Zrínyi és Szulejmán ütközetének máig ható tanulsága van

Az 1566-os szigetvári ostrom története, valamint az ütközet két kulcsfigurája, Zrínyi Miklós és I. Szulejmán legendákkal övezett halála az utóbbi években ismét az érdeklődés középpontjába került. Ennek kétség kívül köze van a török televíziós filmsorozatok térhódításához, de ahhoz is, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutatócsoportja mintegy másfél éve megtalálta Szigetvár közelében az oszmán szultán egykori sírja helyén felépített sírkápolna és a mellette kialakult zarándokváros főbb épületeinek maradványait.

Fodor Pál történész, Péter István adjunktus, az előadássorozat társszervezője és Soós Anna, a BBTE rektorhelyettese (Fotó: Mészáros Tímea)

A Bolyai Társaság meghívására a kutatásban részt vevő Fodor Pál történész, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatója tartott előadást a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Aula Magnájában, aki a téma népszerűségét – a már említetteken túlmenően – az iszlám és kereszténység szembenállásának aktualitásával magyarázta. Zrínyi és Szulejmán párbaja mind a török, mind a magyar nemzet történelmére rendkívüli hatással volt, küzdelmük pedig máig ható tanulsággal szolgál – fogalmazott.

Az Oszmán Birodalom sikerének titka

Az Oszmán Birodalom létrejöttét egy nagyon kedvező közel-keleti politikai kontextus tette lehetővé: a népvándorlás, mely mögött a tatárok álltak. Az 1240-as évektől kezdve nemcsak Közép-Európát támadták, hanem a Közel-Keletet is, meghódították Iránt, majd több százezer török nomáddal benyomultak Kis-Ázsiába, ahol kihasználva az akkori nagyhatalmak megingását az 1300-as évek fordulójára egy sor török államot hoztak létre. Száz év alatt a régi Bizánci Birodalommal vetekedő hatalmat sikerült kiépíteni. 

Megoszlik a történészek véleménye arról, hogy minek tulajdonítható a látványos siker. Fodor Pál szerint a következő tényezők járultak hozzá az Oszmán Birodalom virágzásához:

• Európát messze megelőzve, már a 11. században létrehoztak egy állandó hadsereget, melynek állandó tiszti kara és rendkívül jó ellátási rendszere volt (a Habsburgok a 17. századi végéig sem érték utol őket ebben);
• az államszervezők rendkívül céltudatosak voltak, vigyáztak a területi integritásra;
• nagyon jó házasság- és utódláspolitikájuk volt;
• megszüntették a magántulajdont, ami az állam javára vált;
• kihasználták az iszlám és a keresztény világ határvidékén adódó geopolitikai helyzetet;
• nyitottak voltak más kultúrákkal szemben, és adaptálták mindazt, ami az állam védelmét és erősödését szolgálta;
• a Bizánci Birodalom leigázásával óriási erőforrásokra tettek szert;
• magukhoz édesgették mind a bizánci, mind a mediterrán területeken állomásozó fegyveres erőket, befogadtak minden renegátot.

Mindez együttesen hozzájárult ahhoz, hogy az 1390-es évekre az Oszmán Birodalom elérje Magyarország határait.

Magyarország, a kereszténység szimbóluma

A történészek a török hódoltság korát Magyarországon 1526-tól, a mohácsi csatától, illetve 1541-től, Buda elfoglalásától datálják, de Fodor Pál felhívta a figyelmet, a török kor valójában 1390-ben kezdődött. Ettől kezdve a török kérdés egyre erőteljesebben meghatározta a magyar közéletet és társadalmi beszédet, az ország óriási erőforrásokat fordított a betörés visszafordítására, és arra, hogy megőrizze presztízsét a törökökkel szemben. Főleg a Bizánci Birodalom bukása után Magyarország a kereszténység szimbólumává vált a törökök szemében, és az ország meghódításával úgy vélték, szabad utat kapnak Nyugat-Európa felé.

A muszlim áradattal szembeni védekezés, és az ezzel kapcsolatos európai politika a 16. századra megváltozott. Egyre több európai állam lépett szövetségre a törökökkel, Magyarország pedig elszigetelődött. A törökök nyugati politikájában viszont egy nagy erejű fordulat következett be, miután 1520-ban Szulejmán szultán kerül a trónra.

Mit akartak a törökök Európától?

Szulejmán apja, I. Szelim szultán alig nyolc évnyi uralkodása során szinte megduplázta a birodalmat: meghódította a Közel-Keletet, ezzel pedig új erőforrásokra tett szert. Az arányokat jól érzékelteti, hogy csak Egyiptom évi 600 ezer aranyat fizetett be a szultáni kincstárba, miközben Magyarországnak 1520 táján legfeljebb 300 ezer aranybevétele volt.

