogy idén december 13-án az ukrán parlament új törvényt fogadott el a nemzeti kisebbségekről, amelyben rögzítik a nemzeti kisebbségek (közösségek) fogalmát, továbbá garantálják az ukrán alkotmányban meghatározott társadalmi, gazdasági, kulturális és nyelvi jogokat.
Hát ez csodálatos, gondolhatta annak idején bárki. Persze, nem mellékes körülmény, hogy az épp háborúban álló Ukrajnának le kellett tennie az asztalra a kisebbségi törvényt, hiszen ez volt az egyik feltétele annak, hogy megkezdhesse a tárgyalásokat az EU-hoz való csatlakozásról. Ki is csapták, mint valami adu ászt.
Marin Gherman csernovici román újságíró, aki az orosz-ukrán háború kitörése után menekült Romániába és időközben a Libertatea lap munkatársa lett, írásában azt vizsgálja, milyen mértékben tükröz valós reformszándékot az új ukrán kisebbségi törvény. (A szerző egyéb cikkeire vonatkozó szemléinket lásd itt, itt, itt meg itt.) Gherman azzal indít, hogy az ukrajnai kisebbségi közösségek (a cikkben a románt, a magyart és az oroszt említi) türelmetlenül várták a törvény megszavazását, mert azt remélték, hogy a jogszabály hatálytalanítja a hírhedt 2017-es oktatási törvénybe foglalt jogtiprásokat. Emlékeztetőül: az ominózus oktatási törvény jelentős mértékben megcsonkította az ukrajnai kisebbségi közösségek anyanyelvi oktatási jogait. Nos, nem így történt.
Az tény, hogy ukrán premierről van szó, mégpedig olyan értelemben, hogy a ukrán állam első alkalommal foglalja jogszabályba, hogy nem kívánja asszimilálni a nemzeti kisebbségi közösségeket, ami Gherman szerint dicséretes dolog. Ugyanakkor – legalábbis a szándék szintjén – Kijev felelősséget vállal a kisebbségi közösségek értékeinek és hagyományainak megőrzéséért. Ám ha az ember belenéz a törvénybe (és Marin Gherman megtette), kiderül, hogy az anyanyelvi oktatáshoz való hozzáférés terén elkövetett jogtiprásokra nincs megoldás a jogszabályban. A 11. cikkelyben ugyanis az áll, hogy a közoktatást továbbra is a 2017-es oktatási törvény szabályozza. Vagyis, minden marad a régiben. (Jogilag ez talán rendben is van, hiszen egy kisebbségi törvény nem módosíthat egy közoktatási törvényt.) Gherman fel is teszi a költői kérdést: mi értelme volt egyáltalán megszavazni ezt a törvényt? Netán az, hogy megállapíttassék, hogy a kisebbségi közösségeket károsító jogszabályok tulajdonképpen korrektek, továbbá megfelelnek az európai irányelveknek? Ehhez elég lett volna egy sajtóközlemény vagy egy miniszterelnöki nyilatkozat. Semmi szükség nem volt egy nagy csinnadrattával elfogadott új törvényre, amely semmiféle valós változást nem hoz a kisebbségi oktatás terén.
A múltban (értsd, 2017 előtt) az ukrajnai nemzeti kisebbségi közösségek tanulhattak a saját anyanyelvükön. 2017-ben viszont Kijev nyelvi kvótákat vezetett be a közoktatási törvényben. Eszerint egy ukrajnai román (magyar, orosz stb.) adófizető polgár, aki a közoktatási rendszert finanszírozza, ugyebár, nem küldhette többé olyan iskolába a gyermekeit, ahol azok végig (értsd, az első osztálytól a tizenkettedik osztályig) a saját anyanyelvükön tanulhattak. Az eredmény pedig az, hogy egy 12. osztályos ukrajnai román, magyar, orosz stb. diák alig tanul valamit a saját anyanyelvén. Vagyis asszimilálódik.
