// 2024. szeptember 28., szombat // Vencel
irodalom

„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett” – Az 1956-os forradalom versei

Ötvenhatnak rendkívül gazdag irodalmi – és azon belül költészeti – termése van. Ebből válogattunk tíz plusz egyet: „kötelező”, reprezentatív darabokat és személyes kedvenceket egyaránt, a teljesség igénye nélkül.

Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán

Ha van olyan költemény, amit szinte mindenki ismer, az a Piros a vér a pesti utcán. Ez annak ellenére is igaz, hogy szerzőjét, Tamási Lajost már jóval kevesebben ismerik, mert nem tartozik a magyar költészet élvonalába. Sőt, annak ellenére is ikonikus verse ez a magyar forradalomnak, hogy a költő két évvel később, hervasztó módon, egy törleszkedő munkásőr-verssel (A csepeli gyorsvasúton) igyekezett a hatalom előtt feledtetni ’56-os „botlását”…  

Megyünk, valami láthatatlan áramlás szívünket befutja, akadozva száll még az ének, de már mienk a pesti utca.   Nincs már teendő?: ez maradt, csak ez maradt már menedékül, valami szálló ragyogás kél, valami szent lobogás készül.   Zászlóink föl, újjongva csapnak, kiborulnak a széles útra, selyem-színei kidagadnak: ismét mienk a pesti utca!   Ismét mienk a bátor ének, parancsolatlan tiszta szívvel, s a fegyverek szemünkbe néznek: kire lövetsz, belügyminiszter?   Piros a vér a pesti utcán, munkások, ifjak vére ez, piros a vér a pesti utcán, belügyminiszter, kit lövetsz?   Kire lövettek összebújva ti, megbukott miniszterek? Sem az ÁVH, sem a tankok titeket meg nem mentenek.   S a nép nevében, aki fegyvert vertél szívünkre, merre futsz, véres volt a kezed már régen Gerő Ernő, csak ölni tudsz?   ...Piros a vér a pesti utcán. Eső esik és elveri, mossa a vért, de megmaradnak a pesti utca kövein.   Piros a vér a pesti utcán, munkások - ifjak vére folyt, - a háromszín-lobogók mellé tegyetek ki gyászlobogót.   A háromszín-lobogó mellé tegyetek három esküvést: sírásból egynek tiszta könnyet, s a zsarnokság gyűlöletét,   s fogadalmat: te kicsi ország, el ne felejtse, aki él, hogy úgy született a szabadság, hogy pesti utcán hullt a vér.

   

Faludy György: 1956, te csillag

Ezzel szemben Faludy György sosem alkudott meg, el is vitték Recskre a kommunisták még 1950-ben, aztán ’56-ban emigrált Nyugatra. Akit érdekel a páratlanul kalandos életpályája, benne az 50-es évek kommunista diktatúrájának emlékeivel, lapozgassa a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi kötetét. Addig is: itt ez a vers – távolról sem az egyetlen hasonló témájú verse Faludynak –, amelynél tárgyilagosan kifejezőbbet alig írtak az októberi magyar forradalomról, és amelyhez Yeats sorát választotta mottóul: „A terrible beauty is born”.  

Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó és szenvedés; mégis, mikor átvágtam a Hősök terén, mosolyognom kellett, mert nem állt szobor többé a csizmában; –   csütörtök: lázrózsák mindenki arcán. Földváry már kedd este elesett a Rókus előtt. Szemközt, az iskola padlásán felfegyverzett gyerekek; –   péntek: még több vér, tankok a Ligetnél. Az ütegek torkolattüzeit nézem éjjel és borzongok: a szörnyű szépség most nálunk is megszületik; –   hat nap: a kénezett arcú halottak apró csokorral mellükön, a járdán (Köztársaság tér) röplapok, szorongás, szemem előtt kis, tétova szivárvány; –   ölelkezés az Írószövetségben: csomagolnak és indulnak haza; feltépett sínek, utcák és fölöttünk a szabadság liliom-illata; –   ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc, és ötvenhat: egyszer minden száz évben talpra állunk kínzóink ellen. Bármi következik, boldogság, hogy megértem; –   és újra péntek: a Dunánál állunk, a nap áttör ködön, füstön. Talán sikerül minden s az alkonyat bíbor brokátja Zsuzska lenszőke haján; –   és szombat: hajnalban csupa reménység de estefelé: nyakunkon a kés. A keleti szemhatár mögött mocskos felhők, nyugatról álszent röfögés; –   mentünk a kétszázezerrel: nem bírok újabb börtönt, s ha nem is jött velem: Árpád óta bennem lakik az ország, minden völgyét meg dombját ösmerem; –   a Bach-huszárok tankban tértek vissza: eddig sem ápolt, s ha más föld takar, mit számít az? és mit, hogy fiam majd Dad-nek szólít és nem lesz már magyar?   Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán az ifjúságtól mind visszakapom, és otthon, a sötét előszobákban kabátom még ott lóg a fogason –   ezerkilencszázötvenhat, nem emlék, nem múlt vagy nékem, nem történelem, de húsom-vérem, lényem egy darabja, szívem, gerincem – kijöttél velem   az irgalmatlan mindenségbe, hol a Semmi vize zubog a híd alatt és korlát nincs sehol sem – életemnek te adtál értelmet, vad álmokat   éjjelre és kedvet a szenvedéshez s az örömhöz; te fogtál mindig kézen, ha botladoztam; hányszor ihlettél meg, s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –   ezerkilencszázötvenhat, te csillag, oly könnyű volt a nehéz út veled! Nagyon soká sütöttél ősz hajamra, ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.  

 

Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról

Ez az a vers, amely úgy ötvenhatos, hogy tényszerűen nem az. Habár az Irodalmi Újság 1956. november 2-i számában jelent meg először, más magyar írók forradalmi tárgyú szövegeivel együtt, és azóta is összeforrott 1956-tal, a „Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” sor pedig szállóigévé vált, sőt a vers alatt is 1956-os keltezés olvasható, ez utóbbi kegyes csalásnak bizonyult: az irodalomtörténet mára kiderítette, hogy Illyés valójában 1950-ben írta a verset. Hogy akkor miért nem jelenhetett meg, azt bizonyára nem kell magyarázni.  

Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben,   nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van   nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal morse-jében,   nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! ott zsarnokság van nemcsak a katonásan   pattogtatott „vigyázz”-ban, „tűz”-ben, a dobolásban, s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák,   nemcsak a titkon félignyílt ajtón ijedten besuttogott hirekben,   a száj elé hulltan pisszt jelző ujjban, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan   fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban, a csöndet   növelő néma könnyek zuhatagában, kimeredt szembogárban,   ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurráhkban, énekekben,   hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben,   kürtben, az operában, éppoly hazug-harsányan zengő szoborkövekben, színekben, képteremben,   külön minden keretben, már az ecsetben; nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban   s abban, megállt a kapualjban;   hol zsarnokság van, ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy rég istened sem;   ott zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában,   abban, ahogy a gyermek idegennek felelget;   nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butító szólamokban;   az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves;   az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban,   ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban,   nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorban, mint légy a borban,   mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban,   mert szépnek csak azt véled, mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél,   tányérban és pohárban, az van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban,   mintha nyitva az ablak, s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van,   ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független,   fönt a Tejút is már más: határsáv, hol fény pásztáz, aknamező; a csillag: kémlelő ablak,   a nyüzsgő égi sátor: egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból,   a papból, kinek gyónol, a prédikációból, templom, parlament, kínpad: megannyi színpad;   húnyod-nyitod a pillád, mind az tekint rá mint a betegség, veled megy, mint az emlék;   vonat kereke, hallod, rab vagy, rab, erre kattog; hegyen és tenger mellett be ezt lehelled;   cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, a szív-hökkenésben;   a nyugalomban, e bilincs-unalomban, a zápor zuhogásban, ez égig érő rácsban,   a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át,   s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban;   mint víz a medret, követed és teremted; kémlelődsz ki e körből? ő néz rád a tükörből,   ő les, hiába futnál, fogoly vagy, s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába,   beivódik, evődik velődig; eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe,   néznél, de csak azt látod, mit ő eléd varázsolt, s már körbe lángol erdőtűz gyufaszálból,   mert amikor ledobtad, el nem tiportad; s így rád is ő vigyáz már, gyárban, mezőn, a háznál,   s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni,   bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, őt növeszted, gyermeked neki nemzed,   hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy;   vakondként napsütésben, így járunk vaksötétben, s feszengünk kamarában, akár a Szaharában;   mert ahol zsarnokság van minden hiában, a dal is, az ilyen hű, akármilyen mű,   mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál.