Miután szinte a teljes arab világ oszmán fennhatóság alá került, a szultánnak először sikerült kiépítenie egy olyan birodalmat, amelyben muszlim többség volt. A birodalomban a tömegek azért elégedetlenkedtek, mert a szultán kizárólag muszlim területeket hódított meg, és nem terjeszkedett a keresztény Európa irányába, így Szelim halála után szinte kikövetelték fiától, Szulejmántól az irányváltást.

1521-ben indult az első támadás Magyarország ellen, amikor elfoglalták Nándorfehérvárt, majd 1526-ban Mohácsot, ahol háromszoros túlerővel legyőzték a 16. századi keresztény Európa egyik legnagyobb, mintegy 25-27 ezres seregét. Hiába veszik Bécs felé az irányt,a Habsburg uralkodói székhelyt nem sikerült bevenni.

Szulejmán a világ számos pontján több háborút folytatott egyszerre: hadakozott Iránnal, csatákat vívott a Földközi-tengeren, az Indiai-óceánon, a Vörös-tengeren, Észak-Afrikában, de az 1540-es évek elejére be kellett lássa, hogy nem tudja az eredeti terveit megvalósítani. Attól tartott, hogy elveszíti a már megszerzett területek fölötti hatalmát, ezért megszállta Magyarország középső részét, és hozzálátott a végvári rendszer több lépcsős kiépítéséhez.

Szépen terebélyesedett a török hódoltság alá került terület, de ezzel párhuzamosan a magyar királyi hatalom is sorra vette át a korabeli a földesuraktól a végvárak kiépítésére alkalmas várakat. 1565–66 körül három fő magyar végvár – Szigetvár, Eger és Gyula –  képezte a törökök további terjeszkedésének és stabilizálódásának legfőbb akadályát.

A különutas Erdély

A törökök méltán érezhették azt, hogy nem uralják a leigázott területeket. Ez volt az egyik oka annak, hogy 1566-ben Szulejmán szultán úgy döntött, hogy személyesen vesz részt az itteni hadviselésben. A másik ok Erdély helyzete volt, ahol stabilizálni akarta Szapolyai János uralmát. Mint ismeretes, 1541-ben, Szulejmán döntése nyomán jött létre az a csíra, melyből 1556-ra megszületett az önálló Erdélyi Fejedelemség előképe.

Azzal, hogy a török hódoltság beékelődött Magyarország testébe, két külön útra terelte az ország keleti és nyugati felét. Míg nyugaton nem tartották elképzelhetőnek a kiegyezést a törökökkel, és készek voltak harcba szállni velük, addig a Habsburg uralomtól távol eső, védtelen keleten – Erdélyben és a Partiumban – a kiegyezést szorgalmazták. Utólag sem könnyű megválaszolni a kérdést, hogy kinek volt igaza – vélekedett Fodor Pál.

Szigetvár a 16. században (Forrás: Wikipedia)

Szulejmánnak nem volt érdeke, hogy elfoglalja Erdélyt, hiszen a Bécs elleni hadjáratokhoz nem volt szüksége az itteni területekre. Magyarország megosztottsága, illetve az, hogy Erdély lekötötte a Habsburgok figyelmét, előnyös helyzetet teremtetett számára.

A szultán legitimációs válságba került, és egy utolsó magyarországi győzelemmel szerette volna bebizonyítani, hogy előrehaladott kora és egészségügyi állapota ellenére is ugyanaz a hódító uralkodó, aki apjától átvette a hatalmat. Egyes történészek szerint még ekkor sem tett le arról a régi vágyáról, hogy meghódítsa Bécs városát. Ha így is volt,  előtte mindenképpen Szigetvárt kellett leigáznia, ahol Zrínyi Miklós volt a várkapitány.

Ki volt Zrínyi Miklós?

Zrínyi Miklós egy horvát nemesi család sarja, amely a törökök miatt vesztette el horvátországi birtokait, és tolódott fokozatosan észak felé. Miklós apja birtokai védelme érdekében lepaktált a törökökkel, amivel számos ellenséget szerzett a családnak a királyi udvarban. Apja 1534-ben bekövetkezett halála után azonnal felmondta az adófizetést a törököknek, és folyamatosan támadta az oszmán kézen levő területeket. Az egyik legelkötelezettebb képviselője lett annak az eszmének, hogy a törököket ki kell űzni az ország területéről.

