Forrás: felhasználói fénykép / Facebook
Forrás: felhasználói fénykép / Facebook
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
Lehet-e Romániában egy létező, valós és sokak számára igencsak nagy fejtörést okozó problémára megfelelő megoldást találni? A tapasztalat azt mutatja, hogy nehezen: hajlamosak vagyunk olyan részletekkel vesződni, amelyek nem mozdítják elő a megoldásokat. Lehetne? Kétségkívül, hiszen minden lehetőség és eszköz megvan rá.
Ilyen a sokat emlegetett és folyton nagy indulatokat kavaró romániai, főként erdélyi medvekérdés is, ahol a minisztérium, a környezetvédő civil szervezetek, a vadásztársaságok, a kárvallottak és a lakosság minduntalan összecsap.
Hasonló helyzet alakult ki nemrég, amikor a környezetvédelmi minisztérium április első felében közzétette a romániai barnamedve-állományról szóló friss adatokat:
A medvék „népszámlálása” egy 2021-ben indult, 11 millió eurós, uniós finanszírozású projekt keretében jött létre, amely az állomány pontos meghatározására szolgáló mintavétel és DNS-elemzés volt: 24 ezer levett minta alapján az rajzolódik ki, hogy csaknem 13 ezer medve él Romániában. (Megjegyzés: ha csak a minimumot vesszük, az is 10 ezer körüli.)
Romániában van a legnagyobb medvepopuláció Európában, ezt pedig a mostani számlálás eredményeit megelőző becslések is alátámasztották. Románia tavaly egy európai irányelv alapján megduplázta a fajra vonatkozó kilövési kvótáját (egy fiatal lány medvetámadás okozta halálát követően), és a friss adatok is alátámasztani látszanak azt a feltételezést, amelyet már tíz éve hangoztatnak (például Tánczos Barna volt környezetvédelmi miniszter), hogy – lényegében –hatalmasra nőtt a medvepopuláció az országban. Ezt össze lehet vetni: a 2024-es hivatalos adatok szerint az elmúlt 20 évben Romániában 26 embert öltek meg medvék, és 274 ember sérült meg súlyosan, az egyéb károkról pedig még nem is szóltunk.
A Természetvédelmi Világalap (WWF) azt kifogásolta a közzétett felmérést követően, karöltve a Natura2000-es civil szervezetekkel, hogy a medvekérdés politikai PR áldozatává vált, a létszámfelmérés tudományos módszertanát nem ismertették eléggé, és elmulasztották közölni a korábbi intézkedések eredményeit, illetve azt, hogy nem ott avatkoznak be, ahol fontos lenne (kilövés esetén), a hatóságok pedig a medvéket teszik bűnbakká.
Ahogy az is elméleti, erkölcsi síkra tereli a helyzet felméréséből fakadó problémamegoldást, ha egy valós és veszélyes probléma esetében elkezdünk olyasmin filozofálgatni (például: egyformán fontos-e az ember és a medve?), ami csak megnehezíti és lassítja a folyamatot.
Természetesen értjük mindannyian, hogy a medve miért fontos (mindenevő) ragadozó, ahogyan a farkas is, és milyen szerepet tölt be az ökoszisztémában, milyen kulturális, szimbolikus teret tölt be az emberi gondolkodásban. Ahogy azt is értjük, hogy a környezetvédelmi szervezetek tudományos megközelítései előtérbe helyezik a konzerválást és a környezetet, mint értéket.
Sajnos azonban meg kell tanulnunk mind ellentmondásokkal és nehéz helyzetekkel együtt élni, amikor pedig tarthatatlanná válik a helyzet, akkor föl kell tennünk a kérdést: mit is védünk valójában.
ugyanis a természet és az ember szétválaszthatatlanságát feltételezi, a pusztulás és a pusztítás, a regenerálódás és helyreállítás körforgását kénytelen megragadni.
Azt azonban sokszor elfelejtjük, hogy nem az ember van a tudományért, hanem a tudomány az emberért: ahhoz pedig, hogy a tudományt az ember szolgálatába állítsuk, abba a kényelmetlen, de hasznos pozícióba kell beleerőszakoljuk magunkat (legalábbis az értelmiség mindenképp), hogy meg kell értenünk a társadalmat.
A társadalom pedig fél a medvetámadásoktól, az emberek féltik a jószágaikat, a kertjeiket és még sorolhatnánk. A medvekérdés lassan olyanná válik, mint egy komplex béketárgyalás: valamit valahogy fel kell adnunk ahhoz, hogy jobb legyen a helyzet. Itt pedig az valóban érvényes, hogy a tudományos szempontok kell elsőbbséget élvezzenek, de a tudományt az ember szolgálatába kell állítani – a medvék, bármennyire is érző lények, maguktól nem fogják megoldani. Bűntudatuk pedig nincs.
Az európai finanszírozású populációfelmérési és monitoring-projektek tekintetében – és nem csak – lehetséges egy érdekes összehasonlítási alap: ez pedig nem más, mint egy kis közép-európai, közvetettebben balkáni ország: Szlovénia. Szlovénia azért lehet jó példa, mert területét nézve alig nagyobb, mint Székelyföld (ha most szigorúan Maros, Hargita és Kovászna megyét számoljuk). Lássunk csak néhány adatot: Szlovénia területe nagyjából 20 ezer négyzetkilométer, Székelyföldé pedig – az előbbi megyék területének összegeképp – 17 200 négyzetkilométer. Egész Erdéllyel összehasonlítva, amely nagyjából a Kárpátok belső ívében foglal helyet: Erdély 100 ezer négyzetkilométer, vagyis ötször nagyobb, mint Szlovénia.
Azért, mert Szlovéniában jelenleg az egyik legjobban működő, környezetvédelmi szempontokat maximálisan figyelembe vevő medvepopuláció-monitorizálás és vadgazdálkodás folyik az EU-n belül. Ez pedig a medvék országon belüli eloszlási aránya szempontjából fontos – a romániai helyzet szerint (közép-kelet-) Erdélyben él a legtöbb medve (Hargita, Kovászna, Brassó és Maros megyékben), valamint Suceava és Prahova megyékben, azaz északkeleten és délebbre, ezt pedig a 2024-ben frissített preventív kilövési kvóták elosztásában is láthatjuk.
A tavaly elfogadott preventív kilövési kvóták megyei elosztását kritizáló környezetvédelmi szakemberek ekkor még arra hívták fel a figyelmet, hogy olyan megyék is kaptak kilövési kvótát, ahol a medve jelenléte nem annyira erős, ezért felesleges lenne az állomány ritkítása. A felmérés, amely szerint a vadásztársaságoknak a törvénymódosítást követően lehetősége adódna preventíven kilőni X mennyiségű példányt, akkoriban még 7-8 ezernyi medvére hivatkozott, és már akkor túlszaporodásról beszélt.
A legfrissebb adatok szerint nyilván sokkal több a medve, mint amire akkoriban (minden bizonnyal módszertanilag hibásan) hivatkoztak, ez viszont csak annyit árul el a helyzetről, amennyi be is következett: hogy a medvét Romániában le akarják vetetni a szigorúan védett állatfajok listájáról (Mircea Fechet jelenlegi környezetvédelmi miniszter szerint), és a problémás medvék eltávolításáról szóló rendeletet is módosították, szabad kezet adva a polgármestereknek, hogy egy veszélyes helyzetről gyorsabban és önállóbban dönthessenek.
A Natura2000-es civileknek abban valóban igaza van, hogy elsősorban a problémás egyedek eltávolítására kellene fókuszálni, nem arra, hogy minél nagyobb legyen a trófeaegyed-kilövés:
nem a nagy és domináns hímekre, amelyeket a vadászok előnyben részesítenek, de nem mennek be emberlakta helyekre (ráadásul a populációjuk társadalmi egyensúlyában van nagy szerepük). Az intenzív kiegészítő etetés és a mesterséges egyensúlyhiány miatt több nőstény, könnyebben hozzáférhető táplálék és több kölyök van, a problémás medvék pedig sajnos továbbra is aktívak.
Ha a kvótarendszert kombinálni lehet ezzel a megfigyeléssel, akkor mindjárt egy lépéssel előbb vagyunk – ráadásul nem is kellene kétségbe vonni a minisztérium abbéli törekvéseit, hogy még az idén véglegesítsék a megfigyelési projektet, majd területrendezést és -felosztást végezzenek a genetikai felmérések alapján, illetve olyan zónákat hozzanak létre, amely kulcsfontosságú védelmi területek, konfliktuskezelési-kockázati területek, fenntartható gazdálkodási területek és peremterületek megnevezéséből áll.
A kis ország területén jelenleg a 2020-as évek becslései szerint 1000-1200 medve él, ami a méretéhez képest igen nagy számnak mondható, sőt, a barnamedvék java nem is az ország északi részét domináló Alpokban él, hanem a déli, Dinári-hegység területein. A szlovénok (körülbelül 2 és fél millió fő) élen járnak a medve–ember konfliktusok megelőzésében, a vadászat és állományszabályozás éves kvóták alapján történik. 2023-ban például 230 példány kilövését engedélyezték, amely a barnamedve élőhelyének változatosságát, az ország területét, az egyedszámot és az ember által lakott területeket arányosan veszi figyelembe. Ez azt eredményezte, hogy az elmúlt 25 évben Szlovéniában mindössze 15 ember sérült meg medve miatt. Romániában ehhez képest jóval alacsonyabb a kvóta, még akkor is, ha a környezetvédelmi direktívákat nézzük (értsd: a prevencióban a problémás egyedekre fókuszálunk).
főként a vadászati beidegződések terén. Ceaușescu diktatúrája alatt (1965–1989) a barnamedvét intenzíven vadászták, gyakran politikai célokra is, a „Kárpátok Géniusza” maga is hírhedt trófeagyűjtő volt – állítólag több száz medvét öletett le. A vadászat gyakran nem volt fenntartható, az állományt manipulálták (pl. etetéssel felduzzasztották, majd vadászták). Bár Romániában 1989-re nagy volt a medveállomány (kb. 6 000 példány), ez részben mesterséges és instabil volt.
