Kelemen: Iohannis ugyanazt játssza, mint Băsescu

Klaus Iohannis ugyanazt a játékot játssza, amit Traian Băsescu államelnök korában – jelentette ki Kelemen Hunor egy szerdai kolozsvári sajtóbeszélgetésen, arra utalva, hogy Románia elnöke július 18-án ellátogat a székelyföldi megyékbe. Vagyis azt a stratégiát próbálja követni, amelynek lényege, hogy a magyar közösség politikai képviseletének – magyarán az RMDSZ-nek – a megkerülésével, a szövetség országos vezetőségének feje felett kommunikáljon a magyarokkal. Persze nem teljesen közvetlen módon (amiben elődje igencsak tehetséges volt), hanem a helyi képviseleten, az önkormányzatokon keresztül.

Iohannis tehát egyértelműen kampánycéllal látogat a két székely megyébe,

mivel államfővé választása óta komoly népszerűségvesztést szenvedett el a magyarok körében (bár nem akkorát, amekkorára „igény lenne”). Mindezt azonban úgy kell tennie, hogy közben a nemzeti érzelmű román választók támogatását is sikerüljön megtartani: erre utal például az, hogy a Székelyföldről egyenesen Vrancea megyébe látogat, ahol a mărăști-i mauzóleumban rója le kegyeletét az első világháborúban elesett román katonák előtt. Az RMDSZ elnöke egyébként úgy véli, az államfőnek ez az igyekezete részben okafogyott, mert azoknak a magyaroknak a többsége, akik elmennek szavazni, vélhetőleg még így is őt preferálja majd a következő elnökválasztáson a tetszőleges PSD-s jelölttel szemben.

Mint elmondta, őt nem hívták meg a székelyföldi vezetőkkel tartandó találkozóra, ezért nem is szándékszik részt venni – annál is inkább, mert meggyőződése szerint Hargita és Kovászna megyei kollégái ugyanazt a problémalajstromot tárják majd az elnök elé, amelyet ő már személyesen többször felvetett neki találkozásaik során.

Ezek között kiemelt helyet foglal el az ún. többség–kisebbség-paktum,

amelynek lényege – mint kérdésünkre elmondta –, hogy az összes romániai politikai szereplő, beleértve a pártokat, a kormányt és az államelnököt, fogadjon el egyfajta „illemkódexet”, amelyben vállalják többek közt, hogy nem használják napi politikai célokra a nemzeti kérdést (a „magyarkártyát”) és nem nyirbálnak meg már megadott jogokat. Az elképzelés gyenge pontja, hogy teljes konszenzust kíván a romániai politikai elit részéről – amire egyelőre nem mutatkozik túl nagy esély.

A beszélgetésen részt vevő Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök beszámolt arról, hogy – tekintettel a „nagy egyesülés” közelgő évfordulója kapcsán vélhetően ismét felkorbácsolódó magyarellenes indulatokra – az RMDSZ egyfajta tájékoztató kampányt kezdeményez, melynek célja, hogy jobban megismertesse a magyar közösség értékeit a többségi társadalommal. Véleménye szerint azonban ezt a fajta közeledést nem érdemes a románok többségét elidegenítő autonómia tematizálásával kezdeni, inkább olyan könnyen emészthető dolgokkal, mint a gulyás, amellyel a többségi társadalom tagjai is azonosulni tudnak. A szövetség egyébként különböző rendezvényekkel, kezdeményezésekkel igyekszik „túlélhetővé” tenni a centenáriumi évet az erdélyi magyarok számára is.

„1000 év Erdélyben, 100 év Romániában”

– fogalmazta meg a koncepció vezérfonalát Porcsalmi.

Felvetődött az a kérdés, hogy az elmúlt években mintha ritkult volna az RMDSZ-es politikusok jelenléte a nagy hírtelevíziók beszélgetős műsoraiban, hiszen amíg régebb Frunda György vagy Eckstein-Kovács Péter rendszeres vendégei voltak ezeknek a műsoroknak, ma alig-alig fordul elő magyar megszólaló, még akkor is, amikor az erdélyi magyarságot érintő problémák kerülnek képernyőre.

Kelemen és Porcsalmi elmondták, egyrészt ritkábban hívják őket, másrészt vannak olyan, nyíltan propagandisztikus produkciók – mint amilyen Rareș Bogdan ominózus műsora –, amelyekben nem is kívánnak részt venni. Ráadásul többször át is verték őket azzal, hogy az előre egyeztetett téma, illetve beszélgetőpartnerek és a stúdióban felvetett problémák közt nemigen volt átfedés.

