Egy ékszer erős üzenetet is hordozhat – interjú Csíki Szidónia ékszerművésszel

Van az ékszerművészetnek és a képzőművészetnek egy érdekes keresztmetszete, találkozási pontja, a kortárs ékszer, ami talán sokak számára még ismeretlen fogalom. Ez tulajdonképpen egy viszonylag új művészeti ág (a ’60-as évektől kezdett kialakulni), egy roppant izgalmas (ön)kifejezési forma, amelynek alkotásai, csakúgy mint a szobrok, festmények, grafikák, ma már galériákat töltenek meg, kiállításokat rendeznek belőlük, és nemcsak dekoratív szerepük van, mint a hagyományos ékszereknek, hanem ugyanúgy elgondolkodtatják a szemlélőt, mint a képzőművészet egyéb ágainak alkotásai. Egyes esetekben éppen a viselhetetlenségükkel, a viselésükből származó kényelmetlenség-érzettel „adják át az üzenetet”, máskor a formájukkal, esetleg a statement-jellegű üzenetükkel fejtik ki a kívánt hatást. A Kolozsváron élő Csíki Szidónia saját projektje, a Szifianna Jewelry ezt az új irányzatot képviseli, ebből inspirálódik, de a hagyományos, „dekoratív” ékszerek világában is otthonosan mozog, igaz ott is az egyedit, a letisztult formákat, a túlzás helyett az egyszerűséget keresi. A kolozsvári Monom brand egyik munkatársaként pedig meg is találta utóbbi területen a helyét, hiszen a Monom éppen a minimalista, letisztult dizájnjával szolgál ki egy egyre növekvő, a visszafogott eleganciára fogékony közönségigényt. Csíki Szidónia – akit a barátai csak Szifinek szólítanak – munkáit így komoly galériák kiállításain és dizájnvásárokon is rendszeresen megtaláljuk, de az utcán is „szembe jöhetnek” velünk, mi pedig elbeszélgettünk az alkotóval arról, hogy mi is az a kortárs ékszer, hol tart ma az ékszerművészet, és egyáltalán miért viselünk ékszereket.

Szifi a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemen (UAD) tanult grafika szakon, ott is mesterizett, ám ott konkrétan az ékszerkészítésről nem sokat tanulhatott. Kolozsváron nincs is ilyen egyetemi képzés, Bukarestben van olyan szak, ami érinti ezt a területet, de egyébként csak méregdrága magánkurzusokon lehet a területtel behatóbban ismerkedni.

Szifi azonban már gyerekkorától nagyon érdeklődött az ékszerek iránt, így elég hamar elkezdett magának újrahasznosított dolgokból ékszereket készíteni saját ötletek, elképzelések alapján, egy idő után vásárokra is járt ezekkel, azonban a technikai tudás hiányában hamar „plafonálódott”, úgy érezte sok elképzelését nem tudja elég jól megvalósítani. Az interneten sok ékszerkészítéssel kapcsolatos fórum tagja volt, itt próbált tapasztalatot cserélni a hasonló érdeklődési körű emberekkel, majd rátalált a kortárs ékszer irányzatára, ami a saját szavaival „a művészet és az ékszerkészítés ötvözete”, és ebben aztán nagyon magára talált.

Ennek az egyik elismert képviselője, az észtországi Tanel Veenre – akinek saját ékszer és fashion brandje is van (Tanel Veenre Kingdom Of Dreams) –, éppen gyakornokot keresett maga mellé, Szifi pedig a mesteri elvégzése után élt a lehetőséggel, és néhány hónapra kiköltözött Észtországba. Ami nagy áttörést jelentett számára, hiszen egy nagyon jó technikai alapot kapott ezek alatt a hónapok alatt, akár a szigorúan vett ötvöstechnikákról, akár az egyéb anyagokkal (például ébenfa, rekonstruált korall…) való munka fortélyairól beszélünk.

Saját tervezésű ékszerek

Hazatérve már komolyabban elkezdett foglalkozni az ékszerkészítéssel. A Szifianna Jewelry (munkáit megtekintheti itt és itt) szerinte mégsem egy brand, inkább művészeti projektnek nevezi, legtöbbször tematikus felhívásokra válaszolva készít új darabokat – mint amilyen az év elején a Transylvanian Design Week felhívása volt –, illetve akkor ha kap egy olyan megrendelést, ami különösen inspirálja. Régebben tartott készleten ékszereket, de már nem ez a fő irány számára, maximum karácsony környékén készít egy kisebb készletet, amit meg lehet vásárolni, de egyébként a szabadidejében most már a kortárs ékszer világában érzi jól magát.

Az anyagokat is aszerint szerzi be, hogy az aktuális inspiráció mi felé viszi, az anyagbeszerzés pedig nagyon változatos úton történik.

Az anyagok közül nagyon szereti az ezüstöt, jó vele dolgozni, időtálló, nemes, de van egy újabb technika, amivel mostanában sokat kísérletezik, ez pedig az ékszerkészítés és a grafika ötvözete: fekete festékkel borított fémlemezbe karcol miniatűr grafikákat, és ebből készíti el az ékszereket.

2020 óta ugyanis a stabil, nyolcórás tevékenysége a kolozsvári Monomhoz köti, ahol nemcsak kivitelezi az ékszereket, de egyes darabokat ő is tervezett – a brand minimalista arculatához igazodva. Azért szereti, azért találta meg ott ennyire a helyét, mert a thinking outside the box mentalitás érvényesül a csapatban, olyan ékszereket készítenek, „ami nem jön veled szembe minden sarkon”. Más szóval igyekeznek kreatívak maradni, és nem a kommersz irányba elmozdulni.

