// 2026. június 19., péntek // Gyárfás
sínen vagyunk

Így vonatozunk Erdélyben

Fotók: Sánta Miriám

Fotók: Sánta Miriám

Fotók: Sánta Miriám

// HIRDETÉS

Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?

„Te emlékszel még, ugye, a mozdonyforgató dobra? Terméskő-ellipszisben végződött akkor a pályaudvar, az ellipszis fejében ott volt az acéldob. A mozdony ráállt és megfordult vele, mint egy táncoló elefánt. Még ott a régi, sárga állomásépület, avult, de működő nosztalgiákkal. A gőzbodor mögötti lámpák, esőben a hajnal. És a sínek meg a talpfák éjszaka (ezt fentről nézd, a hídról), ezek a derengő, mennyei lajtorják a vízszintes végtelenbe.”
Nemes Nagy Ágnes: Egy pályaudvar átalakítása

Kevés dolog nyűgöz le jobban, mint az erdélyi vonatozás sajátos abszurditása. Az ember ilyenkor a köztes lét minden apró részletét megtapasztalja – főleg ősszel, amikor csak egyetlen időjárás létezik Erdély-szerte, de az nagyon. A ködös, szürke felhőpárna, ami befedi az egész elátkozott régiót.

Ott van például a Kolozsvár–Brassó útvonal, ami keresztülszeli a fél országot. Ha nem intercity, akkor a vonat többnyire valahonnan gördül be az időbe fagyott, jelenleg felújítás alatt álló kolozsvári állomásra, hogy a kora reggeli didergő utasok, miután a hét órás útra felkészülve elszívtak legalább egy fél csomag cigit, pánikszerűen gyúródjanak fel a meredek lépcsőkön a szerelvényre.

// HIRDETÉS

Sok opció nincs jelenleg a vonatok számára, jobbára kelet felől tudnak kizötykölődni a városból. Egy ideig még arról szóltak a tündérmesék, hogy két év, és lesz vonat Nagyvárad irányába, de ezt a munkálatok mitikus homálya az örökkévalóság irányába terelte. A közelebb fekvő Brassóba hosszabb idő alatt vonatozhatunk, mint a távolabbi Budapestre. Főleg akkor, ha az illető szerelvény az interregio címet viseli magán, és történetesen Nagybányától Bukarestig megy, ami mentálisan körülbelül a Helsinki–Dubaj tengelyen fekszik hossz, türelem és üldögélés szintjén.

Ha Erdély valahol megrekedt a Habsburg-Balkánon, akkor az őt keresztül-kasul szelő vasút az a velejéig kelet-európai tulajdonságokat magán viselő szükséges rossz,

amihez mindannyian ragaszkodunk, mert nincs más. Máshol is ez van, itt és itt például egy vajdasági tapasztalatot olvashatunk a szerbiai vasúti kalandozásokról. Keserédes lelki felkészülést feltételez minden vonatút: lesz-e légkondi nyáron? Lesz-e fűtés rajta télen? Netán: majd nyomnak egy kis valamilyen levegőt az ablakok alól, lehetőleg évtizedek óta ki nem tisztított szűrőkön keresztül. Jön majd a huzat a szemünkre – minden kelet-európai kultúra rettegett démona ez: a huzat. A szemmelverés sajátos definíciója. Kiszárad a szemünk, begyullad, viszket. Tüsszögünk. Mindmeghalunk.

Aztán: lesz-e hely a lábnak? A lábnak való hely igen fontos dolog, mert hét-nyolc órán keresztül (figyeljék csak, nem írtam pontos időt, mert a romániai vasútnál ilyen nem létezik, minden átlényegül az örökkévalóságba) azért mégis jó lenne valahová kinyújtani. A hiper-szuper ergonomikus ülésekkel telehazudott kocsik idején, két spondilózis és három derékcsigolya-porckopás között álmodozunk a letűnt korok barna műbőrülésekkel ellátott vonatfülkéiről, amelyekben az aprócska nyomtatott kartonjegy kilyukasztása után mély álomba szenderedtünk a poros fémszagban, fel-felriadva a hidakon keresztülzakatoló ritmusváltásokra.

