Harmincöt év, négy államfő – Románia elnökei (2. rész)

Az idei évben négy választást tartanak Romániában. Júniusban, ugyanabban az időpontban zajlanak az európai parlamenti és az önkormányzati választások, szeptemberben az államfőválasztás, az év végén pedig a parlamenti választások is. Az EP-képviselőket öt évre választjuk, a helyi és megyei önkormányzati testületek tagjainak, valamint polgármesterek és megyei tanácselnökök mandátuma négy évre szól, az államelnöké öt évre, a képviselőház és a szenátus tagjai pedig szintén négy évre kapnak megbízást a választópolgároktól.

Az államfői posztot idén mindenképpen egy új jelölt fogja betölteni. Az alkotmány szerint ugyanis egy személy legfeljebb kétszer lehet államfő, Klaus Iohannisnak pedig idén jár le a második ötéves mandátuma.

Kétrészes minisorozatunkban visszatekintünk az ország 1989 utáni múltjára és megnézzük, kik voltak Románia elnökei. Az eltelt 35 év alatt csak négy államfője volt Romániának: előbb volt Ion Iliescu két évig, majd ismét ő lett az elnök négy évre. Aztán Emil Constantinescu költözött négy évre a Cotroceni-palotába, utána Iliescu tért vissza újabb négy évre. Traian Băsescu az első államfő, akinek a mandátuma már nem négy, hanem öt évre szólt, kis is töltött kétszer öt évet az ország élén. Majd következett Klaus Iohannis, aki idén fejezi be tízéves államfői karrierjét.

A szűk körű, jelenleg csak négy fős exkluzív „elnöki klubnak” tegnap az első két tagját, Ion Iliescut és Emil Constantinescut mutattuk be, ma pedig Traian Băsescu és Klaus Iohannis miniportréja következik.

Traian Băsescu, a kalózkapitány

Fotó forrása: Traian Băsescu Facebook-oldala

Traian Băsescu Románia harmadik, forradalom utáni elnöke, Ion Iliescu és Emil Constantinescu után. Băsescu elnökségével fontos változás kezdődik az ország történetében, ő ugyanis az első államfő, akit az addigi négy helyett már öt évre választanak meg. Ebben az az újdonság, hogy az elnökválasztás csak húszévente esik egybe a parlamentivel, így az elnököt és a pártot nem lehet „csomagban” választani.

Băsescu Románia második legfiatalabb elnöke (Klaus Iohannis után). 1951-ben született a Konstanca megyei Basarabi (jelenleg Murfatlar) városban. 1976-ban kereskedelmi hajózás szakon végzett a konstancai tengerészeti akadémián, 1981-től pedig hajóskapitányként dolgozott, 1987-től a Navrom állami hajózási vállalat egyik képviselője volt a belgiumi Anvers-ben.

Politikai pályafutása rögtön a forradalom után kezdődött, Băsescu helyettes államtitkár volt Petre Roman első kormányában, majd szállításügyi miniszter a második Roman-kormányban és Theodor Stolojan kabinetjében is. 1992-től parlamenti képviselő, majd sorra a Ciorbea-, a Vasile- és az Isărescu-kormányban is szállításügyi miniszter volt. Pályája töretlenül ívelt felfelé, 2000-ben Bukarest főpolgármesterévé választották, egy év múlva pedig a FSN-ből kivált Petre Roman-féle Demokrata Párt (PD) elnöki posztja is az övé lett.

Băsescu – vagyis ahogy ő is nevezte magát: Băse, azaz Böszi – ekkor, főpolgármesterként villantotta meg először harcosan magabiztos Dîmbovița-parti politikusi arcát,

