Forrás: képernyőmentés
Forrás: képernyőmentés
Dragoș Turea dokumentumfilmjét már a kolozsvári TIFF-en is vetítették, a szebeni ASTRA filmfesztiválon pedig díjakat is elvitt – hát, teljesen jogosan. Megnéztük!
Edgár kollégám írt egyszer egy publicisztikát, amelynek az volt a címe, hogy Ki érti az erdélyi magyarokat? Hát a kurdokat?. Ez jutott folyton eszembe, mialatt a kolozsvári Művész moziban ücsörögtem november 18-án este, a Pionul lui Lenin (Lenin gyalogja) című moldáv hibrid dokumentumfilm vetítésén.
Dragoș Turea alkotását már a TIFF-en is bemutatták, a szebeni ASTRA filmfesztiválon díjakat is elvitt – hát, teljesen jogosan. Na de vissza az erdélyi magyarokhoz, és ennek kapcsán a moldávokhoz:
A „határon túli románokat”, moldávokat? Vagy, ahogy a helyi poén mondja: a second hand magyarok a second hand románokat? Lehet-e egyáltalán ilyeneket mondani? És persze: vajon a moldávok is úgy érzik magukat itt Romániában, sőt, adott esetben Erdélyben, mint mi Magyarországon, Budapesten, másutt? Megannyi kérdés, amelyekre választ ad Turea filmje, de sok más kérdésat nyitva hagy.
Néhány apróságot tisztáznék az elején: a hibrid dokumentumfilm itt azt jelenti, hogy a sztorinak tetemes része a valóság, a többi pedig kissé fikcionalizált. A helyzet pedig a következő: a filmben önmagát alakító Sergiu Voloc színészként úgy próbál megélni Moldovában, hogy reklámfilmecskékben szerepel, ahol különböző termékekről esik szó – cégek kérik fel, hogy mondjuk tetőket, öko-ülepítő berendezést és egyebeket promózzon. Sokszor nem találja a helyét, visszajelzéseket próbál kicsikarni munkatársaiból, de igyekszik lelkiismeretesen elvégezni a feladatát annak ellenére, hogy még negyvenévesen a szüleivel él, akikkel, bár szeretik őt, folyton konfliktusban áll.

A film plakátja
A klasszikus generációs különbségek ellenére megtudjuk az édesanyjától, hogy Sergiu a két fiútestvérével ellentétben mindig is egy kissé „tökkelütött” gyerek volt, a fejére esett kicsi korában, azóta mindenféle baja van, állandóan idegeskedik és mérgelődik, tépelődik és eszi magát, világmegváltó eszméket dédelget, folyton prédikál mindenkinek és állandóan az igazságot keresi. És közben felőrli magát és másokat is, hajlamos a konfliktusok előidézésére, sokszor nem alszik, ingerült, szomorú... Az apjával nem tud rendesen szót érteni, az anyjának is csak a végtelen tanárnői türelme és szeretete, odafigyelése az, ami megmenti a helyzeteket, de ő sem tud kilépni egy csomó béklyóból.
Sergiut egy nap megkeresik egy magángyűjteményből álló múzeumocskától:
A színész vakarja a fejét, hát hogyne, persze, hetente 500 látogatóra lenne szükségük, valami vicceset majd kitalál, valami bohémat, majd a gyerekeknek elmagyarázza, becsődülnek tanulni, elvégre ez már a történelem, a múlt… aztán, amikor feltöltik a kis reeleket a múzeum oldalára, alig van látogató. Érkeznek a kommentek: „de hát itt a szomszéd faluban is van Lenin-szobor, mi a fenének menjek múzeumba megnézni?”, „Menj csak el XY településre, a polgármesteri hivatal udvarán, a rendőrség mellett is van egy Lenin-büszt…”, „Jó, hogy vége van a Szovjetuniónak, nem fogok én azzal a diktátorral nosztalgiázni holmi múzeumban”. Ésatöbbi.
Sergiunak meg szöget üt a fejébe ez az egész,
És ott döbben rá igazán a valóságra: a Nagy Európai Eszme – amelyet Sergiu maró fekete humorral csak úgy mesél a szüleinek , hogy „Moldova már kétszáz éve az európai úton halad, és még csak száz év kell, hogy része legyen” – ellenére a szülőfaluja és a környező városok is tele vannak Lenin-szobrokkal.
