Néhány ok, hogy miért ilyen gyatrák a legújabb romániai PISA-eredmények

Szeptember 8-án tették közzé nyilvánosan a 2025-ös PISA-felmérés eredményeit. Sajnos most is csapnivalóak az eredmények, a legutóbbi 2022-es jelentést követően pedig romlottak is.

Lássunk néhány adatot: három alapvető kompetenciaterületen végezték a felmérést 15 éves diákok körében (erről később), ezek a természettudományok, olvasás-szövegértés illetve matematika, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) pedig a tavaly első alkalommal mérte a digitális eszközök segítségével történő problémamegoldó képességet is. Az OECD által végzett felmérésben 91 ország vett részt.

Románia lesújtó adatai pedig a következők: az EU-ban hátulról a harmadik helyen áll, de nem uniós tagországok is megelőzik, például Albánia és Montenegró.

matematikából a minimális küszöbérték alatt teljesítők aránya meghaladta az 50 százalékot, ezen belül 30 százalékuk rendkívül gyenge és 22 százalékuk gyenge. A természettudományokban 46 százalékuk marad el az alapszinttől (rendkívül gyenge 20 százalék, gyenge 26 százalék), olvasás-szövegértésben pedig 48 százalékuk nem érte el az alapvető kompetenciaszintet (24 százalék rendkívül gyenge, szintén 24 pedig gyenge). A digitális eszközökkel történő problémamegoldás területén Romániában a funkcionális analfabetizmus 60 százalékhoz közelít.

Kicsit megijedtem az adatok láttán, így bevallom, kikerestem felnőttként néhány tesztkérdést a PISA-felmérésből, haddlám, hogy boldogulok velük. Tíz kérdést vettem sorra, elolvastam őket többször is figyelmesen, elgondolkodtam rajtuk…

Mivel rengeteg minden nem jutott eszembe. Meredtem a képernyő előtt, csűrtem-csavartam magamban a megoldási lehetőségeket, frusztráció vett erőt rajtam, aztán elszégyelltem magam. Funkcionális analfabéta lennék? (Teszem fel a kérdést cikkírás közben, ugye.)

Nem. Csak egyszerűen nem jutnak eszembe képletek, sémák – matematika vagy természettudományok terén, hiszen a szövegértés szóba se jön itt –, ugyanakkor érzem a feladat megoldását, a mindennapi életben való problémamegoldási folyamatok mikéntjét. Lehet, hogy nem tudom matematikailag felírni a megoldást, de vannak sorrendek, alapvető műveletek, amelyek segítenek eligazodni, fejszámolással, „tologatással”, kreatívabb vizualizációval ha lassabban is, de működik. Az iskolai tananyagot azonban mintha rozsdás kerekekről kellene előmozdítani. Vajon ha lenne egy kicsi gyerekem, hogyan segítenék neki? – ötlött fel bennem a kérdés. Aztán elhessegettem, hiszen egy szülő is újratanul sok mindent a gyereke mellett, mondják azok, akik már átélték másodszor is az iskola fáradalmait és szükségszerűségeit.

A legfontosabb következtetés az, hogy itt nem feltétlenül az a baj, hogy egy felnőtt nem tudja egyből, iskolás módszerekkel megoldani ezeket a feladatokat – mondom ezt mindenfajta önfelmentési szándék nélkül –,

nyakig benne vannak, elvileg friss a fejükben a tananyag és az aktív tudásuk részét képezi. A feladványok, bár sematikusak, mégis a való életből vett problémákra és gondolatokra fókuszálnak, például: egy harminc centis átmérőjű pizza harminc lejért, vagy egy negyven centis átmérőjű pizza negyven lejért éri meg jobban? Azt meg pedig el kell magyarázni, hogy jutottak a kapott eredményre. Másik példa: ABC ezt és ezt mondta, XYZ meg emezt, döntsd el, hogy ki, mit, hogy és milyen mértékben állít, vagy hol húzódnak a véleménykülönbségek, illetve milyen következtetéseket lehet bátran levonni az olvasottakból. Alapvetően nem nehezek ezek a kérdések egy 15 éves diák számára.

Fontos leszögezni a következőket: a 15 éves tanulókat mérik attól függetlenül, hogy melyik évfolyamra járnak, és különböző iskolák osztályaiból válogatják ki őket. Nem minden 15 éves diák írja meg a tesztet, hanem minden országban reprezentatív mintát választanak ki, majd az eredményekből becslik az ország egészének teljesítményét.

A lényeges különbség a PISA-teszt és más iskolai tesztek között, hogy nem egyszerűen a tananyagot kérdezi vissza, hanem azt, hogy a diákok mennyire tudják az addig megszerzett tudásukat életszerű, új helyzetekben alkalmazni (nyilván azért a tananyaghoz is köze van, de általánosan). A tanulók válaszaiból statisztikai modellekkel állítják elő a képességpontszámokat, valamint háttérkérdőívekkel vizsgálja a tanulók családi és társadalmi hátterét, iskolai környezetét és tanulási körülményeit. Ezek alapján végül összefüggéseket is keresnek az eredményekkel, illetve képet kapunk a különböző országok oktatási rendszeréről is.