jellegzetes ki- és beszólásaival, frappáns üzeneteivel, egyedi kacagásával (az emlékezetes hă-hă-hă) új stílust hozott az addigi kimért, karót nyelt, öltönyös-nyakkendős politikusi világba. Dohányzott, ivott, hahotázott, trágárkodott, és igen lazán mozgott a politikában, amit később államfőként is folytatott, ezzel pedig kettős képet alakított ki magáról a romániai közvéleményben. Egyrészt ő volt a nagyszájú, faragatlan hajóskapitány, aki folyton kavar valamit (a romániai magyaroknak teljesen indokoltan juthatott eszükbe róla Piszkos Fred vagy a Fülig Jimmy figurája, a „Szervusz, király! Szervusz, nép!”-hangulat). Másrészt viszont a lefegyverző közvetlensége, csibészes, csíkszemű vigyorgása, valamint az, hogy mindig szívesen ment emberek közé kezet fogni, ölelkezni, rokonszenvessé tette az emberek szemében. (Ő honosította meg Romániában a „tömegfürdő”, románul „baie de mulțime” fogalmát, amitől elnöki mandátumai idején a testőrei gutaütést kaptak). Mert Băsescu azt az üzenetet közvetítette, hogy ő is csak egy a sok milliónyi romániai lakos közül, egy esendő ember, akinek hibái is vannak, de kemény ember, aki vállalta, hogy felveszi a harcot a (poszt)kommunistákkal, a gazdasági maffiával, a nép és az ország érdekében, természetesen.

Ezt a viselkedését megőrizte államelnökként is, tíz éven át. Băsescu 2004-ben legyőzte a szociáldemokrata Adrian Năstasét és beköltözött a Cotroceni-palotába. Ezzel pedig elkezdődött Románia 1989 utáni történelmének eddig legizgalmasabb politikai évtizede.

Băsescu ugyanis „játékos elnökként” határozta meg a saját szerepét, vagyis aktívan részt vett a politikai játszmákban,

a szálak húzogatásában, pártközi, kormányzati és parlamenti feszültségek szításában és elsimításában. A média imádta a Băsescu-jelenséget, mert mindig történt valami, ezzel pedig hozzájárult az elnök ismertségének, hírességének és hírhedtségének egekbe ugrásához.

Băsescu első mandátuma idején, 2006 végén a parlamentben elítélte a kommunizmust, ehhez pedig a Vladimir Tismăneanu politológus vezette elnöki különbizottság jelentése szolgáltatta az alapot. A kommunizmus elítélése nem az ő ötlete volt, hanem civil javaslat, de Băsescu hamar rájött, hogy ez a gesztus az általa a kommunisták egyenes ági leszármazottjának tekintett PSD-vel szembeni mélységes ellenérzéseit is bevetve kiváló fegyverként alkalmazható a bukaresti nagypolitikában. A parlament összevont plénuma előtt prezentált ünnepélyes elítélő nyilatkozat politikai felzúdulást eredményezett. A PSD egy hónappal később kezdeményezte a parlamentben Băsescu felfüggesztését az elnöki tisztségből, az ügy pedig néhány viharos hónap után oda vezetett, hogy a törvényhozás áprilisban meg is szavazta a felfüggesztést. Csakhogy az ügyben május közepére kiírt népszavazáson Băsescu háromnegyedes győzelmet aratott, a lakosság ugyanis leszavazta a parlamenti döntést.

Első mandátuma elején Băsescu Călin Popescu Tăriceanut bízta meg kormányalakítással, a kabinet végig is vitte négyéves mandátumát. A 2008-as parlamenti választások után az államfő Theodor Stolojant kérte fel kormányalakításra, aki egy nap után meggondolta magát. Ez a híres „Kedves Stolo (Dragă Stolo)”-epizód, amikor Băsescu a kamerák előtt könnyezve ezzel a megszólítással vette tudomásul, hogy Stolojan egészségügyi okokra hivatkozva visszaadta a megbízatást.

Stolojan tudhatott valamit, mivel az Egyesült Államokból a világ egészére kiterjedő gazdasági válság ekkor kezdett begyűrűzni Romániába is, a Tăriceanu-éra mértéktelen költekezése, lakossági hitelfelvétel-bátorítása, a látszólag felívelő jólét (emlékszünk: a bankok pusztán személyi igazolvány alapján adtak hatalmas kölcsönöket a lakosságnak) után jött a durva költségvetési megszorítások időszaka. Ebben az időszakban a többek között a közalkalmazotti bérek csökkentésével is járó kormányzás hálátlan feladata Emil Bocra hárult.

Az első Boc-kormány azonban csak egy évig volt hivatalban, miután a PSD kilépett a kormánykoalícióból, a Boc-kabinet pedig megbukott. Băsescu ezután többször is próbálkozott mindenféle fura és esélytelen miniszterelnök-jelöltet – Lucian Croitoru, Liviu Negoiță – kinevezni, de a parlamenten egyik sem ment át. A kormányzati teendőket ügyvivőként továbbra is Emil Boc és kabinetje látta el az év végéig, és aztán Boc második kormánya újabb megbízatással 2012 februárjáig.

