// 2026. november 19., csütörtök // Erzsébet
forradalmi alkotás

Fekete humorral a moldovai Lenin-emlékművek ellen – értjük-e keleti szomszédunkat?

Forrás: képernyőmentés

Forrás: képernyőmentés

Forrás: képernyőmentés

// HIRDETÉS

Dragoș Turea dokumentumfilmjét már a kolozsvári TIFF-en is vetítették, a szebeni ASTRA filmfesztiválon pedig díjakat is elvitt – hát, teljesen jogosan. Megnéztük!

Edgár kollégám írt egyszer egy publicisztikát, amelynek az volt a címe, hogy Ki érti az erdélyi magyarokat? Hát a kurdokat?. Ez jutott folyton eszembe, mialatt a kolozsvári Művész moziban ücsörögtem november 18-án este, a Pionul lui Lenin (Lenin gyalogja) című moldáv hibrid dokumentumfilm vetítésén.

Dragoș Turea alkotását már a TIFF-en is bemutatták, a szebeni ASTRA filmfesztiválon díjakat is elvitt – hát, teljesen jogosan. Na de vissza az erdélyi magyarokhoz, és ennek kapcsán a moldávokhoz:

én erdélyi magyarként, Romániában élve értem-e a Moldvai Köztársaságban élőket?

A „határon túli románokat”, moldávokat? Vagy, ahogy a helyi poén mondja: a second hand magyarok a second hand románokat? Lehet-e egyáltalán ilyeneket mondani? És persze: vajon a moldávok is úgy érzik magukat itt Romániában, sőt, adott esetben Erdélyben, mint mi Magyarországon, Budapesten, másutt? Megannyi kérdés, amelyekre választ ad Turea filmje, de sok más kérdésat nyitva hagy.

// HIRDETÉS

Néhány apróságot tisztáznék az elején: a hibrid dokumentumfilm itt azt jelenti, hogy a sztorinak tetemes része a valóság, a többi pedig kissé fikcionalizált. A helyzet pedig a következő: a filmben önmagát alakító Sergiu Voloc színészként úgy próbál megélni Moldovában, hogy reklámfilmecskékben szerepel, ahol különböző termékekről esik szó – cégek kérik fel, hogy mondjuk tetőket, öko-ülepítő berendezést és egyebeket promózzon. Sokszor nem találja a helyét, visszajelzéseket próbál kicsikarni munkatársaiból, de igyekszik lelkiismeretesen elvégezni a feladatát annak ellenére, hogy még negyvenévesen a szüleivel él, akikkel, bár szeretik őt, folyton konfliktusban áll.

A film plakátja

A film plakátja

A klasszikus generációs különbségek ellenére megtudjuk az édesanyjától, hogy Sergiu a két fiútestvérével ellentétben mindig is egy kissé „tökkelütött” gyerek volt, a fejére esett kicsi korában, azóta mindenféle baja van, állandóan idegeskedik és mérgelődik, tépelődik és eszi magát, világmegváltó eszméket dédelget, folyton prédikál mindenkinek és állandóan az igazságot keresi. És közben felőrli magát és másokat is, hajlamos a konfliktusok előidézésére, sokszor nem alszik, ingerült, szomorú... Az apjával nem tud rendesen szót érteni, az anyjának is csak a végtelen tanárnői türelme és szeretete, odafigyelése az, ami megmenti a helyzeteket, de ő sem tud kilépni egy csomó béklyóból.

Sergiut egy nap megkeresik egy magángyűjteményből álló múzeumocskától:

nem reklámozná náluk a sok összegyűjtött szovjet relikviát, egyenruhát, kitüntetést, tárgyakat… és főleg: a Vörös Szoba Lenin-képeit és -szobrait?

A színész vakarja a fejét, hát hogyne, persze, hetente 500 látogatóra lenne szükségük, valami vicceset majd kitalál, valami bohémat, majd a gyerekeknek elmagyarázza, becsődülnek tanulni, elvégre ez már a történelem, a múlt… aztán, amikor feltöltik a kis reeleket a múzeum oldalára, alig van látogató. Érkeznek a kommentek: „de hát itt a szomszéd faluban is van Lenin-szobor, mi a fenének menjek múzeumba megnézni?”, „Menj csak el XY településre, a polgármesteri hivatal udvarán, a rendőrség mellett is van egy Lenin-büszt…”, „Jó, hogy vége van a Szovjetuniónak, nem fogok én azzal a diktátorral nosztalgiázni holmi múzeumban”. Ésatöbbi.

