Ezért nem lesznek előrehozott választások Romániában

A jelenlegi romániai politikai válság megértéséhez a romániai politika szellemiségének megértése szükséges. Ahhoz, hogy kicsit jobban lássuk, jelenleg mi zajlik az itthoni nagypolitikában, hogy ne csak végtelenül leegyszerűsítő és manipulatív szlogeneken keresztül nézzük a politikát, a pártokat, a hatalmi harcokat, vizsgáljuk meg kicsit behatóbban azt a közeget, amelyben a jelenlegi történések zajlanak.

Ilie Bolojan kormánya május 5-én megbukott, miután a PSD kilépett a kormánykoalícióból és úgy döntött, hogy támogatja az AUR bizalmatlansági indítványát. A Bolojan-kormány lassan két hónapja ügyvivő hatáskörrel vezeti az országot. Ez azt jelenti, hogy formálisan biztosítania kell az állami intézmények, lényegében az ország működését, de nincs jogszabályalkotási joga, vagyis nem fogadhat el rendeleteket, határozatokat, nem kezdeményezhet törvénytervezeteket. Vagyis nem viselkedhet teljes jogú, „igazi” kormányként.

Az ügyvivő kormánynak addig kell hivatalban maradnia, amíg a parlament nem szavaz meg egy új kormányt, az ugyanis jogilag akár egy másodpercig sem lehetséges, hogy az országnak ne legyen kormánya (vagy parlamentje, vagy államelnöke).

Őt az államfő megbízza az új kormány létrehozásával, amit ezután a parlamentnek szavazással kell elfogadnia. Jogilag az ügyvivő kormány akkor szűnik meg, és az új kormány akkor lép hivatalba, amikor az utóbbi tagjai leteszik az esküt az államfő előtt.

Ennek a folyamatnak a sűrűjében vagyunk most. A korábbi kormánykoalíciós többség megszűnésével felborultak az erőviszonyok, a parlamentben is. A koalíciós kormány ugyanis csak úgy működhet, hogy a koalíciót alkotó pártok közös álláspontot alakítanak ki és ezt képviselik a parlamentben, vagyis ugyanabba az irányba húzzák a szekeret, különben a parlamentben nem lehetne érvényesíteni a kormány álláspontját, nem lehetne átvinni a jogszabály-kezdeményezéseket, végeredményben nem lehetne kormányozni.

A PSD kilépésével ez a többség megszűnt, nélküle a többi kormánypárt, a PNL, az USR és az RMDSZ már nem tud számbeli fölényt felmutatni a törvényhozásban. Ezt az állapotot hívjuk politikai válságnak. Ez egy rendkívüli helyzet, amit a lehető legrövidebb időn belül rendezni kell. Korlátozott ideig az ország elműködik teljes jogú kormány nélkül, de hosszabb távon nem.

Az Országos Helyreállítási és Reziliencia Programnak (PNRR) ugyanis, amelyet Románia az Európai Unióval egyeztetett, augusztus 31. a határideje. Vagyis addig meg kell valósítani egy sor reformot, módosítást, intézményi átalakítást és el kell fogadni egy sor jogszabályt, hogy az EU felszabadítsa és folyósítsa az országnak azokat a pénzalapokat, amelyeknek feltétele a PNRR-ben vállaltak teljesítése.

Közel 9 milliárd euróról van szó, ami irdatlan összeg, és amire az egyre nagyobb gazdasági válságba sodródó Romániának óriási szüksége lenne. Az elszabaduló infláció, a hatalmas költségvetési hiány és a mindezt csak fokozó, elhúzódó politikai válság miatt Románia egyre nagyobb mértékben szorul külföldi hitelekre, különben nem tudná finanszírozni az ország működését – itt olyan konkrét dolgokra kell gondolni, mint a közalkalmazottak, pedagógusok, orvosok stb. havi fizetése vagy a nyugdíjak folyósítása. Csakhogy ezekhez a hitelekhez az ország egyre drágábban, vagyis egyre nagyobb kamatokkal tud hozzájutni. Ami azt jelenti, hogy a hitel- és kamat-visszafizetések a következő évekre, évtizedekre óriási terhet rónak a költségvetésre, pesszimista értékelések szerint elnyelik az elvileg lehetséges gazdasági növekedést és a legjobb esetben is csak stagnálásra lehet számítani.

Tehát a jelenlegi politikai válság megoldását egyrészt ennek az igen nagy jelentőségű gazdasági határidőnek a közeledése sürgeti.

A másik körülmény inkább politikai jellegű és talán még nagyobb mértékben befolyásolhatja az ország sorsát és jövőjét, mint a PNRR.