2009 őszén az államfőválasztáson Băsescu Mircea Geoană PSD-jelölttel mérkőzött meg a második fordulóban.

Az eredmény igen szoros volt, annyira, hogy Geoană az urnazárás estéjén ujjongva jelentette be győzelmét. Ekkor hangzott el a feleségéhez intézett, azóta sokat idézett mondat, a „Szerelmem, Mihaela! (Mihaela, dragostea mea!)”. Reggel pedig Băsescu heherészve gúnyolódott ellenfelén, aki az eredmények szerint végül veszített.

A politikai machinációi miatt Băsescu népszerűsége jelentősen meggyengült 2012 nyarára, amikor a parlament ismét megszavazta a felfüggesztését az elnöki tisztségből. A kiírt népszavazáson pedig a szavazók közel 90 százaléka támogatta a felfüggesztést. Băsescu azonban augusztus végén visszatérhetett a Cotroceni-palotába, miután az alkotmánybíróság érvénytelenítette a referendumot.

Băsescu elnöksége idején indult be Romániában a korrupcióellenes harc.

A speciálisan a nagykorrupció ellen létrehozott külön ügyészség, a DNA Laura Codruța Kövesi vezetésével ügyek ezreit indította el és vitte vádemelésig (ezeknek az ügyeknek a meglehetősen nagy része aztán vagy vádejtéssel, vagy a vádlott felmentésével végződött).

Traian Băsescu érintett volt a Flotta-ügyként elhíresült korrupciós perben. Az ügyben a DNA azt vizsgálta, hogy az illetékes döntéshozók, három szállításügyi miniszter – köztük Băsescu – hogyan adtak el 17 ércszállító tengeri hajót a román állam tulajdonából. Az évekig húzódó vizsgálat és per eredménye végül az lett, hogy az államot nem érte semmiféle kár, így Băsescu ellen is megszűnt a vizsgálat.

Elnöksége idején Băsescu az addigi államfőktől merőben eltérően nyitott a romániai magyar közösség felé

– bár emögött sokak egybehangzó véleménye szerint tisztán politikai és választási megfontolások álltak. Az államfő többször is elment Tusványosra, nyári pihenőszabadságának egy részét pedig feleségével együtt előszeretettel töltötte a Székelyföldön. Egy tusványosi beszédében hangzott el az az elhíresült kijelentés, miszerint a Székelyföldnek ugyanannyi autonómiája lesz, mint Caracalnak.

Emlékezetes pillanat Băsescu elnöki karrierjében, amikor 2006-ban, a bukaresti Steaua UEFA-kupa negyeddöntőben aratott győzelme után az államfő

egy bukaresti lokálban mulatott Gigi Becalival, a focicsapat tulajdonosával.

Bejárták a médiát az emelkedett hangulatban lezajlott fröccsözés képei, Băsescut pedig ez egyáltalán nem zavarta. Egy másik alkalommal Băsescu szintén egy fröccsözős este után beült a vendéglő előtt parkoló autójába és elhajtott. Voltak durva, rasszista megnyilvánulásai is: egy alkalommal „büdös cigánynak” nevezett egy újságírót, máskor „puncinak” hívott egy másik médiamunkást.

Băsescu elnökként meggyőződéses atlantista volt, szorgalmazta a szoros kapcsolatokat az Egyesült Államokkal és Romániát a Fekete-tengeri térségbeli geopolitikai stabilitás kulcsországának tekintette. Előszeretettel használta a „Washington-London-Bukarest tengely” kifejezést, bár ezt rajta kívül, Washingtonban és Londonban egyáltalán nem erőltették.

Első elnöki mandátuma idején, 2007. január 1-jén csatlakozott Románia az EU-hoz.

Második elnöki mandátuma után Traian Băsescu szenátor volt, majd 2019-ben, az általa létrehozott Népi Mozgalom Párt színeiben nyert európai parlamenti mandátumot. Az idei EP-választásokon már nem indul újabb mandátumért, az utóbbi években az egészsége is megromlott. Politikai karrierjének azonban valójában az vetett véget, hogy egy 2022-es jogerős legfelső bírósági ítélet megerősítette: Băsescu Petrov álnéven együttműködött a Szekuritátéval. A volt államfő nem is fellebbezett az ítélet ellen, azóta visszavonult a nyilvánosságtól.

