A tavalyi kényszerű visszafogottság után öt-hatnaposra bővül a kolozsvári magyarok ünnepe, és újranyílik több, a korábbi hangulat megteremtésében kulcsfontosságú helyszín. A főszervezővel beszélgettünk arról, mire számíthatunk a félig-meddig posztkovid KMN-en.
Amikor találkoztunk, épp egy szenvedélyes hangú telefonbeszélgetést folytattál, így akaratlanul is értesülhettem a Kolozsvári Magyar Napok egyes szervezési nehézségeiről…
A találkozásunk előtt nem sokkal érkezett a hír, hogy az egyik fesztivál a Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt mindenfajta egyeztetés ellenére nem akarja idejében elbontani a színpadját a Főtéren. Ezt próbáljuk most tisztázni, illetve érvényesíteni a jogainkat, elvégre egy 12 éves rendezvénysorozatról van szó, amely mindig ugyanazon két nap köré szerveződik, az egyik augusztus 19., Kolozsvár királyi városi rangra emelésének dátuma, úgymond a város születésnapja, a másik augusztus 20., államalapításunk ünnepe. De ha ez nem lenne elég, mint mindig, az idén is idejében leadtuk a területfoglalási kéréseket, már az év legelején ott volt az illetékesek asztalán.
Ezek szerint most már biztos, hogy idén sem marad el a Kolozsvári Magyar Napok.
Mindenképpen megtartjuk. A KMN az utóbbi években több mint egy hétig, végül már 9-10 napig tartott. Tavaly a járványhelyzet miatt visszafogottabban, csak három napig ünnepeltünk – remélem, idén ennél többre lesz lehetőségünk.
Azt lehet már tudni, hogy pontosan hány napig fog tartani a rendezvénysorozat?
A jelenlegi tervek szerint augusztus 17-én, kedden este lesz a nyitórendezvényünk, a szokásos helyszínen, a magyar operában (tavaly ez is elmaradt), és 21-én, szombaton, jó esetben pedig 22-én, vasárnap fog zárulni, tehát ha minden jól megy, a tavalyi háromnaposról idén öt-hatnaposra bővül a KMN.
Interjúfotók: Erdély László
Tehát akkor nem a tavalyi „fékezett habzású” eseményre számíthatunk, hanem visszatérnétek a régi keretekhez?
Mi legszívesebben már idén visszatérnénk a megszokott rendszerhez, időtartamban, programrácsban egyaránt, a gond az, hogy a folyamatosan változó járványhelyzethez igazított jogszabályi, törvényi kerethez kell alkalmazkodnunk, ez pedig rendkívül nehéz. Irtózatos kockázatot vállal magára, aki merészebben viszonyul a helyzethez, mert bármelyik pillanatban megváltozhatnak vagy rosszabbra fordulhatnak a dolgok – ez esetben pedig súlyos következménye lehet egy túlvállalásnak, anyagi értelemben is, de nem csak. Tavaly sok utólagos dicsérettel zártuk a rendezvényt, a hivatalosságok részéről is, amiért felelősségteljesen jártunk el, nem váltunk fertőzési gócponttá, idén is igyekszünk óvatosnak lenni.
A tavalyi KMN tényleg nagyon szűkkörű, mondhatni családias hangulatú esemény volt. Ahhoz képest milyen változásokra számítsunk, mennyivel engeditek lazábbra a gyeplőt?
Az idei Magyar Napok volumenében valahol a régi, megszokott és a tavalyi kiadás között helyezkedik majd el. Ha ez mégsem sikerülne, az biztosan nem rajtunk múlik, hanem a járványhelyzet alakulásán és a hatósági intézkedéseken. Ezért nem siettünk el semmiféle bejelentést, úgy döntöttünk a szervezőtársaimmal, hogy június végén, július elején tartjuk meg az első sajtótájékoztatót, amelyen elmondjuk a biztosnak tűnő információkat.
Főtéri koncertek lesznek?
Igen, azzal együtt, hogy dupla korlát közé szorítva szervezünk. Az egyik korlátot az aktuális jogszabályi keretek vonják körénk, a másikat pedig mi magunk. Mert felmerül a kérdés, hogy ha szabad is tömegrendezvényt szervezni, a járványhelyzet enyhülésével hol az a szint, amely ízléses és etikus? Egy ilyen embert próbáló, súlyos időszakkal magunk mögött tehetünk-e úgy, mintha semmi sem történt volna?