Sergiunak meg szöget üt a fejébe ez az egész,

és miután a moldáv tévéadók mániákusan sugározzák az európai integráció útjára való rátérést, a sok proeurópai üzenetet, az EU-s pénztámogatások érkeztét, meg az Unióhoz való felzárkózás szükségességéről való diskurzust, elindul megnézni azokat a titokzatos Lenin-szobrokat.

És ott döbben rá igazán a valóságra: a Nagy Európai Eszme – amelyet Sergiu maró fekete humorral csak úgy mesél a szüleinek , hogy „Moldova már kétszáz éve az európai úton halad, és még csak száz év kell, hogy része legyen” – ellenére a szülőfaluja és a környező városok is tele vannak Lenin-szobrokkal.

És takarítják őket. És megkoszorúzzák őket. És tartogatják őket udvarokon.

„Hol van Lenin?” – kérdezte Sergiu egy faluban a rendőrségen. „Hát itt né, a polgármesteri hivatal udvarán a szomszédban.” Odaérvén nem találta ott a polgármestert, de egy karbantartó az előbbi kérdésre úgy válaszolt: „Lenin? Hát az itt van, az itt mindannyiunk szívében. Itt őrizzük.” Nyilván nem az udvarra gondolt…

A Sergiu cérnája akkor szakad el, a szüleivel folytatott marakodás és elégedetlenkedés közepette, amikor kijelenti: ő törvénytervezetet terjeszt fel a minisztériumhoz, hogy

anélkül ne lehessen az Unióhoz csatlakoznia Moldovának, hogy előtte ne távolítsák el az összes Lenin-szobrot a településekről.

Mert mi az, hogy azok még mindig ott álldogálnak, ha pedig megrongálják őket, akkor az huliganizmusnak számít… miféle igazságügyi reform? Hol az igazság? Az ember már kritikát sem fogalmazhat meg az igazságüggyel szemben…. – forrongott Sergiu, akinek a valós életben is akadt néhány konfliktusa a hatóságokkal. (Büntetett előéletéről itt és itt lehet olvasni, a lényeg, hogy felfüggesztett börtönbüntetésekről van szó.)

Míg az aranyozott Lenin-szobor mellett üldögélő színész feje felett a szovjet vezető intő karja épp egy aranyburkolatú ortodox katedrális fele mutat,

jogosan tevődik fel a kérdés: feladata-e egy országnak eltörölni a szovjet múlt tárgyi lenyomatait, emlékeit, ha bizonyos célkitűzéseket fogalmazott meg és valamikor a közeli vagy távolabbi jövőben az EU tagja kíván lenni?

A kérdést lehet úgy is kezelni, ahogy Sergiu története is mutatja: egy eleve neurotikus, mániákusan a nagyobb igazságokat és az élet értelmét kereső ember, akinek elege van a moldáv társadalomból, mégis otthon keresi a helyét és próbál színészi végzettséggel boldogulni, végül úgy tűnik, félig-meddig belebolondul a körülményekbe.

A film érzékenyen közelít egy olyan helyzethez, amely

a mai kelet-európai ember a társadalmi és a kollektív traumák, illetve a személyese sérelmek, hajlamok kereszttüzében való létezésére világít rá.

Sergiu alakja egyszerre testesít meg egy afféle „aktivista” típust, aki ha a fejébe vesz egy eszmét – jelen esetben azt, hogy ő személyesen vállalja a huliganizmus vétkét és kalapáccsal fogja éjnek idején ledöntögetni a Lenin-szobrokat vagy azok fejét – annak érdekében, hogy a társadalomban elültesse az éppen aktuális halandó szellemiséget, és egy személyes démonaival küzdő magánembert, aki nehezen kezeli az érzelmi kitöréseit. Quetiapint (antipszichotikum és antidepresszáns gyógyszer) szedetnek vele, pszichiáter vizsgálja meg, az édesanyja kíséri el a klinikára. Ott a pasas összebarátkozik az orvossal, aki igen figyelmesen végighallgatja a tirádákat arról, vajon Sergiu megbolondult-e vagy sem, illetve igazuk van-e a szüleinek, hogy Sergiu valóban megbolondult és kihágásokra adta a fejét… az egész egy tragikomikus színt ölt.