   

Márai Sándor: Mennyből az angyal

Egy másik nagyon ismert, forradalommal kapcsolatos költemény. Márai 1956-ban írta, de akkor már rég nem élt itthon – 1948-ban elhagyta Magyarországot. A forradalom kitörésének hírére hazaindult az Egyesült Államokból, de mire Münchenbe ért, a felkelést már eltiporták a szovjet tankok. Ennyit tudott „küldeni” mementónak: a magyar és a világirodalom egyik legfájdalmasabb „karácsonyi” versét.  

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a csodáról.   Csattogtasd szaporán a szárnyad, Repülj, suhogj, mert nagyon várnak. Ne beszélj nekik a világról, Ahol most gyertyafény világol, Meleg házakban terül asztal, A pap ékes szóval vigasztal, Selyempapír zizeg, ajándék, Bölcs szó fontolgat, okos szándék. Csillagszóró villog a fákról: Angyal, te beszélj a csodáról.   Mondd el, mert ez világ csodája: Egy szegény nép karácsonyfája A Csendes Éjben égni kezdett – És sokan vetnek most keresztet. Földrészek népe nézi, nézi, Egyik érti, másik nem érti. Fejük csóválják, sok ez, soknak. Imádkoznak vagy iszonyodnak, Mert más lóg a fán, nem cukorkák: Népek Krisztusa, Magyarország.   És elmegy sok ember előtte: A Katona, ki szíven döfte, A Farizeus, ki eladta, Aki háromszor megtagadta. Vele mártott kezet a tálba, Harminc ezüstpénzért kínálta S amíg gyalázta, verte, szidta: Testét ette és vérét itta –˂ Most áll és bámul a sok ember, De szólni Hozzá senki nem mer.   Mert Ő sem szól már, nem is vádol, Néz, mint Krisztus a keresztfáról. Különös ez a karácsonyfa, Ördög hozta, vagy Angyal hozta – Kik köntösére kockát vetnek, Nem tudják, mit is cselekesznek, Csak orrontják, nyínak, gyanítják Ennek az éjszakának a titkát, Mert ez nagyon furcsa karácsony: A magyar nép lóg most a fákon.   És a világ beszél csodáról, Papok papolnak bátorságról. Az államférfi parentálja, Megáldja a szentséges pápa. És minden rendű népek, rendek Kérdik, hogy ez mivégre kellett. Mért nem pusztult ki, ahogy kérték? Mért nem várta csendben a végét? Miért, hogy meghasadt az égbolt, Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”   Nem érti ezt az a sok ember, Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek? Egy nép kiáltott. Aztán csend lett. De most sokan kérdik: mi történt? Ki tett itt csontból, húsból törvényt? És kérdik, egyre többen kérdik, Hebegve, mert végképp nem értik – Ők, akik örökségbe kapták –: Ilyen nagy dolog a Szabadság?   Angyal, vidd meg a hírt az égből, Mindig új élet lesz a vérből. Találkoztak ők már néhányszor – A költő, a szamár, s a pásztor – Az alomban, a jászol mellett, Ha az Élet elevent ellett, A Csodát most is ők vigyázzák, Leheletükkel állnak strázsát, Mert Csillag ég, hasad a hajnal, Mondd meg nekik, – mennyből az angyal.

   

Kányádi Sándor: Naplótöredék

Egy évvel a levert forradalom után, 1957-ben jelent meg Kányádi Sándor második verseskötete, a Sirálytánc, amelyet azonmód be is zúzatott a cenzúra. Pedig ez a verse, az itt közölt Naplótöredék nem is szerepelt a könyvben – az majd csak a Felemás őszi versek című 2002-es kötetében kapott helyet. A vers alatt ez a keltezés olvasható: „Kolozsvár, 1956. október 25, éjszaka.”  

A fény, a fény szuronyok hegyén villan. Nem ilyen fényre vágytam én, amilyen itt van.   A szél, a szél katonaszaggal libben. Ne fújd, ne fújd el őszi szél, amit még hittem.   A vér, a vér agyamban vadul lüktet. Ó, isten, isten, hogyha vagy, segítsd meg véreinket.