Băsescu jelenleg 72 éves, a feleségével él, két lányuk van.

Klaus Iohannis, az erdélyi szász szuperpolgármester, akiből jó román elnök lett

Fotó forrása: Presidency.ro

Klaus Iohannis Románia negyedik és legfiatalabb elnöke, második elnöki mandátuma idén ér véget. Erdélyi szász, 1959-ben született Nagyszebenben. Iskolai tanulmányait német tannyelvű iskolában végezte szülővárosában. Fizika szakon diplomázott Kolozsváron 1983-ban, ezután fizikatanárként dolgozott előbb Szentágotán (Agnita), majd öt évvel később a szebeni Samuel von Bruckenthal Líceumba került, ahol korábban ő is tanult. Szülei és húga Németországba költöztek, de Iohannis úgy döntött, hogy itthon maradt. Rögtön a forradalom után 1990-ben tevékenykedni kezdett a Romániai Németek Demokratikus Fórumában, ezzel párhuzamosan 1997-től két évig Szeben megyei főtanfelügyelő helyettes, majd 1999-től egy évig főtanfelügyelő. 2001-től tizenkét éven át a Fórum országos elnöke volt.

A német szervezet 2000-ben úgy döntött, hogy saját szebeni polgármesterjelöltet állít, de mind a Fórum, mind a jelölt – Klaus Iohannis – pusztán csak azzal a céllal vágott neki a tervnek, hogy a szervezet minél több tanácsosi mandátumot szerezzen a városi önkormányzati testületben. Meglepetésére Iohannis bejutott a második fordulóba és közel 70 százalékkal nyert is a PSD jelöltje ellen. Noha a szászok aránya Szebenben ma már csak alig 1 százalékos,

a városlakók masszívan Iohannisra szavaztak a változás reményében.

A német fórum annyira nem készült erre a győzelemre, hogy nem is állított elegendő tanácsosjelöltet, így a mandátumok leosztása után a PSD kapott egy helyet pluszba, mivel a németeknek nem volt elég emberük.

Iohannis a többségi PSD-frakció támogatásával vezette Szebent négy évig – akkora sikerrel és lakossági elégedettséggel, hogy 2004-ben már közel 90 százalékkal nyerte meg újra a polgármester-választást. Külföldi, főleg németországi befektetésekkel és EU-támogatásokkal látványosan felvirágoztatta Szebent. Második mandátuma idején, 2007-ben Nagyszeben Európa kulturális fővárosa lett.

Ezután még kétszer választották meg polgármesternek – tehát összesen négyszer –, mindannyiszor óriási, 80 százalék körüli szavazataránnyal.

Iohannis neve először 2009-ben, harmadik polgármesteri mandátuma idején merült fel a bukaresti nagypolitikában,

akkor a PNL javasolta miniszterelnöknek a bizalmatlansági indítvánnyal éppen megbuktatott Emil Boc helyére, de Traian Băsescu nem fogadta el a jelölést. A pártok is szívesen látták volna Iohannist miniszterelnökként, a Băsescut támogató PDL-n kívül. A PNL egyenesen megállapodást kötött a PSD-vel, hogy ha Geoană legyőzi Băsescut az őszi elnökválasztáson, Klaus Iohannis lesz a kormányfő. Csakhogy Geoană veszített, Băsescu pedig nem Iohannist kérte fel kormányalakításra, hanem ismét Emil Bocot.

Iohannis addigra már országszerte ismertté vált, ő volt a német és németes precizitással és hatékonysággal dolgozó városgazda, akit minden város lakói szívesen fogadtak volna el polgármesternek, Szebentől pedig irigyelték a fejlődést.

Klaus Iohannis 2013 februárjában beiratkozott a PNL-be, három nappal később pedig a párt első alelnökévé választották. A liberálisok továbbra sem mondtak le Iohannis miniszterelnökségéről, csakhogy a 2011-ben létrehozott parlamenti és választási szövetségben, az USL-ben (PSD, PNL, PC) nem sikerült erről konszenzust kialakítani, Victor Ponta miniszterelnök pedig erősen ellenezte, hogy Iohannis kormányfőhelyettes legyen. A belső feszültségek miatt az USL 2014 februárjában fel is bomlott.