Most viszont valamelyik tömény vonatszagra és -szutyokra beáldozott kapucnis felsőnket gyúrjuk be a hátunk mögé, hogy kiegyenlítsük a hátunk ívével teljesen ellenkező ülés görbületét. Aztán körülnézünk: hol van a konnektor? Netán USB-csatlakozó. Van ilyen? Megszoktuk, hogy nincs, hiszen

még mindig érezzük kezünkben a felmelegedett kicsi kartonjegyet, a régi fülkék letolható ablakainak mocskát.

Azt már meg sem kérdezzük, vajon van-e wi-fi. Pedig mostanság még az is van! Meg is lep bennünket. Aztán nem lep meg, amikor Apahida után, valahol Aranyosgyéres és az örökkévalóság között „elmegy a jel”, azaz eltűnik a térerő, és vele együtt a valószínűleg mobilnetről érkező vonatos wi-fi is.

Attól is meglepődünk, hogy egy intercity szerelvényen tiszta a vécé. Minden erdélyi (és hát, tágabban romániai) vonatozás kötelező eleme – az induláskor megeredő nyálelválasztás és kötelező parizer- vagy szalámiszagú szendvics megevése után –, hogy lecsekkoljuk, milyen a vagon végében a vécé.

Vagyis a budi.

Mert hát csak a jobbik esetben lehet ezeket vécéknek nevezni, mert általában 1. nem zár jól az ajtó, így a harmadik kezünkkel kell tartanunk dolgunkvégeztében, 2. eszméletlenül koszos, vizes, 3. vagy szappan, vagy vécépapír, vagy kéztörlő papír nincs, 4. el van dugulva, tehát átmehetünk a vagon másik végébe, vagy átszlalomozhatunk a következő vagonba. De válogatott egyéb tulajdonságokkal is rendelkezhet, például van illatosító a csészében. Vagy szappandarabkák itt-ott a mikroszkopikus kagyló környékén. Letört ülőke. Szétdobált papírtekercsek, mintha valaki múmiának öltözött volna Halloweenkor, és ki kellett vetkőznie jelmezéből, de csak így sikerült.

A kelet-európaiaknak valószínűleg azért ilyen erős az immunrendszerük (az alkoholizmusuk mellett), mert az összes létező baktériumot benyalják a vonaton, és meg is küzd velük a szervezetük. Van idejük hét óra alatt Brassóig.

A román vasúton saját törvények uralkodnak – akkor is működik a villanymozdony, ha a CFR nem fizette ki a villanyszámlákat.

Sőt: még a legújabb üzembe helyezett szerelvényekből és mozdonyokból is megpillanthatunk 40 km/órás száguldásunk alatt. Tulajdonképpen óvatosan cselekszik minden vonat, nem aprózza el: meg-megáll a semmi közepén gondolkodni, előreenged más vonatokat, jótékonyan osztozik a régi, jól bevált (nem) síneken.

Nem szabad semmit sem elsietni, a jól végzett dolog feltétele a Mezőségen, a Küküllők vidékén, Székelyföld határának tanyavilágában, vagy a tetszőlegesen bárhol várakozás. Természetesen úgy, hogy a nikotinhiányos utasok az automata ajtók gombját neurotikusan nyomkodva ki-kihajolnak a töltés alatti árkok fölé, vigyázva, hogy a füst ne maradjon odabenn. Tulajdonképpen tökmindegy is: maguk a tányérsapkás kalauzok szólnak, hogy tessék csak nyugodtan rágyújtani, állunk még eleget.