   

Bartis Ferenc: Utószó

Maradjunk Erdélynél, méghozzá egy olyan versnél, amely a szó legszorosabb értelmében nem is nevezhető ötvenhatosnak. Viszont elválaszthatatlanul kapcsolódik a forradalom erdélyi történetéhez. Ezt a verset olvasta fel ugyanis Bartis Ferenc a Házsongárdban, november elsején. Az eredmény: hét év szigorított börtön a költőnek, tömeges letartóztatások, megtorlások (ennek a mozzanatnak a következményeként vitték el Dávid Gyulát is).  

Széttépve és összetörten Győzelmektől meggyötörten Már magzatként bajba ölten Vándor bölcsőtemetőkben - És mégis élünk   Dobra vernek minden vágyat Árverezés a vasárnap Nászunkra is gyászhír támad Üresek a gyermekágyak - És mégis élünk   Elvadult a dúlok lelke Kórót terem tarló mezsgye Pusztul a föld egyre-egyre Hull a szikla tenyerünkbe - És mégis élünk   Fogaskerék futószalag Egyik elmegy másik marad Bölcsőnk, sírunk porrá szakad Zokognak a kövek szavak - És mégis élünk   Hogyha sírunk: kiröhögnek, Hogyha kérünk: fel is kötnek, Hogyha küzdünk: odalöknek Történelmi kárörömnek - És mégis élünk   Magyar, szavad világ értse: Anyanyelvünk létünk vére; Anyánk szíve tetemére Átok zúdult: vége, vége… - És mégis élünk!

   

Buda Ferenc: Tizenöt-húsz éves halottak

Nem Bartis volt az egyetlen, aki börtönbüntetést kapott a verséért. Buda Ferencnek ez – és két másik – költeménye egy év börtönt „ért” a forradalom után; utána még évekig nem jutott publikációs lehetőséghez. Húsz éves volt 1956-ban.  

Kiontott véreim! Támadó tűz voltunk, hűs halottak lettünk. Hajnalló hitünkről fegyverforgó kézzel tanúságot tettünk. Gyermeki karunkba ereje gyülemlett forró férfikornak, csillagos oldalú, tűzokádó tankok felnőtté tiportak. Golyóverte testünk lankadó lankái hol anyaggá hűlnek, gránátot markoló, kimarjult karjaink jéggé merevülnek. Sebeink nyitottak, nyirkos kövön fekszünk, mostmár nem verekszünk Égő, túlvilági benzines palackok lángjánál melegszünk.

   

Nagy Gáspár: Öröknyár: elmúltam 9 éves

Igazi „rendszerváltó” vers, a költő 1983-ban írta, és állítólag még Kádár János is olvasta. Ami egyáltalán nem meglepő, hiszen emlékeztethette őt egyik legnagyobb vétkére: Nagy Imre kivégzésére. A versben sorkezdő –és végző „NI” kimondatlanul, de mindenki által érthetően a meggyilkolt miniszterelnököt jelöli. Nagy Gáspár 1949 májusában született, Nagy Imrét 1958 júniusában végezték ki – erre utal a vers címe.  

a sír NIncs sehol a sír                                          a gyilkosok a test                                                                    se I T T NIncs sehol a test                                                                    se O T T a csont                                      a gyilkosok NIncs sehol a csont (p. s.) egyszer majd el kell temetNI és nekünk nem szabad feledNI a gyilkosokat néven nevezNI

   

Petri György: Nagy Imréről

Megrendítő Petri verse, a szépsége pedig pont abban áll, hogy miközben méltó emléket állít a kivégzett miniszterelnöknek, mégsem idealizálja. Nagy Imre úgy jelenik meg, mint az események sodrába került, esendő, vonakodó, lehetőségeket elszalasztó ember – aki viszont a börtönudvaron, a bitófa árnyékában felnőtt történelmi feladatához. És ma is aligha kereshetnénk érvényesebb Nagy Imre-képet a Petriénél.  