George Simion szuverenista, populista pártja igen jelentős erőt képvisel a parlamentben és ennek teljességgel tudatában is van.

Az elmúlt hetekben teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az AUR a jelenlegi politikai, kormányzati, parlamenti konstelláció keretein túl gondolkodik. Tudja, hogy neki nem az lenne a győzelem, ha az államfő egy AUR-jelöltet kérne fel a kormányalakításra. Egy AUR-vezette kormányt a jelenlegi parlament nem is támogatna, mivel George Simionék még a bizalmatlansági indítványt megszavazó PSD számára is szalonképtelenek, a többi nagyobb pártról nem is beszélve.

Ezért Simionék jelenleg arra játszanak, hogy a politikai válság minél tovább tartson, minél inkább elmélyüljön és a megoldásához legyen szükség az előrehozott választásokra.

Az előrehozott választások a jelenlegihez hasonló politikai válságok végső megoldási eszközei. Ezt a politikai atombombát arra az esetre tartogatja az alkotmány, amikor az éppen aktuális helyzetben minden más megoldási lehetőség kimerült, a pártok patthelyzetbe kerültek, nem tudnak tárgyalásos úton továbblépni. Úgy képzeljük el, mint amikor a számítógépünk teljesen lefagy, nem reagál már semmire, mi pedig megnyomjuk az újraindítás gombot: a lefagyott rendszer eltűnik és betöltődik az új, ami már működőképes.

az első szavazástól számított 60 napon belül. A parlament feloszlatása után új törvényhozást kell létrehozni, ezért előrehozott parlamenti választásokat kell kiírni.

A romániai politika soha, egyik kormányválság során sem jutott el az előrehozott választásokig, pedig ilyen válság volt épp elég. Kormányok számtalanszor buktak meg bizalmatlansági indítvánnyal, de mindig sikerült – ha nem is elsőre, de másodjára – új kormányt megszavazni.

A parlament két házában ugyanis képviselők, szenátorok – emberek ülnek, akik a legutóbbi választásokon legalább négy évre pozícióba kerültek, ez pedig jelentős politikai és anyagi előnyökkel jár. Hogyan várható el tehát, hogy ezek a képviselők és szenátorok önmaguk ellen szavazzanak, vagyis előidézzék annak a parlamentnek a feloszlatását, amelynek végre, vagy ismét tagjai lettek? És ez persze a pártjaikra is vonatkozik. Hogyan vállaljanak be egy esetleg teljesen más politikai helyzetet, egy újabb kampányt – az előrehozott választások előtt –, egy újabb küzdelmet a szavazatokért, amikor a pozíció, a mandátum már megvan?

és vagy az első, vagy legfeljebb a második próbálkozásra összehoznak egy olyan politikai konstrukciót, amely átmegy a parlamenten. Ez persze a legvadabb politikai játszmázások időszaka, érdekeket rajzolnak át, korábbi megállapodásokat szegnek meg, új helyzeteket hoznak létre, parlamenti szavazatokat vásárolnak meg szó szerint. Emlékszünk, az elbukott Veștea-kormány összeeszkábálása során percenként változott a helyzet, a pártok percenként alakítottak álláspontjukon, a háttérben pedig mentek a kőkemény játszmák.

Azért fog összejönni, mert a korábbi kormánykoalíció pártjait a PSD-vel együtt annyira erodálták a Bolojan-kormány kőkemény megszorításai, hogy egy előrehozott választáson egészen biztosan rosszabbul szerepelnének, mint legutóbb.

És mivel egy előrehozott választáson az AUR egészen biztosan jobban szerepelne, mint legutóbb. Ehhez pedig különösebb erőfeszítést sem kellene tennie, csak annyit kellene mondania: a korábbi pártok tönkretették az országot, sanyargatják a népet, ráadásul másfél éve megakadályozták, hogy az ország megmentésére és felvirágoztatására egyedül képes Călin Georgescu megnyerje az elnökválasztást.

Egy ilyen eredmény pedig azt jelenti, hogy az AUR egyedül alakíthatna kormányt és lényegében teljhatalmat kapna. A mindig sokszínű és koalícióra kényszerülő romániai pártrendszerre ez végzetes csapást jelentene, arról nem is beszélve, hogy nem csak a PNRR-alapok, hanem az ország európai jövője is menne a levesbe.

a pártok pedig meg fognak állapodni egy olyan miniszterelnök személyében és kormányában, amelyet sikerül majd a parlamentben is megszavazni. Hogy ennek milyen politikai ára lesz az egyes pártok számára, az a következőkben kiderül, de valószínűleg örömmel fogják megfizetni, ha az alternatíva az előrehozott választások és a teljes bizonytalanság.