„Vissza az alapokhoz!” Gergely Balázs az idei Kolozsvári Magyar Napokról

Amikor találkoztunk, épp egy szenvedélyes hangú telefonbeszélgetést folytattál, így akaratlanul is értesülhettem a Kolozsvári Magyar Napok egyes szervezési nehézségeiről… A találkozásunk előtt nem sokkal érkezett a hír, hogy az egyik fesztivál a Kolozsvári Magyar Napok ideje alatt mindenfajta egyeztetés ellenére nem akarja idejében elbontani a színpadját a Főtéren. Ezt próbáljuk most tisztázni, illetve érvényesíteni a jogainkat, elvégre egy 12 éves rendezvénysorozatról van szó, amely mindig ugyanazon két nap köré szerveződik, az egyik augusztus 19., Kolozsvár királyi városi rangra emelésének dátuma, úgymond a város születésnapja, a másik augusztus 20., államalapításunk ünnepe. De ha ez nem lenne elég, mint mindig, az idén is idejében leadtuk a területfoglalási kéréseket, már az év legelején ott volt az illetékesek asztalán.   Ezek szerint most már biztos, hogy idén sem marad el a Kolozsvári Magyar Napok. Mindenképpen megtartjuk. A KMN az utóbbi években több mint egy hétig, végül már 9-10 napig tartott. Tavaly a járványhelyzet miatt visszafogottabban, csak három napig ünnepeltünk – remélem, idén ennél többre lesz lehetőségünk.   Azt lehet már tudni, hogy pontosan hány napig fog tartani a rendezvénysorozat? A jelenlegi tervek szerint augusztus 17-én, kedden este lesz a nyitórendezvényünk, a szokásos helyszínen, a magyar operában (tavaly ez is elmaradt), és 21-én, szombaton, jó esetben pedig 22-én, vasárnap fog zárulni, tehát ha minden jól megy, a tavalyi háromnaposról idén öt-hatnaposra bővül a KMN.