Igen, lesznek koncertek – ahogy tavaly is voltak –, csak az a kérdés, hogy milyen típusúak. A nagy tömegeket mozgató pop-rockkoncertekhez óvatosan viszonyulunk, mert ha esténként fellépnének a magyar könnyűzene nagyjai, azzal annyi embert vonzanánk a Főtérre, hogy a csendőrség egészen biztosan elkezdene oszlatni, amit nem szeretnénk. Ez nem egy fizetős rendezvény, mint az Untold, ahol – tetszik vagy nem tetszik, én nem örülök neki – lezárják a teljes Sétateret, és csak oltási igazolással lehet belépni, illetve akkor, ha jegyet váltunk. Könnyen elképzelhető, hogy a KMN keretében is lesznek olyan rendezvények, amelyekre csak oltási igazolással lehet majd bemenni, de ez szintén nem rajtunk múlik.
Summa summárum, terveink szerint idén már a népszerűbb műfajok képviselőinek is teret engedünk, de nem olyan mértékben, mint a korábbi években, mert mindannyiunk közös érdeke, hogy ellenőrizni tudjuk a rendezvényeinket. Ha a jogszabályok megengednék, hogy teljesen megnyithassuk a teret, és nem kéne körbekordonozni vagy oltási igazolást kérni, élnénk a lehetőséggel.
Oltási igazolást most sem kötelező kérni a hasonló rendezvényeken.
Igaz, de azzal a korlátozással, hogy a helyeknek csak a 70 százalékát szabad kihasználni. De ezt hogyan ellenőrizhetjük a Főtéren? Különösen, hogy arra számítunk: nem kell majd székeket kihelyeznünk, mint legutóbb.
Ennek már egészen a régi Magyar Napokra hasonlító hangulata van.
A régi hangulatot az hozhatja vissza igazán, ha megnyithatjuk ismét a Farkas utcát és a Bor utcát – és a tervek szerint ez így is lesz, bár színpadot valószínűleg nem állítunk a Farkas utcában. A Donaton futóversenyt is szeretnénk megszervezni, a szombati főződélelőttöt szintén.
Sok múlik a szabályok értelmezésén: például a vásár rendezvénynek minősül-e vagy nem? Mert a rendezvényekre vonatkozó szabályok sokkal szigorúbbak, de ha egyszerűen piacnak számít, akkor jóval megengedőbb a szabályozás.
Az, hogy Magyarországról valószínűleg korlátozottabb számban hívhattok meg fellépőket, jelenthet-e egyfajta lehetőséget a hazai magyar előadók, alkotók számára?
Igen, és ezt már tavaly is felismertük. Amikor ostrom alatt áll a vár, akkor az ember abból főz, ami a váron belül megtalálható – és ez egy lehetőség is, valóban. Én egyre táguló, koncentrikus körökben képzelem el a rendezvénysorozat kulturális felhozatalát: először is ott van Kolozsvár, aztán Kolozsvár környéke, majd egész Erdély, végül az anyaország, illetve a Kárpát-medencei régió – és idén mintegy 80 százalékban a kolozsvári, Kolozsvár környéki és erdélyi alapanyagokból főzünk.
Lesznek Kolozsváron kívüli helyszínek?
Nem tervezzük, de azt el tudom képzelni, hogy egyes rendezvények mondjuk Bonchidán valósuljanak meg, vagy hogy az EKE megrendezi a komoly hagyományokkal bíró Kós Károly Teljesítménytúrát – de olyan programpontokat, mint amilyen például a fesztivál nulladik napja volt a magyarfenesi Arkhai szoborparkban, most nem tudunk beilleszteni a programba.
A bulihangulat talán még nem lesz teljesen a régi... (fotó: Biró István/KMN)
A KMN egyik fontos hozadéka volt, hogy sokan, akik kivándoroltak innen, ilyenkor hazalátogatnak Kolozsvárra. Idén is számítotok erre?
A járványhelyzet okozta gondok miatt még mindig nem tartunk ott, hogy nyugodt lelkiismerettel merjünk invitálni mindenkit. Vannak olyan megszállott rajongói a Magyar Napoknak, akik, ha lehetőség adódik rá, tűzön-vízen át eljönnek, ők vélhetőleg most is itt lesznek, és ennek örülünk is. A programot viszont úgy állítjuk össze, hogy inkább „házon belül” ünnepeljünk. Abban azonban nagyon bízom, hogy jövőre újra teljes gőzzel magyarnapozhatunk.