Gherman felsorolja mindazokat a jogokat, amelyeket az új kisebbségi törvény garantál. Tessék: a kisebbségi közösségeknek joguk van rendezvényeket szervezni az anyanyelvükön (államnyelvi fordítással, ha szükséges), lehetnek (napi)lapjaik, nyomdáik, kiadóik, kétnyelvű plakátjaik, sürgősségi hívások esetén szólhatnak az anyanyelvükön, lehetnek kétnyelvű helységnévtábláik, továbbá lehetnek magániskoláik, ahol minden tantárgy oktatása az anyanyelvükön zajlik. Szó esik a törvényben egyéb politikai jogokról is, mint például a választás és választhatóság joga, kulturális szervezetek alapításának joga vagy a nyilvános anyanyelvhasználat joga. Megjegyzés: az említett jogok az ukrajnai orosz kisebbségre is vonatkoznak, de csak hat hónappal az orosz-ukrán háború befejezése után léphetnek érvénybe.
Igen ám, csakhogy Marin Gherman szerint ezeket a jogokat az ukrán alkotmány eleve tartalmazza. Tehát a törvény nem tesz semmi többet, mint hogy leírja a politikai és jogi valóságot. Javítani viszont nem javít rajta semmit.
Gherman megvizsgálta azt is, hogyan viszonyul az új kisebbségi törvény progresszívnek kikiáltott jellegéhez az ukrajnai román és magyar közösségi szervezeti szféra. Nos, nem tapsolnak örömükben. Az ukrajnai románok egyik szervezeti képviselője szerint a kisebbségi törvény nem segít semmit, amíg az ukrán állam nem garantálja a teljes körű anyanyelvi oktatáshoz való alkotmányos jogot. Amíg tehát a 2017-es közoktatási törvény érvényben marad, hiába áll elő az ukrán állam bármilyen kisebbségi törvénnyel, a valós helyzetnek továbbra sincs semmi köze az alkotmányossághoz és az európai irányelvekhez. Ugyanez az álláspontja a kárpátaljai magyar közösség képviselőinek is. Az ukrán hatóságok viszont (érthető módon) azt erősítgetik, hogy az új kisebbségi törvény modellként szolgálhat más államoknak is, a kisebbségvédelem terén.
Gherman egy másik releváns aspektusra is rámutat, amely esetleg magyarázatot kínálhat a kártyatrükkre emlékeztető kisebbségi törvényre. Egy, az idén elvégzett közvélemény-kutatás eredményei azt jelezték, hogy az ukránok 81%-a megszavazná az EU-hoz való csatlakozást egy népszavazáson.
A felmérésben arra is rákérdeztek, Ukrajnának kell-e azonnal teljesítenie a csatlakozáshoz szükséges minden feltételt. Amire a válaszadók 62%-a azt felelte, hogy Ukrajnának meg kell védenie a saját érdekeit és nem szükséges egyetértenie minden feltétellel, akkor sem, ha a csatlakozási folyamat ezáltal elodázódik.
Tehát, a felmérés arra utal, hogy az ukránok visszautasítanak bármely párbeszédet, amely az általuk hazafiasnak tekintett értékekre vonatkozik. És ez a a nemzeti és nyelvi identitásra is vonatkozik. Vagyis: bárki politikus (legyen az ukrán vagy nem), aki a kisebbségi közösségek által óhajtott jogszabályi reformokat kísérel meg, azonnali és durva kritikát kockáztat, ugyanis az ukrán társadalom többségi része szerint az ukrán nyelvet és identitást erősíteni kell, a sokszínűségre és kisebbségekre vonatkozó diskurzus pedig értelmetlen.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Megmarad a kétkulcsos áfa, de két százalékponttal emelkedik az általános forgalmi adó, és szintén a deficit csökkentése érdekében megemelik a dohány- és alkoholtermékek, továbbá az üzemanyagok jövedéki adóját.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Késsel fenyegetve csikartak ki egy idős férfitől 16 ezer lejt 20 méternyi ereszcsatorna felszerelésének „árát” négy ismeretlen, a férfi feljelentést tett a rendőrségen. Az elkövetőket 24 órára őrizetbe vették.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.