Interjúfotók: Erdély László

Tehát akkor nem a tavalyi „fékezett habzású” eseményre számíthatunk, hanem visszatérnétek a régi keretekhez? Mi legszívesebben már idén visszatérnénk a megszokott rendszerhez, időtartamban, programrácsban egyaránt, a gond az, hogy a folyamatosan változó járványhelyzethez igazított jogszabályi, törvényi kerethez kell alkalmazkodnunk, ez pedig rendkívül nehéz. Irtózatos kockázatot vállal magára, aki merészebben viszonyul a helyzethez, mert bármelyik pillanatban megváltozhatnak vagy rosszabbra fordulhatnak a dolgok – ez esetben pedig súlyos következménye lehet egy túlvállalásnak, anyagi értelemben is, de nem csak. Tavaly sok utólagos dicsérettel zártuk a rendezvényt, a hivatalosságok részéről is, amiért felelősségteljesen jártunk el, nem váltunk fertőzési gócponttá, idén is igyekszünk óvatosnak lenni.   A tavalyi KMN tényleg nagyon szűkkörű, mondhatni családias hangulatú esemény volt. Ahhoz képest milyen változásokra számítsunk, mennyivel engeditek lazábbra a gyeplőt? Az idei Magyar Napok volumenében valahol a régi, megszokott és a tavalyi kiadás között helyezkedik majd el. Ha ez mégsem sikerülne, az biztosan nem rajtunk múlik, hanem a járványhelyzet alakulásán és a hatósági intézkedéseken. Ezért nem siettünk el semmiféle bejelentést, úgy döntöttünk a szervezőtársaimmal, hogy június végén, július elején tartjuk meg az első sajtótájékoztatót, amelyen elmondjuk a biztosnak tűnő információkat.   Főtéri koncertek lesznek? Igen, azzal együtt, hogy dupla korlát közé szorítva szervezünk. Az egyik korlátot az aktuális jogszabályi keretek vonják körénk, a másikat pedig mi magunk. Mert felmerül a kérdés, hogy ha szabad is tömegrendezvényt szervezni, a járványhelyzet enyhülésével hol az a szint, amely ízléses és etikus? Egy ilyen embert próbáló, súlyos időszakkal magunk mögött tehetünk-e úgy, mintha semmi sem történt volna? Igen, lesznek koncertek – ahogy tavaly is voltak –, csak az a kérdés, hogy milyen típusúak. A nagy tömegeket mozgató pop-rockkoncertekhez óvatosan viszonyulunk, mert ha esténként fellépnének a magyar könnyűzene nagyjai, azzal annyi embert vonzanánk a Főtérre, hogy a csendőrség egészen biztosan elkezdene oszlatni, amit nem szeretnénk. Ez nem egy fizetős rendezvény, mint az Untold, ahol – tetszik vagy nem tetszik, én nem örülök neki – lezárják a teljes Sétateret, és csak oltási igazolással lehet belépni, illetve akkor, ha jegyet váltunk. Könnyen elképzelhető, hogy a KMN keretében is lesznek olyan rendezvények, amelyekre csak oltási igazolással lehet majd bemenni, de ez szintén nem rajtunk múlik. Summa summárum, terveink szerint idén már a népszerűbb műfajok képviselőinek is teret engedünk, de nem olyan mértékben, mint a korábbi években, mert mindannyiunk közös érdeke, hogy ellenőrizni tudjuk a rendezvényeinket. Ha a jogszabályok megengednék, hogy teljesen megnyithassuk a teret, és nem kéne körbekordonozni vagy oltási igazolást kérni, élnénk a lehetőséggel.   Oltási igazolást most sem kötelező kérni a hasonló rendezvényeken. Igaz, de azzal a korlátozással, hogy a helyeknek csak a 70 százalékát szabad kihasználni. De ezt hogyan ellenőrizhetjük a Főtéren? Különösen, hogy arra számítunk: nem kell majd székeket kihelyeznünk, mint legutóbb.   Ennek már egészen a régi Magyar Napokra hasonlító hangulata van. A régi hangulatot az hozhatja vissza igazán, ha megnyithatjuk ismét a Farkas utcát és a Bor utcát – és a tervek szerint ez így is lesz, bár színpadot valószínűleg nem állítunk a Farkas utcában. A Donaton futóversenyt is szeretnénk megszervezni, a szombati főződélelőttöt szintén. Sok múlik a szabályok értelmezésén: például a vásár rendezvénynek minősül-e vagy nem? Mert a rendezvényekre vonatkozó szabályok sokkal szigorúbbak, de ha egyszerűen piacnak számít, akkor jóval megengedőbb a szabályozás.   Az, hogy Magyarországról valószínűleg korlátozottabb számban hívhattok meg fellépőket, jelenthet-e egyfajta lehetőséget a hazai magyar előadók, alkotók számára? Igen, és ezt már tavaly is felismertük. Amikor ostrom alatt áll a vár, akkor az ember abból főz, ami a váron belül megtalálható – és ez egy lehetőség is, valóban. Én egyre táguló, koncentrikus körökben képzelem el a rendezvénysorozat kulturális felhozatalát: először is ott van Kolozsvár, aztán Kolozsvár környéke, majd egész Erdély, végül az anyaország, illetve a Kárpát-medencei régió – és idén mintegy 80 százalékban a kolozsvári, Kolozsvár környéki és erdélyi alapanyagokból főzünk.   Lesznek Kolozsváron kívüli helyszínek? Nem tervezzük, de azt el tudom képzelni, hogy egyes rendezvények mondjuk Bonchidán valósuljanak meg, vagy hogy az EKE megrendezi a komoly hagyományokkal bíró Kós Károly Teljesítménytúrát – de olyan programpontokat, mint amilyen például a fesztivál nulladik napja volt a magyarfenesi Arkhai szoborparkban, most nem tudunk beilleszteni a programba.

A bulihangulat talán még nem lesz teljesen a régi... (fotó: Biró István/KMN)

  A KMN egyik fontos hozadéka volt, hogy sokan, akik kivándoroltak innen, ilyenkor hazalátogatnak Kolozsvárra. Idén is számítotok erre? A járványhelyzet okozta gondok miatt még mindig nem tartunk ott, hogy nyugodt lelkiismerettel merjünk invitálni mindenkit. Vannak olyan megszállott rajongói a Magyar Napoknak, akik, ha lehetőség adódik rá, tűzön-vízen át eljönnek, ők vélhetőleg most is itt lesznek, és ennek örülünk is. A programot viszont úgy állítjuk össze, hogy inkább „házon belül” ünnepeljünk. Abban azonban nagyon bízom, hogy jövőre újra teljes gőzzel magyarnapozhatunk.   Ez a visszafogott ünneplés kihat a támogatói háttérre is? Igen, bár inkább fordítva: a támogatói háttér hat a visszafogottságra. A járványhelyzet okozta gazdasági recesszió nagyon sok, magánszférából és állami szektorból érkező támogatónkra negatívan hatott. A városházától például tavaly nem kaptunk támogatást, és úgy gondolom, nem is lett volna ildomos, hogy bennünket egyedül támogassanak – idén benyújtottuk a pályázatunkat, de még nem bírálták el. Sok magánvállalkozó sem tudott a korábbi mértékben támogatni, mert a cége válságos állapotba került. Vannak ugyanakkor jó példák is, olyan szektorok vagy cégek, amelyeknek a járványhelyzet következtében megugrott a bevételük, ők tavaly is támogattak, idén is fognak. De azért az elég súlyos, hogy ott állunk a rendezvény indulása előtt két hónappal, és nem tudjuk, pontosan miből gazdálkodunk.   Magyar állami támogatásra számíthattok idén? Mert tavaly, tudtommal, az is megcsappant. A magyar állam a kezdetektől folyamatosan támogatta a rendezvényt, mindig több forrásból kaptunk támogatást, a forrásaink egy részéről már tudható, hogy megmarad, más részével kapcsolatban még nem érkezett válasz. Ami viszont fontos: a Kincses Kolozsvár Egyesület fennmaradásának legfőbb garanciája a nemzetpolitikai államtitkárság által folyósított éves normatív támogatás, és ez megmaradt. Ez nagy biztonságot ad, mert a szervező csapat nyugodt körülmények közt tud tervezni, dolgozni.   Biztos szembesültetek szervezőként azzal a problémával, hogy évről évre nehezebb újdonságot kínálni a Magyar Napokon, a magyar kulturális, zenei szcéna gazdag és sokszínű ugyan, de mégiscsak behatárolt. Vannak-e új ötletek, innovációk a tarsolyotokban? Mivel mi egyfajta éves magyar kulturális seregszemlét tartunk Kolozsváron, ez behatárolja a lehetőségeinket. A kultúrát a lehető legszélesebben igyekszünk értelmezni, különböző művészeti ágak mellett a tudomány, a sport, a gasztronómia is bennefoglaltatik, és igyekszünk mindenben tartani a mércét.

