Jelenet Robert Eggers Nosferatu (2024) című filmjéből. Ellen Hutter szerepében Lily-ose Depp. A kéz Nosferatué.
Jelenet Robert Eggers Nosferatu (2024) című filmjéből. Ellen Hutter szerepében Lily-ose Depp. A kéz Nosferatué.
Továbbá vannak benne románul szépen beszélő románok is. Meg magyar vérgróf. Meg tisztelgés a nagy elődök előtt. Meg némi újítás is (szerelmeseknek külön ajánljuk az opuszt), ami a vámpírfilmek műfajában igen nagy dolog.
Van a Földön pár alapvető történet, amely végigkíséri az ember alakulását (szándékosan nem írtam fejlődést, mert néha bizony éppen, hogy nem fejődésről szólt ez az alakulás, lásd például, kapásból, a náci vagy a kommunista diktatúrák recens példáit). Ilyen például az utazás (Odüsszeia stb.), a harag (Káin és Ábel története stb.), a bosszú (Gesta Romanorum stb.), szerelem (Rómeó és Júlia stb.)… vagy a félelem. A félelem az egyik legelemibb emberi érzés (indulat, ha tetszik):
meg persze csomó minden mástól is. A mástól való félelem egyik legbizarrabb megtestesítője a vámpír. Akit régebb neveztek már empúszának, strigoinak, moroinak, nosferatunak, lidércnek, élőhalottnak satöbbi. A vérszívó szörnyeteg azért bizarr, mert az ember, a halandó, a potenciális áldozat ambivalens módon viszonyul hozzá. Ugye, egy sárkánytól, egy vérfarkastól, egy zombitól az ember fél, undorodik és kész. A vámpírtól viszont egyik felünk (a realista, világos, morális) retteg, viszolyog, a másik felünk (a romantikus, sötét, dekadens) viszont vonzódik hozzá, vágyik a vámpír csókjára, akkor is, ha tudja, hogy halál lehet a vége, vagy még rosszabb.
A batár, amely civilizált nyugati utazónkat a vadkeleti végek félelmetes ismeretlenébe röpíti.
Nem csoda hát, hogy a vámpírról szóló történetek végigkísérték az ember alakulását, a mítoszok idejétől kezdve egészen a mai posztvalóság koráig. Hogy éppen Bram Stoker Drakula című regénye lett az etalon, az egy szerencsés véletlennek köszönhető. Ugyanis
Előbb Friedrich Wilhelm Murnau német rendező készített vámpírfilmet Nosferatu címmel 1922-ben (a hírek szerint Bram Stoker özvegye meg is haragudott rá, hogy Murnau ellopta férje sztoriját, be is perelte, nyert is, a bíróság el is rendelte a film kópiáinak elégetését, ám pár megmaradt, hála Istennek), aztán jött a nem annyira művészi, ám annál halhatatlanabb Drakula (Tod Browning, 1931), a mi drága jó földink, Lugosi Béla főszereplésével… és aztán jöttek sorra, vámpírfilmek ezrei, ezernyi változatban, jók, rosszak, kreatívak, panelesek, rövidek, hosszúak, ami belefért.
Emlékezetes alkotás például Werner Herzog 1979-es Nosferatuja, aztán értelemszerűen Francis Ford Coppola Drakulája (1992), E. Elias Merhige A vámpír árnyéka című filmje (2000)… vagy éppen a Lakatos Róbert irányítása alatt elkészült Drakula halála (hogy erdélyi filmet is említsek).
És akkor most itt az új Nosferatu. A múlt nagy rendezői nagyon magasra helyezték a lécet Robert Eggers úr előtt, aki viszont egyrészt profi horrorfilm-rendező – bizonyítja ezt A boszorkány (2015) és A világítótorony (2019, ezzel a filmmel Eggers Cannes-ban is tudott nyerni egy Fipresci-díjat), másrészt afféle pozitív rögeszméje a vérgróf történetének megfilmesítése, olyannyira, hogy már iskolás korában színdarabot rendezett a Drakula-sztoriból. Tehát csak idő kérdése volt, hogy tisztelegjen a nagy elődök előtt, illetve hozzátegye a magáét a vámpírtörténethez.
Orlok gróf, az erdélyi magyar (ám oroszosan beszélő) vérgróf. Nem sokat lát a néző belőle, de nem baj, annál ijesztőbb az asztmatikus hörgés, amely beszédét kíséri.
Mi, erdélyiek azért is örülhetünk, mert
Vagyis a mi horror-idealizált otthonunkkal. Eggers filmjének egyik sajátos kulőr lokálja, hogy Drakula kastélya az igazi vajdahunyadi vár. Ahol ugyan Vlad Țepest nem tartották fogva soha, de hát a legendák fittyet hánynak a valóságra, vagy, ha tetszik, az ember régebb se ment a szomszédba egy-egy féknyúzért. Igen sajnálatosnak tartom, hogy Erdély, na jó, Románia nem tudta kihasználni a Drakula-nimbuszban rejlő marketing-lehetőségeket. Ahogy az erdélyi magyar irodalom, színház, film sem óhajtott ilyen kommersz izékkel foglalkozni (tisztelet a nagyon kevés kivételnek). Sebaj, foglalkozik akkor vele Hollywood, mert neki nem derogál. Sőt, jó esetben dollármilliókat kaszál a Drakula-bizniszből.
Na de hogy rátérjek a filmre:
Ennek megfelelően a történet nem igazán tér el az eredetitől. Főnöke nagy üzlettel kecsegteti ifjú ingatlanügynök tanoncát: menjen szépen el Keletre, valahova Bohémia mellé… itt elakadt kicsit a figyelmem, mert hiszen Erdély nem kimondottan Bohémia (azaz a mai Csehország nyugati és középső része) mellett van, de mindegy, apróság ez… szóval menjen el egy bizonyos Orlok grófhoz, aki meg akar venni egy ingatlant itt Nyugaton, abban a városban, ahol tanoncunk és ifjú meg szép hitvese is él.
A jóember elmegy, megköti az adásvételit Orlok gróffal, aki bónuszként kicsit szívja a vérét, majd elindul egy koporsóban, hajón (jó nagy adag pestist is cipel magával), hogy megszerezze párját, a tanonc hitvesét. Aki tanonc közben némi harc árán megmenekül, hazautazik, ahol a baj már beállt, mert
Na de hősünk némi segítséggel megpróbál fokhagymát törni a vámpír orra alá. Ám hiába, a vérgróf megszerzi magának a hölgyet, aki viszont a maga részéről kitol vele, ugyanis addig szeretkeznek (a vámpír és a hitves szexuális aktusa a film egyik leghátborzongatóbb és egyben legerotikusabb jelenete), amíg felkel a nap és a fény végül megöli a vámpírt. Igaz, a hitves is vele hal.
Ebben a filmben a férfiak a pipogyák, a tajdagok, a téblábok, akik folyton nagyot terveznek, de keveset végeznek...
A film látványvilága lenyűgöző, a színészi alakítások szintén (Lily-Rose Depp alakítását a hitves szerepében külön kiemelném), van jó pár valóban vérfagyasztó képsor is, tehát a horrorimádók sem csalódnak nagyon. Ja, örömmel nyugtáztam, hogy a filmbeli Erdély román parasztjai nem angolosan, németesen, franciásan, szlávosan beszélik a románt, hanem románosan. És
Legalábbis rendes magyar mente van rajta, amilyet a magyar arisztokraták viseltek annak idején, és rendes bajusza is van. Viszont nagyon nem magyarosan tördeli az angolt. Hanem oroszosan! (Tessék megnézni a filmet, aztán lehet róla vitázni.)
Két dologra felhívnám a figyelmet a filmmel kapcsolatban.
Az első: Drakula, a vámpír volt már metaforája a hidegháborúnak, az erotikus (férfi)dominanciának, a betegségnek (jóval a Covid-járvány előtt), a drogfüggőségnek, a kapitalizmusnak, a kommunizmusnak, a diktatúrának, attól függően, hogy éppen ki, hol és mikor készített témába vágó filmet. Eggers úr Nosferatuját nézve sokunkban felmerülhet
Nem állítom, hogy ez a metafora benne van a készítők által megfogalmazni kívánt üzenetben, de az a tény, hogy Orlok gróf oroszosan beszél (legalábbis én így éreztem, két évnyi orosztanulással a hátam mögött), sokatmondó.
Mindvégig ő, a Nő a Vaslédi, a hisztériásnak bélyegzett rohamok, a melankólia, a depresszió, a megszállottság mögött.