Ugyanez van az állomásokon is, csak ott a vagon mellett szorongva szipákolja mindenki a cigarettáját és kívülről nyomkodja az automata ajtók gombját. Mely gombok körülbelül fél perc elteltével sípolni kezdenek, a kint álldogáló utasok frászára – ilyenkor mindig a legrosszabb fordul meg a fejünkben: elindul a vonat nélkülünk. Föl kell kapaszkodni rá, lobogni fogunk a fogantyún, becsúszunk a vagon alá, mindmeghalunk. Bezzeg Indiában az ütközőkön is ül három ember terpeszben, mégsem hal meg senki. Ilyenek.

Persze minden állomáson szólnak, hogy mennyit állunk, addig végignézhetjük a műszakisokat, ahogy megütögetik a hatalmas kerekeket.

A vonatok közelről továbbra is lenyűgözőek,

az ember vívmányai közül a legelőkelőbbek között foglalnak helyet. Kampók, csavarok, mütyürök, kábelek, kallantyúk és fogantyúk tömkelege emlékeztet a hideg ipari valóságra, a gép könyörtelenségére. Feliratok, és rozsda mindenütt.

Nemes Nagy Ágnes volt az a költő, aki metafizikai szintre emelte a gépek és általában a tárgyak létét. Tekintete aprólékosan pásztázta ezeket, és olyan dolgokat vett észre működésükben, amit a gépek és tárgyak rendeltetésszerű használatán túlmenően kevesen vettek észre. Brilliánsan vezette a tekintetet, de meghagyta a rácsodálkozás örömét és az élet abszurditását benne.

Ilyen utazni a román vasúton is: a töltésen ott virít a sárga gyújtoványfű, a völgyekben sárgulnak, vöröslenek a fák, a réten lovak legelnek, a kunyhók mögött kapirgálnak a kakasok. Száguld az új szerelvény, de késik egy órát. Van wi-fi, de nem működik a vécé. Van légkondi, de tele van a szemeteskuka és büdös is. A kalauz kedves, de az egész CFR alulfizetett és rendszerszintű problémákkal küzd. A vonat lassú és lomha, de csodálatra méltó. Így megy ez, a költő szavaival:

Az útirányt nem kérdezem,
a félelem: hazám.
Dohogok és ökrendezem,
mint egy befűlt kazán.

Vészjeleket villant a szem,
úgy méri az utat,
ám a bölcsek szemérmesen
mossák a lábukat.

Az eszméletem beleráng,
úgy indul a vasút,
s akár egy csorda elefánt,
már döng az alagút.

(Nemes Nagy Ágnes: Vasút)

// HIRDETÉS
Különvélemény

Generációk ellopott ifjúsága, avagy egy John Lydon nevű öreg punk a színpadon

Szántai János

Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…

Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz

Fall Sándor

Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Az egyesült Nagy-Románia máig nem jelent egységesítést

Sólyom István

A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.

„De hát én erdélyi vagyok, na” – a 90 éves Bodor Ádámot köszöntötték Kolozsváron

Varga László Edgár

Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Rossz napjai vannak Eugen Tomacnak: az USR és úgy hírlik, az RMDSZ is hátat fordított neki…
Főtér

Rossz napjai vannak Eugen Tomacnak: az USR és úgy hírlik, az RMDSZ is hátat fordított neki…

… leomlott a szászmuzsnai evangélikus erődtemplom falának egy része… és nyolc év után hamarosan új autópálya-szakaszt avatnak Erdélyben, ha minden jól megy.

„A magyarok is beszéljenek és írjanak románul”. Az anyanyelvhasználat ellen hergel egy AUR-os politikus
Krónika

„A magyarok is beszéljenek és írjanak románul”. Az anyanyelvhasználat ellen hergel egy AUR-os politikus

A magyar nyelv használata és a kétnyelvű feliratok ellen ágált egy videóban Lucian Mușat, a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) Szilágy megyei parlamenti képviselője, a megyei pártszervezet elnöke.