... de az egyik legkedveltebb helyszín, a Bor utca már visszatér (fotó: Kőmíves István/KMN)

Minden évben van valami újdonság, tavaly például elindítottuk a főtéri filmvetítéseket – ezt a szükség szülte egyébként, mert olyan rendezvénytípusokat kerestünk, amelyeken be lehet tartani az ötszáz fős résztvevői korlátot. Ezt idén is folytatni kívánjuk, bár még nem döntöttük el, milyen módon, a magyar filmtermés mely szeletére fókuszálva. Vagy említhetném a KMN-tévét: nem tudok olyan rendezvénysorozatról a magyar nyelvterületen, amely saját televíziót működtet és élőben közvetíti rendezvényeinek jelentős részét, már csak azért sem, mert ez az extra szolgáltatás rendkívül költséges. A jövőt illetően sok a kérdőjel, de egy biztos: a vírushelyzet nekünk bizonyos szempontból hasznos is volt, hiszen felkínálta a megújulás lehetőségét. Minden rendezvénysorozatnak vannak életciklusai, és ahhoz, hogy tényleg hosszú távon tudjunk működtetni valamit, időnként meg kell újulni. Az emberek, nem teljesen indokoltan, úgy érzékelik, hogy a KMN folyamatosan felfele ívelő, növekedési pályára állt, és évente ismétlődő kérdés irányunkban, hogy meddig lehet fenntartani ezt a növekedést. Akár hiszik a kedves olvasók, akár nem, a járvány beállta előtti két évben többször fölmerült a szervezőstábban, hogy valamiképpen vissza kéne térnünk az alapokhoz, a kezdeti évekhez, nem feltétlenül látogatottságban, hanem szellemiségben és hangulatban. Sokszor azt érzem, annyira megszokottá vált a Kolozsvári Magyar Napok léte, hogy sem mi magunk, sem a közönség nem tud már sok mindenhez őszinte rácsodálkozással, az újdonság örömével viszonyulni. A KMN hatására sokfelé hasonló rendezvénysorozatok indultak, ez kétségtelenül komoly fegyvertény. A katalizátorszerep a KMN egyik nagy erénye, de a piacvezető szerep el is kényelmesíthet bennünket. Hajlamossá válhatunk rá, hogy beálljunk egyfajta rutinba, évről évre hozva a kötelezőt. A járvány arra kényszerített, hogy megpróbáljunk kilépni a komfortzónánkból. Úgy érzem, a tavalyi csonka rendezvénnyel lezártuk a KMN első, tíz éves ciklusát, az ideivel pedig visszatérhetünk a gyökerekhez, elindítva a következő tíz éves láncot.   Végezetül: van olyan exkluzívnak számító információ – programpont, fellépő –, amit megosztanál a Főtér olvasóival? Mivel eddig semmit nem mondtunk az idei rendezvénysorozatról, az elmondottak egytől-egyig exkluzívnak számítanak. Komolyra fordítva a szót: kolozsváriként is fontos számomra, hogy az első főtéri rendezvényünket az idén tízéves Tokos zenekar születésnapi koncertje nyitja meg, a tervek szerint neves vendégelőadóval közösen. Ha kolozsváriakként valakire, hát rajuk feltétlenül büszkék lehetünk, hisz a kincses városból indulva hódították meg a teljes magyar nyelvterületet. Öröm lesz együtt ünnepelni a jubileumi születésnapjukat a Mátyás-szobor alatt, a főtéri nyitónapon – minden egyébről nemsokára…