Valószínűleg folytatja az RMDSZ ősszel a parlamenti együttműködést

a Szociáldemokrata Párttal és az ALDE-val, válaszolta kérdésünkre Kelemen Hunor, ahogy folytatódik az a gyakorlat is, hogy ezt félévente felülvizsgálják. A tavaszi parlamenti ülésszak eredményeiről az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciója hamarosan véglegesíti a jelentését, és augusztusban hozzák meg a konkrét döntést arról, hogy az RMDSZ támogatja-e a parlamentben a kormánykoalíció pártjait.

Eddig a mérleg pozitívnak mutatkozik, a kormányzó többség rögtön a bizalmatlansági cirkusz után megszavazta az RMDSZ kérte kiegészítéseket az oktatás terén, miszerint

• a speciális tanterv szerint románt tanuló diákok képesség- és érettségi vizsgája is differenciált legyen;
• kisebbségi pedagógusképző központ jöjjön létre;
• kapjanak állami támogatást az egyházi rendszerben működő lelkészképzők is.

Az RMDSZ parlamenti súlya nem csökkent azzal, hogy kemény törvényhozási feltételeket szabott a bizalmatlansági indítvány támogatásához, hangsúlyozta Kelemen, aki szerint ugyanúgy kitört volna a nacionalista médiakampány, ha az RMDSZ nem három, hanem egy vagy két törvényjavaslat gyors megszavazását kérte volna.

A koalíció még a PSD házibotránya előtt megszavazta, hogy az egészségügyi és szociális intézmények alkalmazzanak a helyben élő kisebbségek nyelvén beszélő személyzetet, és nyitott arra, hogy az őszi ülésszakban megszavazza az anyanyelvhasználatot a közigazgatásban más intézményekre is kiterjesztő törvénymódosítást, amely a nyelvhasználati küszöböt is 20 százalékról tízre csökkentené, illetve alternatív küszöböt vezetne be a lakosságarányban és tisztázná az utcanévtáblák kérdését is. Ehhez viszont még érveket kell gyűjteniük annak alátámasztásához, hogy

ezek a módosítások nem hordoznak magukban semmilyen „veszélyt” a románok számára.

Ugyanez a helyzet a kisebbségek jogállásáról szóló törvénnyel is, amely már 12 éve a parlament asztalán van. A kormánykoalíció lazán elfogadta volna, ha az RMDSZ kiveszi belőle a számára legfontosabb kitételeket, miszerint a kulturális identitás megőrzését biztosító intézmények kisebbségi illetékességi körbe kerüljenek. A törvény egyébként szerepel az új, a Tudose-kormány programjában is, erősítette meg Kelemen.

Az új kormány egyébként sorra ejti a Dragnea-féle (valójában Darius Vâlcov által írt) program gazdasági elképzeléseit, mint a családi jövedelem-adózás vagy cégeknél az üzleti forgalomra kivetett adó bevezetése. Ezek közül az RMDSZ csak a szolidaritási adót tudta volna támogatni, de csak azzal a feltétellel, ha azt magánszemélyekre nem, csak cégekre vetik ki és ideiglenesen, mivel Románia az egyetlen olyan állam a térségben, amely a gazdasági válságkor, illetve az abból történő kilábaláshoz nem vetett ki különadókat a cégekre, a válság árát külföldi hitelből és lakossági megszorításokból gazdálkodta ki.

Kelemen szerint ugyan képtelenség biztosra venni bármit is a jelenlegi kormánytöbbség jövőjéről, de a PSD-ALDE szövetségnek nincs nagyon alternatívája a következő választásokig. Azt jósolja, hogy több-kevesebb megingással, de valószínűleg a szociáldemokraták maradnak hatalmon 2020-ig, és azzal is indokolta a parlamenti együttműködés folytatását velük, hogy a magukat jobboldalinak (vagy épp ideológiamentesnek) nevező

ellenzéki pártok részéről sehol sincs fogadókészség a magyarság számára fontos ügyek rendezésére.

A Nemzeti Liberális Párt részéről szinte totális az elzárkózás, lassan érthetetlen, miért nevezik még magukat liberálisoknak, az USR-nek erről sincs egységesen felvállalt és képviselt álláspontja, sőt, a PMP-t vezető Traian Băsescu pedig egy az egybe megmondta neki, hogy benne aztán ne bízzanak meg, és ez egyáltalán nem volt újdonság az RMDSZ elnöke számára.