A 2014-es EP-választásokon a PNL gyengén szerepelt, ezért a pártvezetés, köztük Crin Antonescu akkori PNL-elnök és Klaus Iohannis első alelnök lemondott tisztségéről.

A tisztújító kongresszuson Iohannist választották a PNL elnökévé,

nem sokkal ezután pedig ő lett a PNL és a PDL választási szövetsége, a Keresztény Liberális Szövetség (ACL) államfőjelöltje is az év végi elnökválasztásra.

Iohannis a Jól elvégzett munka Romániája (România lucrului bine făcut) jelszóval rúgta be a kampánymotort 2014. szeptember végén. A november eleji elnökválasztáson Klaus Iohannis és Victor Ponta jutottak a második fordulóba, Iohannis a második volt, 10 százalékkal lemaradva a PSD jelöltjétől. A két héttel később tartott második fordulóban viszont a szoros versenyt jósoló felmérések előrejelzéseire rácáfolva több mint 54 százalékkal megnyerte az államfőválasztást. Victor Ponta azért veszített ekkorát, mivel egyrészt az első fordulóban a kormánya katasztrofálisan kezelte a külföldön élő románok szavazásának folyamatát, emiatt pedig a két választási forduló között országszerte tüntetések is voltak, másrészt pedig Iohannist egy fiatal, az online kommunikáció és a közösségi média minden előnyét kihasználó kampánycsapat segítette.

Klaus Iohannis tehát 2014 végén Románia elnöke lett,

Victor Ponta pedig – akivel érthető módon igencsak hűvös maradt a viszonya – folytatta a miniszterelnöki tevékenységét és hivatalban is maradt 2015. november elejéig, amikor ő és kormánya belebukott a bukaresti Colectiv klubban kitört tűz miatti botrányba.

Iohannissal új korszak kezdődött az államelnöki hivatalban, főleg ami a kommunikációt illeti. Elődje, a harsány és közvetlen Traian Băsescu és Iohannis habitusa között ugyanis ég és föld a különbség. Az új államfő már-már zavaróan kimért, hideg, érzelemmentes stílusban, nem ritkán nehézkesen és vontatottan beszél, tárgyal, és a sajtókommunikációja is ugyanilyen. Míg Băsescu a legkomolyabb témákról is, a legformálisabb helyzetekben is valósággal elhetyegett az újságírókkal, Iohannis szoborszerűen áll ki a kamerák elé és megnyilvánulásaiban nyoma sincs a közvetlenségnek.

Emiatt rendszeresen minősítik a politikai életben, a sajtóban és a közösségi médiában robotszerűnek a viselkedését.

Sőt, még fikusznak is titulálták, miután Băsescutól eltérően nem jelent meg minden nap a nyilvánosságban, gyakran hetek teltek és telnek ma is el úgy, hogy az államelnöki hivatal vagy Iohannis nem ad életjelet magáról.

Ezt a róla kialakult képet Iohannis kevés sikerrel tudta tompítani még széles, tökéletes fogsort villantó, filmsztárszerű mosolyával sem, amelyre – ha nem is túl gyakran –, de rászánja magát. Pedig a megjelenése fényévekkel jobb, mint a korábbi három elnöké. Például amikor 2017 nyarán Klaus Iohannis olyan laza eleganciával, és menő napszemüvegben jelent meg a Mihail Kogălniceanu katonai bázison, hogy a közvélemény napokig azon csámcsogott, milyen jól néz ki az elnök.

Az is előfordult azonban, hogy stílustanácsadói melléfogtak, egy, a konstancai kikötőben, haditengerészek körében tett látogatásra ugyanis Iohannist elegáns főpincérnek öltöztették.

Visszatekintve az elmúlt közel tíz évre, Klaus Iohannisról nem rajzolható meg különösen markáns államelnöki profil,

ő inkább reagáló, mintsem kezdeményező elnök (bírálói és ellenfelei ezt sokkal erősebb kifejezésekkel szokták megfogalmazni). Hivatalba lépésével jelezte ugyan, hogy prioritásként kezeli a jogállamiság megerősítését, a demokrácia és a szabadságjogok védelmét, az igazságszolgáltatás függetlenségét, a korrupció elleni fellépést, a külpolitikában pedig az ország érdekeinek védelmét, Románia európai stabilizálását de az ilyen általános célokon kívül igazából nem említhető olyan elnöki projektje, amely különösebb figyelmet vont volna magára. A Jól elvégzett munka Romániája címmel meghirdetett elnöki program igazából soha nem lépett ki a jól hangzó mandátumkezdő jelszó és általános értékhitvallás státuszból.

