Hunyadi János (Kádár L. Gellért) és Szilágyi Erzsébet (Rujder Vivien). Fotó forrása: IMDb.
Hunyadi János (Kádár L. Gellért) és Szilágyi Erzsébet (Rujder Vivien). Fotó forrása: IMDb.
Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?
Meg szoktam nézni a magyar botrányfilmeket. Elsősorban azért, mert érdekel a magyar film, mint olyan. De azért is, mert lenyűgöz, hogy egy nagy filmművészeti múlttal rendelkező kis országban és elcsatolt területein több millió filmkritikus él.
Tényleg, az ember előtt hirtelen megjelenik a kép, amint hatalmas tömegek ostromolják a különböző filmes oktatást (is) nyújtó egyetemek épületeit, hogy bejussanak egy-egy filmesztétika-, filmtörténet-, dramaturgia- vagy más kurzusra. Nyilván azért, hogy magukba szippantsák mindazt a tudást és tapasztalatot, amelyet mázsás buzogányként pörgethetnek (esetleg malomkőként dobálhatnak), amikor eljön az ideje, vagyis bemutatják a következő botrányfilmet. Ja, a töméntelen kritikus kreatívírás-kurzusokon is részt vesz. Erre csak az alapján következtetek, amilyen kreatívan forgatják a kritikai fegyverarzenált. Például:
Vagy: Mi ez a szar? Kretének ezek? Mélyenszántó érvelés, nem?
Megnéztem például a Hadikot, a Petőfi-filmet, de a Semmelweist is. Írtam is róluk (itt, itt meg itt): nem rossz munka egyik sem. Komolyan. Vitázni róluk, kritizálni őket lehet, kell is. Nem filmtörténeti jelentőségű művek, megvannak a maguk bajai. De korántsem olyan katasztrofális alkotások, ahogyan a több millió magyar filmkritikus egy része állítja (hörgi). Ezek után naná, hogy alig vártam a még több pénzből, még több pénzből és még több pénzből elkészített, Hunyadi című történelmi tévésorozatot (a 10 rész a hírek szerint összesen 22,5 milliárd forintba került). És amióta elkezdődött, nézem. A tévében. Olyan régimódian.
Hunyadi János, ezúttal szinte talpig vasban, törökverő indulattal. Fotó forrása: IMDb.
Az a tévé-élmény a kommunista múlté. Ma Netflix van, Hulu van, Disney+ van, Prime Video van, HBO Max van, Tubi van, hogy a neten kazalban heverő gagyi minőségű filmek, sorozatok millióiról ne is beszéljek. Az ember gyakorlatilag azt néz, amit akar, akkor, amikor akarja.
Persze, a szabadság ezen illúziója vonzó. Ugyanakkor tovább fokozza a vizuális aritmiát, ha tetszik, amelyben élünk. Erre jó válasz a néző kíváncsiságát, figyelmét fenntartó és ritmizáló televíziós műsorrács. Ha a Hunyadit akarod nézni, szépen megvárod a szombat estét. Addig meg rághatod a körmöd, mi következik. Van az élményszerzésnek, várakozásnak, felajzásnak egy jól meghatározott szívverése, ha tetszik.
Eddig hat rész ment le a filmsorozatból. És kedves Olvasók, azt kell mondanom, irtó izgalmas.
Nagy a gyanúm egyébként, hogy (egyebek közt) megmérgezte Luxemburgi Erzsébetet. Mert olyan nincs, hogy valakinek a szeméből vér folyjon. Na jó, az orrából is. És olyan is ritkán van, hogy ott helyben, a trónon megboldoguljon. A történelmi források szűkszavúan annyit mondanak, hogy Erzsébet 33 évesen, 1442. december 19-én váratlanul elhunyt. Unalmas, nem? De ha a rohadék Cillei Ulrik mérgez(tet)i meg, az már juj, de izgi!
Mindezt azért írom le, mert a fent említett filmesztéták, kritikusok mellett a sorozat megjelenése óta folyamatosan hörögnek a történészek százezrei is. Hogy jaj, meghamisítják a magyar (A MAGYAR!) történelmet. Az nyilván senkit (magyart) sem zavar, hogy az amerikai történelmi filmek (lásd, western) az amerikai, a francia történelmi filmek a francia,
Csatajelenet a sorozatból. Fotó forrása: IMDb.