Személytelen voltál, mint a többi zakós- szemüveges vezér, nem volt érces a hangod, mert nem tudtad, hogy mit is mondjál   hirtelenjében a sok egybegyűltnek. Épp a hirtelenje volt szokatlan számodra. Csalódottan hallgattalak, cvikkeres öregember, még nem tudtam   a betonudvart, ahol az ügyész az ítéletet, bizonyára, elhadarta, sem a kötél durva horzsolását, a végső szégyent.   Ki mondja meg, mi lett volna elmondható arról az erkélyről. Elgéppuskázott lehetőségek vissza nem térnek. Börtön, halál nem köszörüli ki a pillanat élit,   ha kicsorbult. De emlékeznünk szabad a vonakodó, sértett, tétova férfira, akibe mégis fölszivároghatott düh, káprázat, országos vakremény   mikor arra ébredt a város: lövik szét.

   

Baka István: Halottak napja

Talán a legszemélyesebb kedvencem mind közül. Baka István verséből első olvasásra alig olvasható ki, miről is szól tulajdonképpen; csak a komor képek, a nyomasztó hangulat, a furcsa asszociációk árulkodhatnak a gyermeki rettegés mélyebb okairól. A végén azonban csattan az a „nyolcévesen”, és összeáll a kép: Baka István ugyanis 1948-ban született…  

Egy kisfiú siet a parkon át, az esti szélben hintalánc vacog, zörög a megfakult viharkabát, az égen borbélytányér-hold inog.   Az emlékmű talapzatán, akár angyalszárnyakból hullatott pihék, mécsek remegnek, szürke és sivár a kő, a park, s páncélozott az ég.   Mint oszlopról lehorgadó plakát, nyirkos csirizszagú a félelem, s megyek, megyek az őszi parkon át, zsebemben gesztenyék, nyolcévesen.

  Bónusz track:

Bereményi Géza: Corvin köziek

Egy vers, ami tulajdonképpen nem is vers, hanem dalszöveg, bár helyet kapott Bereményi Versek című kötetében. De hát ki mondhatja meg, pontosan hol húzódik a határ a kettő között? Mindenesetre hallgatva talán expresszívebb, mint olvasva: [embed]

[/embed] Ui.: Tisztában vagyunk vele, hogy több olyan szerző és vers van, amely helyet kaphatott volna egy 1956-os témájú összeállításban; de valahol meg kell húzni a határt. Ha a kedves olvasó úgy érzi, vannak olyan költemények, amelyeket semmiképpen nem lehet kihagyni, jelezze bátran kommentben!

Különvélemény

A 000-ás ügynök és a törékeny délkelet-európai biztonság

Varga László Edgár

Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…

Pityókaföld az erdő mélyén – tizedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”

Nagyítás

Itt az új erdélyi macskafajta: cuki és titokzatos

Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.

Patka Gergő: „A kung-fu nemcsak a harcra, hanem az életre is felkészít”

Egy harcművészetben nem az a lényeg, hogy az edzéseken szétverjük a partnerünket, hanem az, hogy egymást támogatva segítsük a kölcsönös fejlődést - mondja a Wing Tsun Transylvania kung-fu iskola vezetője.

// ez is érdekelheti
Jövő héten minket is elér a dunai árvíz, nagy dobásra készül a tordai sóbánya – vasárnapi hírek
Főtér

Jövő héten minket is elér a dunai árvíz, nagy dobásra készül a tordai sóbánya – vasárnapi hírek

A pantelimoni klánháború miatt pedig egy komplett hadsereget vezényeltek ki.

Halál helyett édes élet az erdélyi cukorgyárban
Krónika

Halál helyett édes élet az erdélyi cukorgyárban

A nemrég szinte bezárt marosludasi cukorgyár a tulajdonosváltást követően immár napi 24 órában üzemel, hogy feldolgozza a félezer erdélyi gazdától érkező nyersanyagot. A cukorgyár 8800 hektár cukorrépaföldre kötött szerződést.

Páciensek verekedtek, törtek-zúztak két megyei kórházban – hírek szombaton
Főtér

Páciensek verekedtek, törtek-zúztak két megyei kórházban – hírek szombaton

Nyugdíja nélkül maradt egy férfi, miután egy idegen megölelte az utcán. Ittas állapotban még egy rendőrnek sem sikerül mindig a két sánc között maradni az autójával.