Iohannis egyik fő témája a korrupció elleni harc. Elemzők egy része szerint ez szépen egybecseng az Egyesült Államok Romániára vonatkozó geopolitikai elképzeléseivel, Washington ugyanis évtizedek óta biztonsági kérdésként kezeli a térségbeli korrupciót. Amelynek visszaszorítása létfontosságú ahhoz, hogy az országnak a NATO keleti szárnyában elfoglalt pozíciója és kiemelt szerepe révén biztosított és tervezhető legyen a régió stabilitása.

Az államfő első mandátuma idején konzultatív népszavazást kezdeményezett arról, hogy a korrupcióért kiszabott ítéletek esetében ne lehessen amnesztiát és elnöki kegyelmet alkalmazni, illetve hogy a kormány ne fogadhasson el sürgősségi rendeleteket büntetőjogi, büntetés-végrehajtási és igazságügyi kérdésekben. A népszavazáson győztek az igenek, az eredménye pedig az lett, hogy a parlamenti pártok – a PSD kivételével – 2019 júniusában aláírtak egy politikai megállapodást, amelyben vállalták a népszavazásra bocsátott korlátozások alkalmazását.

Iohannis kezdeményezésének az volt az egyik oka, hogy a Sorin Grindeanu vezette, frissen hivatalba lépett PSD-ALDE kormány 2017 elején módosítani akarta a kegyelmi törvényt és a büntető törvénykönyvet, a hírhedt 13-as rendelettel, emiatt pedig országszerte elégedetlenség-hullám indult, utcai tüntetésekkel.

Egy másik, országprojekt jellegű kezdeményezése Iohannisnak a Képzett Románia (România Educată) elnevezésű terv,

amelynek deklarált célja a romániai oktatási rendszer megreformálása, új alapokra helyezése és megszilárdítása. A 2016-ban indított projekt két konkrét lépése a közoktatási és a felsőoktatási törvények elfogadtatása 2023-ban. Csakhogy a valóság mást mutat: Romániában továbbra is igen magas az iskolaelhagyás aránya, ezt pedig beszédes adatok is bizonyítják: a szakminisztérium statisztikái szerint a 2011-ben első osztályosoknak csak a 42 százaléka érettségizett sikeresen 2023-ban. Szintén tavalyi „fejleménye” a projektnek az általános pedagógussztrájk, az oktatók az alacsony bérek és az oktatási rendszer egy sor visszássága miatt hagyták abba hetekre a munkát.

Iohannis két mandátumát eddig nagy fokú kormányzati instabilitás jellemezte – korábban egyetlen elnök alatt sem változott ilyen ütemben a kormány összetétele és nem váltották egymást ilyen sűrűn a miniszterelnökök. Victor Ponta 2015. őszi bukása után rövid ideig Sorin Câmpeanu volt a miniszterelnök, majd következett sorban Dacian Cioloș, Sorin Grindeanu, Mihai Tudose, Mihai Fifor, Viorica Dăncilă, Ludovic Orban, Nicolae Ciucă, Florin Cîțu, ismét Nicolae Ciucă, Cătălin Predoiu, majd a jelenleg is hivatalban levő Marcel Ciolacu kormánya. Ez az időszak egybeesett a PSD-n belüli viharokkal, például Liviu Dragnea felemelkedésével és bukásával, elítélésével és börtönbe kerülésével, majd szabadulásával.

Klaus Iohannisnak egyébként stabilan rossz a kapcsolata a PSD-vel,

amellyel korábbi pártja a PNL kormányozni és választási szövetséget kötnyi kényszerül. A második mandátumát megelőző kampányban fő ellenfele Viorica Dăncilă, aki a párt 2019-es tavaszi katasztrofális EP-választási szereplését és Liviu Dragnea bebörtönözését követően a PSD elnöke is lett. Iohannis azonban a második fordulóban ismét begyűjtötte a szavazatok többségét. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a választási vereség miatt a PSD csúcsvezetése lemondott – ekkor nyílt meg az út a jelenlegi pártvezetés és Marcel Ciolacu számára.