Zrínyi Miklós gyorsan haladt előre a ranglétrán, megnyerte a király bizalmát, a Habsburg és a magyar arisztokrácia egyik legjelentősebb tagja lett. Éppen ezért is volt meglepő, hogy 1561-ben maga jelentkezett a rangján aluli, szigetvári várkapitányság tisztségre. Valószínűleg úgy vélte, hogy Szigetvár védelmével saját birtokait is oltalmazza.

Az Európa figyelmét magára vonó ostrom, a vár eleste és a két kulcsfigura, Szulejmán és Zrínyi halála kapcsán rengeteg legenda keringett az elmúlt 450 évben. Arról, hogy hogyan követték egymást a történések, többek között Zrínyi apródja, Ferenac Črnko (magyarosan Cserenkó Ferenc) visszaemlékezéséből értesülhetünk, de a korabeli keresztény és oszmán források is segítségünkre lehetnek. Zrínyiék a tudatában voltak annak, hogy ha Szigetvár elesik, akkor az egész Dél-Dunántúl odavész, ezért utolsó leheletükig küzdöttek.

Az ötvenezres török sereg 1566. augusztus 5-én érkezett Szigetvárra, a küzdelem pedig szeptember 7-én, drámai módon ért véget. A törökök lépésről lépésre haladtak előre az ostrommal, de miután felrobbantották a külső vár legfontosabb bástyáját, nyert ügyük volt. Zrínyi pár ezres seregét beszorították a belső várba, ahonnan már csak a biztos halálba való kirohanás volt az egyetlen esély.

Zrínyi Miklós kirohanása (Forrás: Wikimedia Commons)

Szeptember 6-án éjjel azonban történt valami: Szulejmán szultán meghalt. Az akkor 72 éves uralkodót vérhas kínozta, de más egészségügyi bajai is voltak, ezért nem lehet pontosan tudni, mi okozta a halálát. A hadvezérek titokban akarták tartani a hadsereg előtt elhunytát, ezért holtestét tartósították (kérdéses, hogy mumifikálták, vagy csak a kor szokásainak megfelelő tartósítási eljárásnak vetették alá), halotti lepelbe csavarták, és a szultáni sátor mellett 42 napra eltemették.

Alig tíz órára rá Zrínyi is meghalt. Miután belátta, hogy a helyzet reménytelenné vált, egy utolsó beszédet intézett a katonáihoz, majd egy nagy erejű utolsó robbantás után az apjától örökölt szablyával, vitézei élén a ostromlók közé rohant. 2-3 lövést is kapott, melyek közül egy fejlövés okozta vesztét. Halála után holttestét kifosztották, fejét levágták és lándzsára tűzték a császári sátor mellett. A fejet végül Csáktornyán, a Szent Ilona kolostorban helyezték végső nyugalomra, testének sorsa ismeretlen.

a 20. századi nagy tragédiák gyökere innen eredeztethető.

Szulejmán magyar szempontból azt a személyt jelenti, aki a középkori Magyarországot a romokba taszította, a törökök számára viszont az egyik legnagyobb uralkodó. Nagyságát és a „pompázatos évszázadnak” nevezett korszakban betöltött szerepét elég későn, csak az 1980-as években ismerték fel. Kultusza azóta töretlen.

Az 1530-40-es évek Magyarország történelmének egyik legsötétebb időszakát jelentették, amikor az erkölcsi megingások közepette az ország teljesen elvesztette az irányt – fogalmazott Fodor Pál. Ebben az ellehetelenített helyzetben a Zrínyik és a Dobók megjelenése új reményt hozott. Ők rámutattak arra, hogy van kiút: az ellenállás. Felismerték azt, hogy a törökök nemcsak az ország, hanem a kereszténység ellenségei, és jelenlétük a Közép-Európában élő népek identitását veszélyeztetik.

Fodor Pál szerint a Zrínyi Miklós által felmutatott modellt az utóbbi évtizedekben teljesen elfelejtettük. Pedig a Zrínyiről kialakult utólagos emlékezet már az 1580-as évekre kanonizálódott: alig húsz év alatt egy olyan Zrínyi-képet alakítottak ki, melyben a hős hadvezér legyőzve is a győztes szerepébe került, és azzal a példával szolgált, hogy

a haza érdekében életáldozatot is lehet hozni.

A történész tartalmas előadása végén hangsúlyozta, 450 évvel Zrínyi halála után a szigetvári hős példájának – különösen most, amikor ismét fontos témává vált az iszlám és keresztény szembenállás –, ma is van relevanciája. Szükségünk van Szulejmánra ahhoz, hogy Zrínyiről és hősiességéről a világ is tudomást szerezzen.