Ez a visszafogott ünneplés kihat a támogatói háttérre is?
Igen, bár inkább fordítva: a támogatói háttér hat a visszafogottságra. A járványhelyzet okozta gazdasági recesszió nagyon sok, magánszférából és állami szektorból érkező támogatónkra negatívan hatott. A városházától például tavaly nem kaptunk támogatást, és úgy gondolom, nem is lett volna ildomos, hogy bennünket egyedül támogassanak – idén benyújtottuk a pályázatunkat, de még nem bírálták el. Sok magánvállalkozó sem tudott a korábbi mértékben támogatni, mert a cége válságos állapotba került.
Vannak ugyanakkor jó példák is, olyan szektorok vagy cégek, amelyeknek a járványhelyzet következtében megugrott a bevételük, ők tavaly is támogattak, idén is fognak. De azért az elég súlyos, hogy ott állunk a rendezvény indulása előtt két hónappal, és nem tudjuk, pontosan miből gazdálkodunk.
Magyar állami támogatásra számíthattok idén? Mert tavaly, tudtommal, az is megcsappant.
A magyar állam a kezdetektől folyamatosan támogatta a rendezvényt, mindig több forrásból kaptunk támogatást, a forrásaink egy részéről már tudható, hogy megmarad, más részével kapcsolatban még nem érkezett válasz.
Ami viszont fontos: a Kincses Kolozsvár Egyesület fennmaradásának legfőbb garanciája a nemzetpolitikai államtitkárság által folyósított éves normatív támogatás, és ez megmaradt. Ez nagy biztonságot ad, mert a szervező csapat nyugodt körülmények közt tud tervezni, dolgozni.
Biztos szembesültetek szervezőként azzal a problémával, hogy évről évre nehezebb újdonságot kínálni a Magyar Napokon, a magyar kulturális, zenei szcéna gazdag és sokszínű ugyan, de mégiscsak behatárolt. Vannak-e új ötletek, innovációk a tarsolyotokban?
Mivel mi egyfajta éves magyar kulturális seregszemlét tartunk Kolozsváron, ez behatárolja a lehetőségeinket. A kultúrát a lehető legszélesebben igyekszünk értelmezni, különböző művészeti ágak mellett a tudomány, a sport, a gasztronómia is bennefoglaltatik, és igyekszünk mindenben tartani a mércét.
... de az egyik legkedveltebb helyszín, a Bor utca már visszatér (fotó: Kőmíves István/KMN)
Minden évben van valami újdonság, tavaly például elindítottuk a főtéri filmvetítéseket – ezt a szükség szülte egyébként, mert olyan rendezvénytípusokat kerestünk, amelyeken be lehet tartani az ötszáz fős résztvevői korlátot. Ezt idén is folytatni kívánjuk, bár még nem döntöttük el, milyen módon, a magyar filmtermés mely szeletére fókuszálva. Vagy említhetném a KMN-tévét: nem tudok olyan rendezvénysorozatról a magyar nyelvterületen, amely saját televíziót működtet és élőben közvetíti rendezvényeinek jelentős részét, már csak azért sem, mert ez az extra szolgáltatás rendkívül költséges.
A jövőt illetően sok a kérdőjel, de egy biztos: a vírushelyzet nekünk bizonyos szempontból hasznos is volt, hiszen felkínálta a megújulás lehetőségét. Minden rendezvénysorozatnak vannak életciklusai, és ahhoz, hogy tényleg hosszú távon tudjunk működtetni valamit, időnként meg kell újulni. Az emberek, nem teljesen indokoltan, úgy érzékelik, hogy a KMN folyamatosan felfele ívelő, növekedési pályára állt, és évente ismétlődő kérdés irányunkban, hogy meddig lehet fenntartani ezt a növekedést.
Akár hiszik a kedves olvasók, akár nem, a járvány beállta előtti két évben többször fölmerült a szervezőstábban, hogy valamiképpen vissza kéne térnünk az alapokhoz, a kezdeti évekhez, nem feltétlenül látogatottságban, hanem szellemiségben és hangulatban. Sokszor azt érzem, annyira megszokottá vált a Kolozsvári Magyar Napok léte, hogy sem mi magunk, sem a közönség nem tud már sok mindenhez őszinte rácsodálkozással, az újdonság örömével viszonyulni.