Több magyarázat is van erre. Az egyik hatalmas probléma a társadalmi egyenlőtlenség, amelyet a 2025-ös eredmények is alátámasztanak: a társadalmi-gazdasági szempontból legjobb helyzetű romániai negyed és a legrosszabb helyzetű negyed között 122 PISA-pont különbség van természettudományból, ráadásul az is elég beszédes, hogy a társadalmi-gazdasági háttér a tanulók közötti teljesítménykülönbség 22 százalékát magyarázza. Így Románia azok közé az országok közé tartozik, ahol a családi háttér különösen erősen összefügg az iskolai teljesítménnyel. Magyarán: a romániai oktatás különösen rosszul képes ellensúlyozni azt, ha egy gyerek eleve hátrányos helyzetből indul. 2015 és 2025 között pedig ezek a különbségek pont nem javultak, hanem romlottak, az előnyös helyzetűek pedig stabilak maradtak.

amelyet alátámasztanak például a matematikai eredmények: 119 pont volt a különbség a vidéki és városi iskolák tanulói között, és az sem mellékes körülmény, hogy az általános és alsó tagozatos diákok 42 százaléka vidéki iskolába jár, így a belépési szintjük ott dől el. A szegénység miatt alacsonyabb az óvodai részvétel, rosszabb a hozzáférés az oktatáshoz, amihez hozzájárul időnként a tanárhiány, a gyengébb iskolák és a korai iskolaelhagyás jelensége. Míg például 2024-ben a korai iskolaelhagyás az országban vidéken 26 százalék volt, addig városon csak 3 százalék.

Ehhez kapcsolódik a fent említett harmadik ok is: a probléma már az iskola előtt elkezdődik, ezt pedig sokan figyelmen kívül hagyják a PISA-tesztek kapcsán felmerülő vitákban. Romániában a 3 éves kortól iskolakezdésig tartó korosztály mindössze 75,7 százaléka vett részt koragyermekkori nevelésben 2023-ban, ehhez mérten az EU-átlag 94,6%. A területi különbség pedig a hároméveseknél vidéken: 57,9%, városon: 75,3%. Mire két gyerek első osztályba lép, már nem feltétlenül ugyanarról a rajtvonalról indul,

És akkor megérkeztünk az oktatás minőségéhez is. Az Európai Bizottság megállapította, hogy Romániában továbbra is probléma a természettudományos oktatás elméletközpontúsága és a gyakorlati alkalmazás korlátozottsága, illetve hiányos a pedagógusok felkészítése olyan módszerekre, mint mondjuk a kutatásalapú vagy projektalapú tanulás.

A fent említett személyes élményem is alátámasztja, hogy ha az oktatás főként azt gyakoroltatja, hogy „itt van ez a képlet, alkalmazd erre a feladattípusra, fiam”, akkor a PISA-teszt meg hiába mondja, hogy „tessék, itt ez a valós helyzet, találd ki hozzá, hogy milyen matekre van szükséged a megoldásához”. Hiába kezdett el Románia évekkel ezelőtt áttérni egy kompetenciaalapú tantervre, a tanítási gyakorlat átalakulása igen lassú – tehát papíron minden megvan, de ettől még nem változik automatikusan semmi egy városi vagy falusi iskolában kedden reggel tízkor. Erre sajnos rátelepszik az is, hogy a pedagógusképzés és továbbképzés minősége sem ideális, sőt, korlátozott.

A rengeteg telefonozás és a mesterségesintelligencia-használat gyakori érve sem állja meg teljes mértékben a helyét,

és a mostani PISA-eredmények 2015-höz képest is romlottak – így a fentiek inkább súlyosbító tényezők, semmint kizárólagos okok. Ettől még, nyilván, nem hagyható figyelmen kívül.

A PISA 2025 fő területe a természettudomány volt, és az OECD azt vizsgálta, hogy az országon belüli teljesítménykülönbség mekkora része található iskolák között, illetve ugyanazon iskolán belül a diákok között. OECD-átlagban a természettudományos teljesítmény varianciájának 31 százaléka iskolák közötti, 69 százaléka iskolán belüli, tehát ez azt vizsgálta, hogy mennyire különböznek egymástól az iskolák átlagai, illetve mennyire különböznek egymástól az ugyanabba az iskolába járó tanulók: Romániában az első komponens rendkívül nagy. A PISA 2025 szerint a természettudományos teljesítmény teljes országon belüli varianciájának legalább 50 százaléka iskolák közötti különbségként jelenik meg.

A friss PISA-jelentés szerint tíz ország van 50% fölött ilyen módon természettudományból, amelyek között Románia is ott van a sorban. Összehasonlításképp: Izlandon, Finnországban és Norvégiában 10% alatt van az iskolák közötti komponens, ami azt jelenti – némiképp leegyszerűsítve –, hogy sokkal kevésbé lehet egy gyerekről a puszta iskolája alapján megjósolni, hogy jól vagy rosszul teljesít-e. Romániában viszont az iskola hovatartozása nagyon erősen együtt jár a teljesítménnyel.

A fent említett „ötvenszázalékos” országok listájában viszont olyanok is szerepelnek (a természettudomány területén), amelyekről nem is gondolnánk elsőre, hogy benne lehetnek, ilyen Hollandia és Németország.

és a PISA holland mintavételét eleve 10 különböző iskolai pálya szerint rétegezik, ezért teljesen logikus, hogy nagy az iskolák közötti variancia. Ha az egyik iskolában/programban nagyrészt egyetemre készülő, erős tanulók vannak, egy másikban pedig szakmai képzésben részt vevők, akkor az iskolák PISA-átlagai nagyon eltérhetnek. Hasonló a helyzet Németországban is.

A következtetés sajnos az tehát Románia esetében, hogy a jól és rosszul teljesítő tanulók nagyobb valószínűséggel különböző iskolákban koncentrálódnak.