Kedves közösségiháló-történész hölgyek és urak: miért is kellene egy mesének, egy mesefilmnek a történelmet elmesélnie, úgy, ahogy volt (már amennyire ismerhető és rekonstruálható az adott történelmi korszak rögvalósága)?
Jut eszembe, ha már itt tartunk, bakó kezére adhatnánk a történelmi filmek kiindulási pontjaként szolgáló regényírókat is. Például az öreg Alexandre Dumast, aki A három testőr című regényében – ó, rettenet! – hogy elferdítette Franciaország dicső történetét XIII. Lajos korában. Meg a francia királyi testőrség történetét is alaposan kiforgatta magából. De azt is mondhatnám: az aránylag unalmas valóságból remekművet faragott. Amely remekműből aztán számos remek film készült (örök kedvencem a Richard Lester-féle változat). De mondhatnánk magyar példákat is.
Felháborító: tele van nem létező szereplőkkel! Akik nem létező szereplőkbe szerelmesek. És nem létező szereplőket gyilkolnak. Gárdonyi Géza pedig szégyellje magát, akárhol is van, hogy olyan vadul átírta a magyar történelem ezen igazán hősi epizódját.
Amivel egyetértek: valahol meg kell húzni a határt a kreatív szabadság áradása terén. A francia uralkodó nem párbajozhat gumibugyiban és Hunyadi Jánost sem játszhatja el egy nő (hacsak a mű nem valami groteszk vagy abszurd szatíra, például). Hogy miért? Mert Hunyadi János férfi volt. Itt a fal. Ezt nem érdemes áttörni, relativizálni. Mert akkor
Miért ne, a művészet legyen szabad, nem? Van ma egy olyan trend, amely szerint a fenti nemleges mondat kirekesztő. XIII. Lajos igenis viselhet gumibugyit (akkor is, ha semmi drámai funkciója annak a bugyinak nincs), Hunyadit pedig eljátszhatja egy nőnemű lénytárs, hiszen lám, Jézus Krisztust is egy fekete nő fogja alakítani egy eljövendő Jézus Krisztus szupersztár-produkcióban.
Az előtérben Hunyadi első szerelme, Brankovics Mara (Törőcsik Franciska), aki aztán egy politikai alku nyomán a háttérben látszó II. Murád (Murathan Muslu, magyar hangja Kardos Róbert) oszmán szultán ölébe hull. Fotó forrása: IMDb.
Hat rész után nyugodtan a szívemre teszem a kezem s úgy mondom: a Hunyadi-sorozat története remek, szinte végig fenntartja a néző figyelmét, jól egyensúlyoz a történelmi múlt (mint háttér), a XVI. századi történelmi hőstörténet, a kosztümös nagypolitikai thriller és a szerelmi sztori között. Vannak ott hibák, de oly elenyészőek az egészhez képest, hogy azt majd egy igazi filmkritikus taglalja egy szaklapban. A filmélményen nem ejtenek csorbát.
A másik sokat hangoztatott kritika:
Valóban sok van, olyan sok, hogy a készítőknek külön családbarát verziót is kellett készíteniük, hogy el ne veszítsenek egy rakás nézőt, mert hát a korhatár az korhatár. Itt A trónok harcát szokták idézni sűrűn, hogy hát abban a sorozatban is sok volt a szex, és?
Na igen, mondja a másik tábor, de ez a film magyar. És ezek a hősök magyar hősök. Akik szemérmesebbek, mint azok a kitalált kurvák és kurvapecérek A trónok harcában.
Azt tudom mondani, hogy a magyar stáb tanult a világ menő történelmi sorozatait készítőktől. Többek közt azt is megtanulta (bármennyire is közhely ez), hogy a szex eladható.
A Hunyadiban egyetlen olyan szexjelenetet se láttam, ami láttán azt mondtam volna, hogy na, ez így sok. Ideértem a leszbikus és homoszexuális jeleneteket is. E téren szintén van egy igen erős trend, miszerint a lehető legtöbb filmben benne kell legyen a homoerotika. Benne is van igen sok, magát progresszívnek nevező filmben, ha kell, ha nem, ha van dramaturgiai tétje, ha nincs. Mivel a Hunyadiban egyrészt nem túllihegett, másrészt hihető motivációk mentén zajlik a (homoerotikus) szex, teljes mértékben elfogadható. És szép is. Lapozzunk.