A másik figyelemre méltó tény: Eggers (nyilván nem úttörőként) szakít a hagyománnyal, miszerint a Drakula-történetek hősei egytől egyig férfiak. (Igen, a klasszikus vámpírfilmekben a nők csak ott vannak, mint megcsapolásra váró vérzsákok, esetleg szédelgő széplelkek.) Na de ami szép ebben:
Az ingatlanügynök tanonc felesége jólétben él, a kor civilizált világának kellős közepén, semmiben nem szenved hiányt, csak épp… másra is vágyik. Arra a mindenféle konvencióktól, kompromisszumoktól, képmutatástól, határoktól mentes szerelemre, amit a civilizált világ nem adhat meg neki (és nem is akar). És ezt meg is szerzi: Eggers filmjében a szép hölgy és Drakula bizarr szerelmi viszonya még a hölgy házassága előtt elkezdődött és azóta is tart. A nő lényegében uralja ezt a viszonyt, akkor is, ha Drakula erősebb. Ezért is tudja a kis feleség csapdába csalni a nagy hatalmú vámpírt.
A film zárófelvétele a vámpírlegendárium egyik legszebb élet-halálképe: a nő és az élőhalott egymás karjaiban hevernek, holtan. A civilizált világ megmenekült, a pestist legyőzik… de a mindenféle béklyóktól mentes szerelem már odébb állt. Ezért aztán azt mondom: szerelmeseknek (is) kötelező megnézni a filmet.
Kérem, találják ki, melyik országban, melyik nemzet tagja gépelte az örökkévalóságba a címbeli átkot. És azt is, hogy az efféle viszonyulás segíti-e az ország, a nemzet gyarapodását.
Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.
Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.
A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.
Nicușor Dan pedig azt üzente, meg kellene találni a bányászjárás felelőseit.
Olyan hírek láttak napvilágot a román nyelvű sajtóban, miszerint a kolozsvári Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság akadályozta volna meg a Korond-patak elterelését. Imecs Zoltán elnök a Krónikának elmondta, a civil szervezetet csak véleményezésre kérték fel.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
Csak nemrég lett nagykorú az a fiatal, aki tegnap este életét vesztette egy balesetben Máramaros megyében, miután autójával belerohant egy házba.
A csendőröknek kellett elkergetniük vasárnap este egy medvebocsot, amely egy ház udvarán álló fára mászott fel a Fehér megyei Felsővidrához tartozó Mărtești faluban.
Halálra gázolt a vonat a Bákó megyei Kománfalva városában egy 17 éves lányt.
A gyergyói zenekar szombati produkciójával örökre beírta magát a székelyföldi krónikákba.
A gyergyói zenekar szombati produkciójával örökre beírta magát a székelyföldi krónikákba.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Megnéztük, milyen 2025-ben a tavaly felújított kolozsvári Szamos-part a kirobbanó nyárban. Nem csalódtunk.
Megnéztük, milyen 2025-ben a tavaly felújított kolozsvári Szamos-part a kirobbanó nyárban. Nem csalódtunk.
Torockón koncertezett a legendás banda, ahol összefutottunk az emberrel, aki 25 év után először volt Edda koncerten.
Torockón koncertezett a legendás banda, ahol összefutottunk az emberrel, aki 25 év után először volt Edda koncerten.
Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.
Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.
A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.
A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.
A sokrétű tevékenysége mellett papnéi feladatokat is ellátó Rüsz-Fogarasi Enikővel, a BBTE Magyar Történeti Intézetének egyetemi tanárával nemcsak szakmai dolgokról beszélgettünk. A történész mögötti emberre is kíváncsiak voltunk.
A sokrétű tevékenysége mellett papnéi feladatokat is ellátó Rüsz-Fogarasi Enikővel, a BBTE Magyar Történeti Intézetének egyetemi tanárával nemcsak szakmai dolgokról beszélgettünk. A történész mögötti emberre is kíváncsiak voltunk.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Július közepétől új időszámítás kezdődik az FK Csíkszereda életében, ami a hargitai megyeszékhelyen is érezhető változásokkal fog járni.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Kérem, találják ki, melyik országban, melyik nemzet tagja gépelte az örökkévalóságba a címbeli átkot. És azt is, hogy az efféle viszonyulás segíti-e az ország, a nemzet gyarapodását.
Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.
Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.
A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.