A „kritikai gondolkodás” hatása az iskolában egy tanár szemével
Főtér

A „kritikai gondolkodás” hatása az iskolában egy tanár szemével

„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”

Holttestet találtak Csíkszereda egyik utcáján
Székelyhon

Holttestet találtak Csíkszereda egyik utcáján

Eszméletlen állapotban találtak rá egy 48 éves csíkszeredai férfira kedden délután a város Tudor lakónegyedi részén. A helyszínre érkező mentőegység már nem tudott segíteni rajta, holttestét átadták az igazságügyi orvosszakértőknek.

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez
Krónika

Elbuktak Nicușor Dan proxyjai, és az RMDSZ jól tette, hogy hozzájárult ehhez

Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.

Átlagfizetés Magyarországon és Romániában: összehasonlítottuk a legfrissebb adatokat
Székelyhon

Átlagfizetés Magyarországon és Romániában: összehasonlítottuk a legfrissebb adatokat

Kijöttek a friss, az idei áprilisi hónapra vonatkozó átlagfizetési adatok mind Magyarországon, mind pedig Romániában. Hasonlítsuk össze!

// még több főtér.ro
Miért nincs új Nadia Comăneci-ünk, ha mégis van?
2026. május 20., szerda

Miért nincs új Nadia Comăneci-ünk, ha mégis van?

A dicső múltba ragadt romániai közvélemény és sportvezetés képtelen kitörni a nosztalgiából, ezért sajátosan értelmezi a jelenkori sportteljesítményeket. Szociológusnapokon jártunk.

Miért nincs új Nadia Comăneci-ünk, ha mégis van?
2026. május 20., szerda

Miért nincs új Nadia Comăneci-ünk, ha mégis van?

A dicső múltba ragadt romániai közvélemény és sportvezetés képtelen kitörni a nosztalgiából, ezért sajátosan értelmezi a jelenkori sportteljesítményeket. Szociológusnapokon jártunk.

Mit adtak nekünk a rómaiak, avagy a porolissumi rejtély
2026. május 12., kedd

Mit adtak nekünk a rómaiak, avagy a porolissumi rejtély

Revelatív felfedezésről nem számolhatok be, ami a Szilágy megyei, korrektül rekonstruált-feltárt-óvott római municipiumot illeti. Viszont segített abban, hogy elengedjem a kommunista diktatúra által belém vert reflexeket.

Mit adtak nekünk a rómaiak, avagy a porolissumi rejtély
2026. május 12., kedd

Mit adtak nekünk a rómaiak, avagy a porolissumi rejtély

Revelatív felfedezésről nem számolhatok be, ami a Szilágy megyei, korrektül rekonstruált-feltárt-óvott római municipiumot illeti. Viszont segített abban, hogy elengedjem a kommunista diktatúra által belém vert reflexeket.

Trianonban vált magyar állammá a román állam
2026. május 11., hétfő

Trianonban vált magyar állammá a román állam

A trianonitisz nem gyógyítható, de meg lehet tanulni együtt élni vele anélkül, hogy folyamatosan tüneteket produkálna. MCC-történészkerekasztal, hetedik szint.

Trianonban vált magyar állammá a román állam
2026. május 11., hétfő

Trianonban vált magyar állammá a román állam

A trianonitisz nem gyógyítható, de meg lehet tanulni együtt élni vele anélkül, hogy folyamatosan tüneteket produkálna. MCC-történészkerekasztal, hetedik szint.

Különvélemény

Generációk ellopott ifjúsága, avagy egy John Lydon nevű öreg punk a színpadon

Szántai János

Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…

Demeter András kicsinálása – szempontok egy igen gyorsan levezényelt, virtuóz akcióhoz

Fall Sándor

Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Az egyesült Nagy-Románia máig nem jelent egységesítést

Sólyom István

A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.

„De hát én erdélyi vagyok, na” – a 90 éves Bodor Ádámot köszöntötték Kolozsváron

Varga László Edgár

Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.

// HIRDETÉS