„Hol van Lenin?” – kérdezte Sergiu egy faluban a rendőrségen. „Hát itt né, a polgármesteri hivatal udvarán a szomszédban.” Odaérvén nem találta ott a polgármestert, de egy karbantartó az előbbi kérdésre úgy válaszolt: „Lenin? Hát az itt van, az itt mindannyiunk szívében. Itt őrizzük.” Nyilván nem az udvarra gondolt…
A Sergiu cérnája akkor szakad el, a szüleivel folytatott marakodás és elégedetlenkedés közepette, amikor kijelenti: ő törvénytervezetet terjeszt fel a minisztériumhoz, hogy
Mert mi az, hogy azok még mindig ott álldogálnak, ha pedig megrongálják őket, akkor az huliganizmusnak számít… miféle igazságügyi reform? Hol az igazság? Az ember már kritikát sem fogalmazhat meg az igazságüggyel szemben…. – forrongott Sergiu, akinek a valós életben is akadt néhány konfliktusa a hatóságokkal. (Büntetett előéletéről itt és itt lehet olvasni, a lényeg, hogy felfüggesztett börtönbüntetésekről van szó.)
jogosan tevődik fel a kérdés: feladata-e egy országnak eltörölni a szovjet múlt tárgyi lenyomatait, emlékeit, ha bizonyos célkitűzéseket fogalmazott meg és valamikor a közeli vagy távolabbi jövőben az EU tagja kíván lenni?
A kérdést lehet úgy is kezelni, ahogy Sergiu története is mutatja: egy eleve neurotikus, mániákusan a nagyobb igazságokat és az élet értelmét kereső ember, akinek elege van a moldáv társadalomból, mégis otthon keresi a helyét és próbál színészi végzettséggel boldogulni, végül úgy tűnik, félig-meddig belebolondul a körülményekbe.
A film érzékenyen közelít egy olyan helyzethez, amely
Sergiu alakja egyszerre testesít meg egy afféle „aktivista” típust, aki ha a fejébe vesz egy eszmét – jelen esetben azt, hogy ő személyesen vállalja a huliganizmus vétkét és kalapáccsal fogja éjnek idején ledöntögetni a Lenin-szobrokat vagy azok fejét – annak érdekében, hogy a társadalomban elültesse az éppen aktuális halandó szellemiséget, és egy személyes démonaival küzdő magánembert, aki nehezen kezeli az érzelmi kitöréseit. Quetiapint (antipszichotikum és antidepresszáns gyógyszer) szedetnek vele, pszichiáter vizsgálja meg, az édesanyja kíséri el a klinikára. Ott a pasas összebarátkozik az orvossal, aki igen figyelmesen végighallgatja a tirádákat arról, vajon Sergiu megbolondult-e vagy sem, illetve igazuk van-e a szüleinek, hogy Sergiu valóban megbolondult és kihágásokra adta a fejét… az egész egy tragikomikus színt ölt.
Azt gondolom, hogy bármennyire is nehéz kérdés a hatalom, a politika és a mentális egészség, a külső hatások és a belső mechanizmusok egyensúlyban tartása, ebben a filmben egy igen fontos mondat hagyja el az orvos száját:
Sergiu rögeszméje nem fog társadalmi változást hozni, legalábbis úgy biztos nem, ahogy ő azt szeretné. A Lenin-szobrokat rögtön helyreállítják, újraöntik, megjavítják… még csak nem is a polgármesteri hivatalok, hanem magánszemélyek, magánadományok, közösségi összefogások révén, ő pedig csalódottan nézi a híreket.
„Ez itt Moldova, mi nem akarunk sehová és senkihez se tartozni, mi a mi életünket éljük” – mondja egy öregúr a film egyik jelenetében. A lenini Vörös Szoba pedig mintha a Twin Peaks Red Room-ját idézné azzal, ahogyan a valóságok összecsúsznak, az eszelős, akkordeonnal kísért kuplé-dalok erre csak ráerősítenek, meg az orosz nyelv fonetikai rétege, amely rátelepedett a moldáv román nyelvre.

