Miért lett világraszóló botrány a Szuperliga-tervből, és mi közünk nekünk ehhez az egészhez?

A hat angol (Arsenal, Chelsea, Liverpool, Manchester City, Manchester United, Tottenham), három olasz (Juventus, Milan, Inter) és három spanyol (Real Madrid, Barcelona, Atletico Madrid) klub által vasárnap este bejelentett szuperbajnokság keddre már szét is esett, az angol klubok villámgyorsan hátráltak ki belőle. És nem is a nemzetközi fociszövetségek, a FIFA és UEFA által belengetett szankciók miatt hátráltak meg, hanem

saját szurkolóik és játékosaik ellenállása bírta őket pálfordulásra.

„Létrehozták a szegények, ellopták a gazdagok” – az angol szurkolók enyhén szólva sem örültek a kezdeményezésnek.

Egy kizárólag a legnagyobb klubok által működtetett, elit focibajnokság ötlete nem új, viszont eddig elsősorban zsarolási alapként működött az UEFA-val szemben, hogy a Bajnokok Ligáját még ennél is kedvezőbbé alakítsa a topklubok számára. Most viszont a leghatalmasabbak nyíltan szembe is mentek az UEFA-val, és váratlanul gyors vereséget szenvedtek.

Hogy miért fontos ez nekünk, Kelet-Európában?

Mert a Szuperliga minden más bajnokságot, ligát, versenysorozatot másodlagossá minősített volna, kizárólag új játékosok kitermelőivé silányítva az összes többi csapatot. Nemcsak a Kolozsvári CFR-t, a FCSB-t vagy a Ferencvárost, hanem még a rendszeres BL-induló bolgár vagy cseh bajnokot is.

Mert a BL-ben megüresedett helyekre úgyis ugyanúgy angol, spanyol vagy olasz csapatok kerültek volna be, miközben a hazai ligák közvetítési jogainak ára és értéke csökkent volna, hiszen a tévék inkább a Szuperligára fizettek volna be – a mostani BL-pénzek sokszorosáért.

De miért bukott el ilyen gyorsan a Szuperliga?

# Leginkább azért, mert az ötletgazdák nem tudták, de nem is próbálták titkolni, hogy az egész csak a pénzről szól. A projekt arcának megtett Florentino Perez, a Real Madrid elnöke szerint ezek a klubok termelik meg a foci bevételeit, ezért köztük is kéne szétosztani – és ezt a filozófiát képes is volt a foci megmentéseként hirdetni. Röviden és velősen: a Szuperliga csapatai már nem a legnagyobb szeletet akarták a bevételekből, hanem az egész tortát.

Ez nem jött össze: Florentino Perez lett volna a Szuperliga arca.

# Mert elhitték a globális felméréseknek, hogy a szurkolók kizárólag ezeknek a csapatoknak a meccseire kíváncsiak. Az elmúlt húsz év marketinggépezete által kitermelt, inkább a sztárokra, mint a csapatokra kíváncsi ázsiai piacokon ez alighanem így is van, de az európai szurkolók elsősorban a klubjukhoz lojálisak.

# Mert nem dolgozták ki részletesen az egész tervet. A résztvevőkön és a lebonyolítási rendszeren kívül sem konkrétum nem volt a projektben, például az sem derült ki, hogy honnan szerez játékvezetőket egy jelenlegi futballrendszerből kiszakadni próbáló szervezet.

# Mert még saját játékosaikat és edzőiket sem értesítették a tervről. Ők pedig, amikor a sajtóból tudták meg a dolgot, hallani sem akartak róla.

A „pénzéhes” focisták teljesen emberi, érzelmi alapú reakciójára pedig nem voltak felkészülve a klubvezetők.

Pep Guardiola, az arab sejkek petrodollárjaiban dúskáló Manchester City edzője mondta ki a legnyíltabban: hiába kapna csak a részvételért minden csapat három és félszer több pénzt, mint a Bajnokok Ligája győztese, egy kiesés nélküli Szuperliga ellentétes a versenyszellemmel.

# Mert alábecsülték az UEFA-t. A Szuperligába távozó klubok és játékosok kitiltásának csupán a belengetése a nemzeti bajnokságokból és a válogatott tornákról a vártnál hatékonyabb fegyvernek bizonyult, főleg az angol csapatok esetében. A Premier Leagueben ugyanis – a spanyol vagy olasz élvonallal ellentétben – még mindig nagyobb a mobilitás, és a kicsik legyőzése sem mindig rutinfeladat a topcsapatoknak.

# Mert esélyük sem volt a német klubok bevonására. Szuperliga az aktuális BL-címvédő Bayern München nélkül nem hangzik túl jól, miközben a Bundesliga gazdasági törvényei és tulajdonosi szerkezete miatt szinte teljesen esélytelen lett volna, hogy ezek igazgatótanácsai – amelynek megválasztásában a részvényekkel rendelkező szurkolóknak is beleszólása van – megszavazzák a csatlakozást.

# Mert még a középmezőny csúcsával sem akartak játszani és osztozkodni. Az Ajax, a Porto, a Benfica a dicső múlt miatt (is), az orosz, ukrán, török, görög topklubok pedig gazdasági potenciáljuk és eredményeik miatt kapnak esélyt a Bajnokok Ligájában – itt viszont szóba sem kerültek.

Belengetés: ők lettek volna az alapítók.

# Mert túlzottan amerikai típusú volt az egész koncepció. A zárt ligák rendszere idegen a piramis-rendszerű versenysorozatokon alapuló európai sporthagyományoktól, és bár vannak már ebbe az irányba mutató jelek,

bebizonyosodott, hogy a helyzet még nem érett meg erre.

Az egyetlen ilyen európai versenysorozat, a férfi kosárlabda Euroligába is vannak selejtezőkből odakerülő, évente változó résztvevői. A Szuperliga ugyan tett erre ígéretet, de éppen a terv kidolgozatlansága miatt ebben senki sem lehetett biztos.

# Mert katasztrofális volt az időzítés: a koronavírus-járvány miatt a meccsektől elzárt, frusztrált focirajongókban felgyűlt összes feszültséget zsigerből a Szuperliga ellen fordította.

# Mert olyan emberek álltak a projekt mögött, akik közben az éppen a Bajnokok Ligája átalakítását bejelenteni készülő UEFA-nál dolgoztak. Ed Woodward (Manchester United) és Andrea Agnelli (Juventus) az európai szövetség vezetőségi tagjaként tökéletesen képviselte a legendás brit sorozat, az Igenis, miniszter úr! gátlástalan államtitkára, Sir Humphrey Appleby politikai alapelvét, miszerint

„ha hátba akarsz döfni valakit, előbb be kell állnod mögéje.”

A Szuperliga váratlanul gyors bukása után azonban nemcsak a szakadár terveket dédelgetőknek, hanem az UEFA-nak is tanulsággal kell szolgálnia. A Bajnokok Ligája első három évtizede ugyanis

csak tovább növelte a szakadékot az európai topfutball és a többiek között.

A mostani eset ugyan – egy időre – csökkentette a sztárklubok zsarolási potenciálját az UEFA-val szemben, az olló azonban ettől még tovább fog nyílni. És a Woodwardok, Perezek vagy az angol klubok mögött álló befektetési alapok továbbra is csak egymással szeretnének játszani, csak a következő lépésüket legfeljebb majd jobban megtervezik és előkészítik.

Mert az UEFA csatát nyert ugyan, de attól még ugyanaz a korrupciószaggal körüllengett, túlzottan bürokratikus szervezet marad, amely ugyanúgy csípi a szurkolók szemét, mint a pénzéhes befektetők.