Azt gondolom, hogy bármennyire is nehéz kérdés a hatalom, a politika és a mentális egészség, a külső hatások és a belső mechanizmusok egyensúlyban tartása, ebben a filmben egy igen fontos mondat hagyja el az orvos száját:

a Lenin-szobrok csupán a formát jelentik, a gondolatokat és az ideológiát nem lehet azzal kiirtani vagy egy csapásra megszüntetni, ha ledöntjük a formákat.

Sergiu rögeszméje nem fog társadalmi változást hozni, legalábbis úgy biztos nem, ahogy ő azt szeretné. A Lenin-szobrokat rögtön helyreállítják, újraöntik, megjavítják… még csak nem is a polgármesteri hivatalok, hanem magánszemélyek, magánadományok, közösségi összefogások révén, ő pedig csalódottan nézi a híreket.

„Ez itt Moldova, mi nem akarunk sehová és senkihez se tartozni, mi a mi életünket éljük” – mondja egy öregúr a film egyik jelenetében. A lenini Vörös Szoba pedig mintha a Twin Peaks Red Room-ját idézné azzal, ahogyan a valóságok összecsúsznak, az eszelős, akkordeonnal kísért kuplé-dalok erre csak ráerősítenek, meg az orosz nyelv fonetikai rétege, amely rátelepedett a moldáv román nyelvre.

Romániának sajátos diktatúrája volt, amit sikerült egy népfelkeléssel meghaladni, Moldovának csak a Szovjetunió szétesése jutott, hosszú tranzíciós periódussal. A Lenin-szobrok még tényleg sok helyen állnak, miközben attól forrong a közvélemény: mikor lesz az ország EU-tag, és ha igen, hogyan? Egyesül-e Moldova Romániával?

Azt gondolom, ha sokan az erdélyi magyarokat nem értik, akkor sokan a moldávokat sem fogják, a románok legalábbis biztosan nem.

Kelet-Európa annyira sajátos – és ebben Moldova is a maga orosz, ukrán, gagauz kisebbségeivel –, hogy nem biztos, hogy a Nagy Európai Eszmét maradéktalanul rá lehet húzni. Ha Románia egy tinédzser-állam, mit szóljon akkor keleti szomszédja? A Lenin-szobrok pedig úgy viselkednek, mint valami fordított magas Déva vára: éjjel nem leomolnak, hanem újjáépülnek. Ehhez pedig valószínűleg nem lesz elég egyetlen elszánt, kockás „rafianeccel” és kalapáccsal közlekedő tragikomikus figura.

Na de, ahogy Sergiu mondja Leninnek a Vörös Szobában: neked legalább csináltak múzeumot, nem mint Sztálinnak!

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

Jelentős földrengés a Székelyföld közelében, sérültek is vannak
Krónika

Jelentős földrengés a Székelyföld közelében, sérültek is vannak

Komoly, 5,7-es erősségű földrengés történt szerdára virradóra Romániában – közölték az illetékes hatóságok. A rengésnek az országban több sérültje is van.

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform
Főtér

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform

Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan, megszólaltak a telefonok Székelyföldön is
Székelyhon

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan, megszólaltak a telefonok Székelyföldön is

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás
Krónika

Kiderült, mekkora nyugdíjemelést javasol a miniszter, kiemelt szerepben a kártyás utalás

A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.

Nem büntethet a rendőr, ha nincs nálad a jogosítványod – fontos változás jön a KRESZ-ben
Székelyhon

Nem büntethet a rendőr, ha nincs nálad a jogosítványod – fontos változás jön a KRESZ-ben

Nem bírságolhatja meg a rendőrség azokat az autósokat, akik nem tudják felmutatni jogosítványukat vagy járművük forgalmi engedélyét, ha bemutatják személyazonosító okmányuk papíralapú vagy elektronikus másolatát.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS