Út a Slágergyártól a Délibábig – a sepsiszentgyörgyi House of Pioneers zenekarral beszélgettünk

">Veled az éjben című dal volt az első, ami nyilvánosan megjelent a House of Pioneers név alatt, három évvel ezelőtt. Ezt még mindig szoktuk játszani, viszont a hangszerelést a nagylemezünk hangzásához igazítottuk.   Beszéljünk kicsit a műhelymunkáról. Ki az, aki meghatározza az együttesben a főbb csapásvonalakat zeneileg? Hogyan születnek a szerzemények? Dániel: A műhelymunkáért általában Botival ketten szoktunk felelni. A dominancia attól függ, ki rukkol elő hamarább egy ötlettel, és az már milyen szinten van otthon kidolgozva. Ezt követően küldözgetjük az anyagot egymásnak a Messenger-csoportunkban, javítgatjuk, faragjuk, és persze mindenki próbálja a saját ötletét beleintegrálni a dalba, amin épp dolgozunk. Aztán jön a próbatermi munka, ahol a dalok elnyerik a végső formájukat.   A gimis évek után „picit” szétszóródtatok. Milyen rendszerességgel tudtok összeülni próbálni? Botond: Mindannyian egyetemisták vagyunk, a zenekarból hárman Kolozsváron tanulnak, egyikünk Budapesten folytatta, én meg Brassóban járok egyetemre, szóval nem könnyű az egyeztetés. Ez talán az egyik legnagyobb kihívás a zenekar életében: a próbák megszervezése. Rengeteg áldozattal meg kompromisszummal jár, de mivel mindannyiunk számára fontos a zenekar, törekszünk arra, hogy a lehető legtöbbet és legjobbat hozzuk ki az adott helyzetből, s hogy a koncertszezon kezdetére készen álljunk a repertoárral.   Érdekelne, hogy milyen előadók, együttesek inspirálnak benneteket. Mit hallgattok szívesen például közösen, utazás közben? Gellért: Mind az öten különböző karakterek vagyunk, ebből adódóan különböző zenéket is hallgatunk. Konkrétan nem tudnánk megnevezni, hogy honnan, kitől inspirálódunk, de mivel az ízlésvilág meglehetősen szerteágazó a zenekaron belül, több irányból is lehet ihletet meríteni. Viszont ha konkrét példákat kellene említeni, akkor jelenleg a Blahalouisianát, a Margaret Island zenekart, illetve a TAO-t kedveljük nagyon.   A dalszövegek felelősét kérdezném: téged mi inspirál a témaválasztásban? Botond: Nyilván a dalszövegírót sok különböző téma, élethelyzet tudja inspirálni, és ezáltal különböző érzéseket próbál megjeleníteni. Vannak jobb és rosszabb napok ebből a szempontból: olyan is van, amikor egyetlen nap alatt jó pár potenciális dalszöveg is megszületik, aztán persze úgy is alakulhat, hogy jó pár hét kell, míg egyetlen szöveg elnyeri a végső formáját – ezt nem lehet pontosan behatárolni. Pontosan így van ez a zenei résszel, a dallamokkal is.   Előbb születnek a dalok, és arra készülnek szövegek, vagy ez változó? Ez is változó: van, amikor kész szövegre írunk zenét, de épp fordítva is alakulhat. Egyébként a dalszövegeket és a zenéket is inkább Danival ketten szoktuk hozni, az a ritkább eset, amikor a teljes zenekar részt vesz a szerzői munkában. Dani: Azoknál a dalötleteknél, melyeket én hozok, általában egy dallamfoszlány születik meg először, aztán jön a szöveg és később a kettőt „harmóniába” helyezem. A sorrend változó, de inkább az a jellemző, hogy a dallamra szoktam ráilleszteni a szöveget. Ahogy a mondás tartja: ahány ház, annyi szokás.   Az erdélyi zenei berkekben megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy az itthoni koncertszervezők, fesztiválszervezők megfelelő arányban biztosítanak-e teret az erdélyi, feltörekvő zenekaroknak. Nehezebb egyről a kettőre jutni az itthoni lehetőségek miatt, vagy startból a magyarországi piac fele kell „nyújtózkodni”? Gellért: Magyarországon és Erdélyben is az első pár lépés a legnehezebb egy feltörekvő zenekar esetében. Szerintünk az itthoni karrierépítés ugyanolyan szerves része kell legyen a tervnek, mint az, hogy a magyarországi piac fele is terjeszkedjünk. Úgy gondolom, hogy Erdélyben is vannak különböző lehetőségek egy alap megteremtésére, amire nagyon szépen lehet építeni a továbbiakban. Mi is tudatosan próbálunk építkezni itthon és Magyarországon is, szeretnénk a zenénket eljuttatni minél több emberhez, ugyanakkor szeretnénk közösséget építeni a zenekar köré.   Gondolom követitek a megtekintésekkel kapcsolatos adatokat a zenemegosztó platformokon. Hol hallgatnak titeket leginkább? Botond: Mint minden zenész, zenekar számára a legnagyobb elismerés az, ha minél többen hallgatják a szerzeményeiket, de a legjobban eső visszajelzés az, amikor élőben, koncerten megtapasztaljuk, hogy egyre többen, egyre hangosabban éneklik együtt velünk a számokat. Erdélyi zenekar vagyunk, szóval a hallgatóságunk zöme hazai, de a zenemegosztó-platformok elemzései azt mutatják, egyre többen hallgatnak minket Magyarországon, de felvidéki és kárpátaljai követőink is vannak. Említette Boti, hogy koncerteken a visszajelzés mennyire fontos számotokra. Mire figyeltek amúgy leginkább egy fellépés során? Van amúgy egy sajátos szertartásotok, melyet lenyomtok színpadra lépés előtt? Gellért: Számunkra a lényeges része a koncertnek az, hogy át tudjuk adni a mondanivalónkat, illetve hogy élményt tudjunk nyújtani a hallgatóinknak. Ez persze nem azt jelenti, hogy senki nem koncentrál a saját részére és annak a minőségére koncert közben. Ez csapatmunka, a színpadon is zajlik a folyamatos kommunikálás. Botond: Természetesen koncert előtt sohasem maradhat ki a kölcsönös biztatás, és a morálemelés – ez lassan már nálunk nélkülözhetetlen, rutinná vált.   Hogy érzitek, melyek voltak a House of Pioneers legfontosabb stációi eddig? Gellért: Elsősorban a neves hazai és magyarországi fesztiválok és a nagyszínpados fellépéseink számítanak ilyen mérföldkőnek. Azonkívül – mint minden más zenekarnak – az első stúdiózások és klipforgatások is ilyen kiemelkedő élménynek számítanak. Meg persze a különböző tehetségkutatón elért eredmények és tapasztalatok is fontosak számunkra, illetve motiválnak.   Március végén aztán abszolváltátok a legnagyobb célt is: megjelent a zenekar első nagylemeze, a Délibáb. Botond: Óriási lépés ez számunkra, hiszen több mint másfél évnyi munkát fektettünk ebbe bele. Rengeteg kihíváson vagyunk túl, nagyon sokat tanultunk és fejlődtünk a lemezkészítési folyamat során. Hatalmas élmény ez a zenekari tagok számára, hiszen egy olyasmit hoztunk össze, amiről gyerekkorunk óta álmodozunk. Mindig szerettük volna, hogy legyen egy zenekarunk, mellyel saját dalokat tartalmazó nagylemezt készítünk, és ez most megvalósulhatott. Szívmelengető, hogy számos pozitív visszajelzést kaptunk, és örülünk annak, hogy ezek a dalok másoknak is fontosak.