Néhány példa a Szifi által a Monomnak tervezett darabokból

Adódik a kérdés, hogy mennyire talál magának közönséget errefelé ez a megközelítése az ékszernek. Szifi szerint már messze nem úgy gondolkodunk az ékszerekről, a kiegészítőkről, mint korábban, hogy legyen minden jó vastag aranyból, mert az az igazi ékszer, aminek súlya van, ellenkezőleg, egyre többen keresik a letisztultságot.

De visszatérve a saját projektjéhez és a kortárs ékszerekhez: fontos tisztázni, hogy Szifi ezen a téren nem pusztán ékszerkészítő, hanem képzőművész. A munkáit legtöbbször csoportos kiállításokon lehet megtekinteni, de ékszerheteken, dizájnkiállításokon is gyakran megfordul itthon és külföldön egyaránt. Volt már egyéni kiállítása is a kolozsvári Centrul de Interesben, ami egy klasszikus képzőművészeti kiállítótér, így talán már érthetőbb, hogy a kortárs ékszer tulajdonképpen legalább annyira képzőművészeti ág, mint amennyire ékszerművészet. Szifi szerint pedig művészként egyértelműen ez az ő kifejezési formája.

Az inspiráció kerül szóba, mire Szifi egyből azzal kezdi, hogy az ékszer lényege, hogy a testeden hordod. A test különböző részein pedig mást és mást fejezhet ki egy ékszer, általában ebből indul ki, amikor egy új darabot tervez. És itt hangzik el egy fontos gondolat, ami talán a kortárs ékszer lényegéhez is közelebb vihet:

Mesél például egy, a budapesti ékszerhétre készült korábbi sorozatáról, aminek az inspirációját az adta, hogy mi történik akkor, amikor kicsúszik a lábunk alól a talaj:

Kortárs ékszerek Szifi módra

Ezen a ponton felteszem azt a kérdést, amit egy művésznek soha, semmilyen körülmények között nem szabad feltenni: mi értelme van egy olyan ékszernek, amit nem lehet viselni. Szifi pedig – azt hiszem – nem sértődik meg, hanem a banális kérdésre türelmes választ ad: a gondolati tartalom a lényeg itt, az, amit a műalkotás éppen ezzel fejez ki. Ott van a kiállítótérben, megnézed, elgondolkodtat. Lehet, hogy éppen az a lényege, hogy fogd meg, próbáld fel, és rájössz, hogy nem lehet.

De Szifi szerint mindennek megvan a helye és a közönsége az ékszerek világában, az abszolút divattá vált kézműves bizsuktól a totál giccsekig, az agyoncicomázott, csiricsáré darabokig, nem lehet elítélni semmit, annál is inkább, mert sokszor nagyon nehéz meghúzni a határt az igényesség és a giccs között.

És itt jutunk el végül is ahhoz az evidenciához, hogy az ember elsősorban maga miatt visel ékszereket, nem pedig mások kedvéért. Gyorsan rákérdezek, hogy azok az ékszerek, amiket a beszélgetés alatt éppen visel, miért fontosak. A gyűrűje egy családi ereklye, ami nagyon kedves neki, a fülbevalója pedig egy olyan darab, amit ő tervezett a Monomnak. De amúgy mindenfélét szokott viselni, olyan darabokat is, amiket 12 éves korában vásárolt valamelyik csíkszeredai vásárban – Szifi ugyanis csíkszeredai származású.

Nagyon szereti például az ócskapiacon fellelhető ékszereket, amelyekben gyakran talál inspirációs forrásra is, de művészettörténeti szempontból a szecessziós ékszerek vannak rá a legnagyobb hatással, szerinte az az esztétikai megközelítés soha nem fog kimenni a divatból. Emellett nagyon szereti a közel-keleti ékszereket, az ottani kézműves mesterek technikáit, motívumait, vagy akár az indiai ékszerhagyományt.

És hogy mi a helyzet a giccsel? Annak is megvan a helye.

És van még egy másik szempont: manapság az ékszerek világát, jobban mondva az eladhatóságát is nagyban befolyásolják az aktuális, kérészéletű trendek: éppen mi a menő a TikTokon, az Instagramon stb. – ez nagy hatással van a fiatalok, de egyre inkább a felnőttek ékszerpreferenciáira is.

Ugyanakkor manapság sokkal nagyobb a választék, az algoritmusok elég jól kifürkészik az ízlésünket, ennek megfelelően dobják elénk a reklámokat, így jóval nagyobb eséllyel találunk a saját ízlésünknek megfelelő ékszert, mint annak idején, amikor a helyi ékszerboltban volt háromféle fülbevaló, és csak ebből lehetett válogatni.

Csíki Szidónia munkáival legközelebb a budapesti Design Without Borders című csoportos kiállításon találkozhatnak az érdeklődők októberben, amely a világhírű magyar zeneszerző, Ligeti György születésének 100. évfordulójához kapcsolódik, az ő munkásságából inspirálódott ékszerek, hangzó tárgyak lesznek kiállítva.

Önök pedig merjenek ékszert viselni, legyen az családi ereklye vagy filléres bizsu – a lényeg, hogy jól érezzék magukat tőle.