Szlovénia területén a barnamedve őshonos faj, egész Közép-Európában itt maradt fenn az egyik legstabilabb populáció. Mivel a huszadik század derekán már csak pár száz példány maradt, az 1950-es évek Jugoszláviájában, különösen a hozzá tartozó Szlovénia területén állományvédelmi intézkedéseket hoztak, például kíméleti időszakokkal és az élőhelyek védelmével.
Az ország 1991-es függetlenedését követően a medvék száma 300-400 egyedre volt tehető, ami kevesebb mint fele a mostaninak. Fontos megjegyezni, hogy Jugoszláviában a barnamedvét szabályozott módon lehetett vadászni, főként trófeavadászat céljából, de vadászati engedélyekhez kötött volt, és kvótákat vezettek be. Ugyanakkor a vadászat turisztikai és gazdasági szerepet is kapott, de nem volt tömeges irtás, és a populáció stabil vagy enyhén növekvő maradt a jugoszláv korszakban
Az összehasonlítás célja egyrészt az, hogy lássuk, mi vezetett jelenlegi helyzetünkhöz – mint mindenben, ebben is megkéstünk: már jóval korábban kellett volna fenntartható edukációs és prevenciós intézkedéseket bevezetni.
A társadalmi elégedetlenség, az emberek félelme valós és nem mellőzendő probléma, ezért párhuzamosan ugyan futhat a megelőzésről szóló diskurzus és az egyéb medve–ember együttélését megkönnyítő projekt (Tusnádfürdőt szokták példaként felhozni), de nem csak ennek kell fókuszban lennie. Mert ha nincs fókuszban, az emberek maguk veszik kezükbe az irányítást (a puskát és egyéb módszereket), és titokban fogják elintézni azt, amit a hatóságok, minisztériumok és egyebek totojázása akadályoz.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
Van, aki a családját, más a munkahelyét, az egészségét vagy emberi méltóságát veszítette el az alkohol és a kábítószer miatt. A Magyarózdon működő Bonus Pastor Alapítvány terápiás otthonában két évtizede próbálnak új esélyt adni a szenvedélybetegeknek.
Hogyan bírságolta 40 ezer lejre a rendőrség a trikolórt szemétszállításra használó közmunkásokat, és miért olyan fájóan groteszk ez a helyzet?
Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.
Több mint hatmilliárd forintnak megfelelő készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter ellen folytatott büntetőeljárás során.
A nyomozók tudták hol kell keresni azt nagy mennyiségű pénzt, amelyet november 12-én és 13-án végzett összehangolt nyomozási akciók során találtak meg – mondta az NVVH elnöke az RTL Házon kívül című műsorában vasárnap.
A közösségi sport érdemi állami támogatása nemcsak egészségesebb társadalomhoz vezethetne, hanem az élsportnak is szélesebb merítési alapot biztosítana.
A közösségi sport érdemi állami támogatása nemcsak egészségesebb társadalomhoz vezethetne, hanem az élsportnak is szélesebb merítési alapot biztosítana.
A román közönségfilmgyártás fenegyerekei beváltották ígéretüket: elkészítették a posztkomcsi korszak legnézettebb román filmjének folytatását. Ezúttal a moldovai szál mellett a Z generáció manírjait belezik ki hatalmas humormachetékkel. És kéjjel.
A román közönségfilmgyártás fenegyerekei beváltották ígéretüket: elkészítették a posztkomcsi korszak legnézettebb román filmjének folytatását. Ezúttal a moldovai szál mellett a Z generáció manírjait belezik ki hatalmas humormachetékkel. És kéjjel.
Az ember vesz az ócskapiacon egy miniatűr dizájner illatot, aztán rájön, miért hiányzik ebből az országból az elegancia.
Az ember vesz az ócskapiacon egy miniatűr dizájner illatot, aztán rájön, miért hiányzik ebből az országból az elegancia.
A foglalkozása az volt, hogy másokat buktasson le, végül mégis belesétált az egyik legősibb csapdába.
A foglalkozása az volt, hogy másokat buktasson le, végül mégis belesétált az egyik legősibb csapdába.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
A Ceaușescu-diktatúra legsötétebb időszaka, két erdélyi szász család és a tornyosuló kérdés: kivándorolni vagy vállalni az erőszakos asszimilációt a szülőföldön?
A Ceaușescu-diktatúra legsötétebb időszaka, két erdélyi szász család és a tornyosuló kérdés: kivándorolni vagy vállalni az erőszakos asszimilációt a szülőföldön?
Akárcsak a szerelemben, a hadseregben is tévhit, hogy az ellentétek vonzzák egymást. A NATO- és ENSZ-missziókat megjárt dr. Sztankai Krisztián őrnagy, egyetemi docens kolozsvári előadásán jártunk.
Akárcsak a szerelemben, a hadseregben is tévhit, hogy az ellentétek vonzzák egymást. A NATO- és ENSZ-missziókat megjárt dr. Sztankai Krisztián őrnagy, egyetemi docens kolozsvári előadásán jártunk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.