A KMN hatására sokfelé hasonló rendezvénysorozatok indultak, ez kétségtelenül komoly fegyvertény. A katalizátorszerep a KMN egyik nagy erénye, de a piacvezető szerep el is kényelmesíthet bennünket. Hajlamossá válhatunk rá, hogy beálljunk egyfajta rutinba, évről évre hozva a kötelezőt. A járvány arra kényszerített, hogy megpróbáljunk kilépni a komfortzónánkból. Úgy érzem, a tavalyi csonka rendezvénnyel lezártuk a KMN első, tíz éves ciklusát, az ideivel pedig visszatérhetünk a gyökerekhez, elindítva a következő tíz éves láncot.
Végezetül: van olyan exkluzívnak számító információ – programpont, fellépő –, amit megosztanál a Főtér olvasóival?
Mivel eddig semmit nem mondtunk az idei rendezvénysorozatról, az elmondottak egytől-egyig exkluzívnak számítanak. Komolyra fordítva a szót: kolozsváriként is fontos számomra, hogy az első főtéri rendezvényünket az idén tízéves Tokos zenekar születésnapi koncertje nyitja meg, a tervek szerint neves vendégelőadóval közösen. Ha kolozsváriakként valakire, hát rajuk feltétlenül büszkék lehetünk, hisz a kincses városból indulva hódították meg a teljes magyar nyelvterületet. Öröm lesz együtt ünnepelni a jubileumi születésnapjukat a Mátyás-szobor alatt, a főtéri nyitónapon – minden egyébről nemsokára…
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Jégesőbe forduló vihar vonult végig és okozott károkat Udvarhelyszék több településén, köztük Székelyudvarhelyen és Szentegyházán is. A mintegy tíz percen keresztül hulló jég megállt az utcákon, a fákban, termésben is kárt tett.
A megismételt romániai elnökválasztás első fordulójának eredménye sokkolta a pénzpiacot, az egyre fokozódó aggodalmak erős érzelmi reakciókat váltottak ki a befektetők és a megtakarításokkal rendelkező lakosság körében is.
Önkénteseket jelentkezését várják homokzsákok rakásához Alsósófalván, ahol a vízügyi hatóságok a rét elárasztása mellett döntöttek a paradji sóbánya megmentése érdekében – számolt be Facebook-oldalán a Sóvidék Televízió.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Az ember megáll egy-egy hajdan délcegen magasodó erdélyi rom előtt, eltöpreng a múlt dicsőségén, a sors forgandóságán… aztán az is eszébe jut, hogy mit, mennyit hasznos megmenteni a düledékek közül.
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
Dés valóban hét dombra épült, akárcsak az olasz főváros. És hét határra szóló múltja van. A jelene viszont egy csendes kisvárosé. Ahol béke van. És némi rend, az össznemzeti rendetlenség közepette.
Dés valóban hét dombra épült, akárcsak az olasz főváros. És hét határra szóló múltja van. A jelene viszont egy csendes kisvárosé. Ahol béke van. És némi rend, az össznemzeti rendetlenség közepette.
Gondolatok a hétvégén Sepsiszentgyörgyön kezdődő divízió 1/A jégkorongvilágbajnokság elé.
Gondolatok a hétvégén Sepsiszentgyörgyön kezdődő divízió 1/A jégkorongvilágbajnokság elé.
Sajátos Erdély-tapasztalat, közösségi felelősség, angol romantika és Balassi-kard. József Attila nyelvi öröksége, mágikus ritmusok. Hogyan aránylik Kolozsvárhoz a mindenség? László Noémi költővel Visky András beszélgetett a magyar költészet napján.
Sajátos Erdély-tapasztalat, közösségi felelősség, angol romantika és Balassi-kard. József Attila nyelvi öröksége, mágikus ritmusok. Hogyan aránylik Kolozsvárhoz a mindenség? László Noémi költővel Visky András beszélgetett a magyar költészet napján.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Jó a bolti avokádó, rukkola, kaktuszgyömölcs és pomelo pénzért, de a természetben ingyen van a csalán, kövér porcsin, vadcseresznye, medvehagyma, tyúkhúr és szamóca. Tessék bátran szedegetni!
Jó a bolti avokádó, rukkola, kaktuszgyömölcs és pomelo pénzért, de a természetben ingyen van a csalán, kövér porcsin, vadcseresznye, medvehagyma, tyúkhúr és szamóca. Tessék bátran szedegetni!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.