Romániának sajátos diktatúrája volt, amit sikerült egy népfelkeléssel meghaladni, Moldovának csak a Szovjetunió szétesése jutott, hosszú tranzíciós periódussal. A Lenin-szobrok még tényleg sok helyen állnak, miközben attól forrong a közvélemény: mikor lesz az ország EU-tag, és ha igen, hogyan? Egyesül-e Moldova Romániával?
Kelet-Európa annyira sajátos – és ebben Moldova is a maga orosz, ukrán, gagauz kisebbségeivel –, hogy nem biztos, hogy a Nagy Európai Eszmét maradéktalanul rá lehet húzni. Ha Románia egy tinédzser-állam, mit szóljon akkor keleti szomszédja? A Lenin-szobrok pedig úgy viselkednek, mint valami fordított magas Déva vára: éjjel nem leomolnak, hanem újjáépülnek. Ehhez pedig valószínűleg nem lesz elég egyetlen elszánt, kockás „rafianeccel” és kalapáccsal közlekedő tragikomikus figura.
Na de, ahogy Sergiu mondja Leninnek a Vörös Szobában: neked legalább csináltak múzeumot, nem mint Sztálinnak!
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.
Komoly, 5,7-es erősségű földrengés történt szerdára virradóra Romániában – közölték az illetékes hatóságok. A rengésnek az országban több sérültje is van.
Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.
Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.
A nyugdíjakat 7,3 százalékkal kell emelni – jelentette be Florin Manole munkaügyi miniszter.
Nem bírságolhatja meg a rendőrség azokat az autósokat, akik nem tudják felmutatni jogosítványukat vagy járművük forgalmi engedélyét, ha bemutatják személyazonosító okmányuk papíralapú vagy elektronikus másolatát.
A közösségi sport érdemi állami támogatása nemcsak egészségesebb társadalomhoz vezethetne, hanem az élsportnak is szélesebb merítési alapot biztosítana.
A közösségi sport érdemi állami támogatása nemcsak egészségesebb társadalomhoz vezethetne, hanem az élsportnak is szélesebb merítési alapot biztosítana.
A román közönségfilmgyártás fenegyerekei beváltották ígéretüket: elkészítették a posztkomcsi korszak legnézettebb román filmjének folytatását. Ezúttal a moldovai szál mellett a Z generáció manírjait belezik ki hatalmas humormachetékkel. És kéjjel.
A román közönségfilmgyártás fenegyerekei beváltották ígéretüket: elkészítették a posztkomcsi korszak legnézettebb román filmjének folytatását. Ezúttal a moldovai szál mellett a Z generáció manírjait belezik ki hatalmas humormachetékkel. És kéjjel.
Az ember vesz az ócskapiacon egy miniatűr dizájner illatot, aztán rájön, miért hiányzik ebből az országból az elegancia.
Az ember vesz az ócskapiacon egy miniatűr dizájner illatot, aztán rájön, miért hiányzik ebből az országból az elegancia.
A foglalkozása az volt, hogy másokat buktasson le, végül mégis belesétált az egyik legősibb csapdába.
A foglalkozása az volt, hogy másokat buktasson le, végül mégis belesétált az egyik legősibb csapdába.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
A Ceaușescu-diktatúra legsötétebb időszaka, két erdélyi szász család és a tornyosuló kérdés: kivándorolni vagy vállalni az erőszakos asszimilációt a szülőföldön?
A Ceaușescu-diktatúra legsötétebb időszaka, két erdélyi szász család és a tornyosuló kérdés: kivándorolni vagy vállalni az erőszakos asszimilációt a szülőföldön?
Akárcsak a szerelemben, a hadseregben is tévhit, hogy az ellentétek vonzzák egymást. A NATO- és ENSZ-missziókat megjárt dr. Sztankai Krisztián őrnagy, egyetemi docens kolozsvári előadásán jártunk.
Akárcsak a szerelemben, a hadseregben is tévhit, hogy az ellentétek vonzzák egymást. A NATO- és ENSZ-missziókat megjárt dr. Sztankai Krisztián őrnagy, egyetemi docens kolozsvári előadásán jártunk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.