Iohannis külpolitikájában teljes mértékben Nyugat-párti. Érthetően kiváló németországi kapcsolatai vannak politikai és gazdasági téren, de más nyugati országokban és Brüsszelben is megbízható szövetségesnek látják a román államfőt. A ukrajnai háború kitörésével Iohannis magától értetődően támogatta, hogy Románia a NATO keleti szárnyának kiemelt jelentőségű bázisává váljon. Ennek is köszönhetően nem elvetendő az a lehetőség, hogy ősztől Iohannis legyen a NATO új főtitkára, bár a holland Mark Rutte ellenében egyelőre nem feléje billen a mérleg nyelve.

A romániai magyar közösség tekintetében kiemelt jelentőségű Iohannis kisebbségpolitikája, pontosabban annak a hiánya.

Ő ugyanis már első elnöki mandátuma idején egyértelművé tette: hiú ábránd volt minden olyan remény, amit elnökké választását megelőzően iránta tápláltak a magyarok, akik azt várták tőle, hogy romániai szászként nagyobb affinitása van a kisebbségi kérdések iránt. Ebben az ügyben Iohannis ugyanazt vallja, mint a román nemzetiségű politikustársai: Romániában példásan megoldották a kisebbségi kérdést, mindenféle ilyen irányú igény, kérés, követelés csak a széthúzást szolgálja és nincs összhangban a román alkotmánnyal. Elutasítja a magyar autonómiatörekvéseket, elzárkózik bármilyen nyelvi vagy nemzetiségi fogalmakban történő kérdésfelvetéstől. Klaus Iohannis gyakorlatilag semmilyen gesztussal, még szimbolikusan sem viszonozta, hogy a magyar többségű székelyföldi megyékben a szavazópolgárok mintegy 80 százaléka rá szavazott az elnökválasztáson. Elnökként Iohannis csak megválasztása után hat évvel, 2015-ben küldött üzenetet a romániai magyaroknak a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából.

Erdélyi magyar vonatkozásban Iohannis 2020. április végén, a pandémia elején dobta le az atombombát.

A verbális incidens előzménye, hogy a képviselőházon hallgatólagosan (azaz szavazás nélkül, a határidő átlépésével) átment a a Székelyföld autonómiájának tervezete, amelyet magyar politikusok nyújtottak be. Iohannis úgy gondolta, hogy a PSD iránti mélységes utálatát (és a szociáldemokratákkal szövetségre, kormányra lépni nem átalló RMDSZ iránti dühét) azzal fejezheti ki a legmegfelelőbben, hogy a televízióban közvetített beszédében magyarul – vagyis szándéka szerint negatív felhanggal – köszön oda a PSD-nek. Ekkor hangzott el az azóta híressé vált Ionopot chivanoc, Pesede! – mondat. Majd azzal vádolta meg a PSD-t, hogy eladta Erdélyt a magyaroknak, amiért Orbán Viktor biztosan ígért valamit nekik (a PSD-nek, mármint). A szokatlanul durva és magas szinten elhangzott magyarellenes gyűlöletbeszéd a diszkriminációellenes tanácsnál (CNCD) is kiverte a biztosítékot. A testület 5000 lejes pénzbírságot szabott ki az elnökre, aki viszont közölte, hogy nem fizet, és megtámadta a bíróságon a döntést, ám alapfokon veszített. A fellebbviteli bíróság csak két és fél év múlva ítélkezett az ügyben és megsemmisítette a bírságot, Iohannisnak tehát nem kellett fizetnie.

Egy másik jellegzetes vonása Iohannis elnökségének az utazgatás, mégpedig méregdrágán, külföldről bérelt, luxusfelszereltségű repülőgéppel. Nyilván a hivatalos útjai lebonyolítására használta a gépet, de az elnöki hivatal a folyamatos médiaostrom nyomán sem tette közzé az utazások költségeit. Egyik fura utazása volt Iohannisnak a 2023 őszén tett nagyobb, tíz napos afrikai körútja, akkor az elnök Szenegálba, Tanzániába, Kenyába és a Zöld-foki Köztársaságba látogatott.

Klaus Iohannis feleségével, a szintén tanár Carmen Iohannissal él, gyermekük nincs.