Egy nem túl nyerő páros: Luxemburgi Erzsébet (Hermányi Mariann) és Habsburg Albert (Laurence Rupp, magyar hangja Brasch Bence). Fotó forrása: IMDb.
Mert hogy ez a probléma már messziről bűzlik. A kor higiéniája ugyancsak hézagos volt. Ehhez képest a sorozat hősei, nos, makulátlannak nevezhetők. Mondjuk, ezt sem érdemes nagyon kritizálni: a filmekben vannak bizonyos konvenciók, amelyek csak úgy léteznek, mint axiómák. A valóságban például ismerjük a szuroksötétet, amikor is nem látunk semmit. A filmben ilyen nincs, mert akkor a néző azt hinné, hogy elromlott a vetítő. A koporsóban fekvő ember körül is van némi fény. Ilyen konvenció a tisztaság is: tudjuk, hogy a kor emberei (a nemesek is) koszosak, büdösek, tetvesek voltak, de elfogadjuk, hogy enni lehetnek róluk.
Oké, tegyük fel, erős volt, mint a bivaly, de akkor is. Ehhez képest kapunk egy magas, kigyúrt, jóképű férfit (Kádár L. Gellért, Hunyadi János megformálója kovásznai születésű, korábban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban dolgozott), aki, nos, elmehetne sármőrnek a világ bármely menő sorozatába. Ezzel is lehet vitázni, szidni azonban nem érdemes, mert a színész derekasan teszi a dolgát akkor is, ha igazából nem ő mozgatja a sorozat egészét, hanem a körülötte forgó figurák sokszínű, intrikus kavalkádja. És ez a kavalkád az, ami kapcsán az ember a körmét rágja szombattól szombatig, amíg a tíz rész le nem fut.
Ilyen egy igai hős: ha harcolni kell, akkor ott van a sűrűjében. Fotó forrása: IMDb.
nyuszikák, lehet, hogy nem folyton azzal kellene foglalkozni, hogy ni, miért van ennek sapkája, s ha nincs, miért kéne mégis, hanem egyszerűen csak hátra kéne dőlni és élvezni minden idők legdrágább magyar mozgóképes produktumát. Mert Isten bizony, remek szórakozás!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
… a Román Nemzeti Banknak két milliárd euróba került eddig Simion mester győzelme… és a napi politikai káoszon túl: annyi drogot kapcsoltak le Nagyváradon, hogy attól egy T-Rex is kifeküdne.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
Dés valóban hét dombra épült, akárcsak az olasz főváros. És hét határra szóló múltja van. A jelene viszont egy csendes kisvárosé. Ahol béke van. És némi rend, az össznemzeti rendetlenség közepette.
Dés valóban hét dombra épült, akárcsak az olasz főváros. És hét határra szóló múltja van. A jelene viszont egy csendes kisvárosé. Ahol béke van. És némi rend, az össznemzeti rendetlenség közepette.
Gondolatok a hétvégén Sepsiszentgyörgyön kezdődő divízió 1/A jégkorongvilágbajnokság elé.
Gondolatok a hétvégén Sepsiszentgyörgyön kezdődő divízió 1/A jégkorongvilágbajnokság elé.
Sajátos Erdély-tapasztalat, közösségi felelősség, angol romantika és Balassi-kard. József Attila nyelvi öröksége, mágikus ritmusok. Hogyan aránylik Kolozsvárhoz a mindenség? László Noémi költővel Visky András beszélgetett a magyar költészet napján.
Sajátos Erdély-tapasztalat, közösségi felelősség, angol romantika és Balassi-kard. József Attila nyelvi öröksége, mágikus ritmusok. Hogyan aránylik Kolozsvárhoz a mindenség? László Noémi költővel Visky András beszélgetett a magyar költészet napján.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Jó a bolti avokádó, rukkola, kaktuszgyömölcs és pomelo pénzért, de a természetben ingyen van a csalán, kövér porcsin, vadcseresznye, medvehagyma, tyúkhúr és szamóca. Tessék bátran szedegetni!
Jó a bolti avokádó, rukkola, kaktuszgyömölcs és pomelo pénzért, de a természetben ingyen van a csalán, kövér porcsin, vadcseresznye, medvehagyma, tyúkhúr és szamóca. Tessék bátran szedegetni!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.