Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Nem ez az első cikk, amit szemlézünk Marin Ghermantól: a csernovici (Cernăuți/Csernyivci) román újságíróra, aki Romániába való áttelepedése óta a Libertatea munkatársa, érdemes odafigyelni, akkor is, ha az ukrajnai kisebbségek kilátásairól vagy éppen Moldova Köztársaság szorult helyzetéről számol be. Legutóbbi, szintén a Libertateán megjelent írásában öt hónapos romániai tartózkodásának mérlegét vonja meg, összevetve tapasztalatait a korábbi elképzeléseivel és reményeivel. Mint írja:
– jó és rossz értelemben egyaránt.
Az ukrajnai románok nagy reményekkel tekintenek az anyaországra: Csernovic nemcsak Bukovina történelmi fővárosa, hanem a Románia iránti megbecsülés és vágyakozás egyik központja is. A jelenleg Ukrajnához tartozó város számtalan román kulturális, történelmi emléke, valamint az a tény, hogy az ottani román közösség majdnem teljesen elszakadt a romániai kulturális és információs valóságtól, óhatatlanul az anyaország idealizálásához vezet.
Romániát csak bálványozni, irigyelni lehet, a román állam hiányosságai is elfogadhatónak, mellékesnek tűnnek. Ez nem csoda, ha figyelembe vesszük, milyen nehezen jutnak hozzá az ukrajnai románok a román nemzeti identitás fenntartásához szükséges kulturális termékekhez:
Továbbá az ukrajnai románok nem nevezhetik el saját személyiségeikről az utcákat, tereket, romániai színtársulat pedig nagyjából kétévente látogatja meg őket.
A Romániában eltöltött közel fél év után Gherman úgy látja, hogy mindezen jótéteményeket ő maga jobban becsüli, mint az „őshonos” románok. Az itteniek mindezt adottságnak tekintik, és eszükbe sem jut, hogy lehetne másként is. Az, hogy szabadon használhatják az anyanyelvüket, mindent románul feliratozhatnak, hogy Románia biztonságos ország, mert a világ leghatalmasabb katonai szövetségének védelme alatt áll – a normalitás része.
– írja a szerző, aki azt sem érti (bár ítélkezni nem akar), miért távozik annyi román az országból, amelyért annyian áldozták az életüket a történelem folyamán.
Az ukrajnai háború kezdetén a román állam intézményei nehézkesen és kelletlenül reagáltak, ellenben a civil társadalom, az önkéntesek rengeteg segítséget nyújtottak a menekülteknek, és ez azt bizonyítja számára, hogy Románia nem egyenlő az állammal, hanem a társadalmat, az embereket is jelenti. Azt is jóleső érzés volt megtapasztalnia, hogy a bukovinaiak között létezik egyfajta regionális szolidaritás, függetlenül attól, hogy a határtól délre vagy északra élnek.
Azt is látja viszont, hogy a háború Romániának is számos nehézséget okozott, és a románok jelenleg sok olyan problémával szembesülnek, mint az ukránok a háború előtt.
Ukrajna addig egyensúlyozott a Nyugat és Oroszország között, míg végül két szék között a padlóra került, a kijevi politikai elit hibás döntéseinek árát pedig az állampolgárok, a fiatalok fizetik meg akár az életük árán.
– írja Marin Gherman, és megjegyzi: nem érti azokat a románokat, akik szeretnék, ha az ország kilépne az EU-ból, mert úgy tűnik számára, mintha túl sok kényelemben, békében, szabadságban lett volna részük, ezért nem tudják ezeket kellőképpen megbecsülni.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Petre-Florin Manole munkaügyi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a havi bruttó 347 lejes étkezési támogatásban pedig csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapfizetésű közalkalmazottak fognak részesülni.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.