Megtalálták az eltűnt sepsiszentgyörgyi fiút
Székelyhon

Megtalálták az eltűnt sepsiszentgyörgyi fiút

Kedden távozott sepsiszentgyörgyi otthonából a 15 éves Keresztes Róbert-Szabolcs, aki azóta nem tért haza. kérik, hogy aki tud róla, hogy hol tartózkodhat jelezze a rendőrségen.

Magyar és román vasúttársaságoknak készülnek mozdonyok egy dél-romániai üzemben
Krónika

Magyar és román vasúttársaságoknak készülnek mozdonyok egy dél-romániai üzemben

Az elkövetkező időszakban hat új mozdonyt szállít le romániai és magyarországi vasúttársaságoknak – jelentette be a Softronic Craiova gördülőállomány-gyártó a világ legnagyobb vasúti vásárán, az immár 14. alkalommal megszervezett Innotranson.

Kamerát szerelt fel a kukkoló a zetelaki községháza személyzeti vécéjében
Székelyhon

Kamerát szerelt fel a kukkoló a zetelaki községháza személyzeti vécéjében

Hatalmas felháborodást váltott ki a zetelaki közösségben, miután kiderült, hogy a polgármesteri hivatal egyik alkalmazottja videókamerát szerelt fel a községháza egyik személyzeti vécéjében. A polgármester feljelentést tett az ügyben a rendőrségen.

// még több főtér.ro
A régi sikereket idéznék a gyergyói kosárlabdázók
2024. szeptember 20., péntek

A régi sikereket idéznék a gyergyói kosárlabdázók

Valamit nagyon jól csinálnak a székelyföldi kisvárosban, ahol nemcsak a zenei szcéna, a sportélet is reneszánszát éli. Kercsó Zoltánnal, a Gyergyószentmiklósi ISK-VSK edzőjével beszélgettünk.

A régi sikereket idéznék a gyergyói kosárlabdázók
2024. szeptember 20., péntek

A régi sikereket idéznék a gyergyói kosárlabdázók

Valamit nagyon jól csinálnak a székelyföldi kisvárosban, ahol nemcsak a zenei szcéna, a sportélet is reneszánszát éli. Kercsó Zoltánnal, a Gyergyószentmiklósi ISK-VSK edzőjével beszélgettünk.

Két hétig Budapestre figyel a sakkvilág
2024. szeptember 14., szombat

Két hétig Budapestre figyel a sakkvilág

A magyar főváros ad otthont a világ ötödik legnagyobb sporteseményének, a 45. Sakkolimpiának. A férfi versenyben 197 csapat, a női versenyben 184 válogatott indul.

Két hétig Budapestre figyel a sakkvilág
2024. szeptember 14., szombat

Két hétig Budapestre figyel a sakkvilág

A magyar főváros ad otthont a világ ötödik legnagyobb sporteseményének, a 45. Sakkolimpiának. A férfi versenyben 197 csapat, a női versenyben 184 válogatott indul.

Merengés a kézműves vásárokról
2024. augusztus 26., hétfő

Merengés a kézműves vásárokról

Gondolatok a kézműves vásárok kínálatáról, kreativitásról. Mire érdemes figyelni, ha válogatunk a standok kínálatából? Érdekel-e egyáltalán minket, hogy ki miből és hogyan dolgozik?

Merengés a kézműves vásárokról
2024. augusztus 26., hétfő

Merengés a kézműves vásárokról

Gondolatok a kézműves vásárok kínálatáról, kreativitásról. Mire érdemes figyelni, ha válogatunk a standok kínálatából? Érdekel-e egyáltalán minket, hogy ki miből és hogyan dolgozik?

Különvélemény

A 000-ás ügynök és a törékeny délkelet-európai biztonság

Varga László Edgár

Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…

Pityókaföld az erdő mélyén – tizedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Az agrárpiacot egyetlen nagy gigacég, a Genotech uralta, csúcstechnológiával, elképzelhetetlenül nagy területeken termesztettek mindent. A szinte teljesen automatizált agrártechnikát mesterséges intelligencia irányította.”

Nagyítás

Itt az új erdélyi macskafajta: cuki és titokzatos

Transylvania cat néven jegyezték be az újonnan elismert erdélyi macskafajtát az Egyesült Királyságban.

Patka Gergő: „A kung-fu nemcsak a harcra, hanem az életre is felkészít”

Egy harcművészetben nem az a lényeg, hogy az edzéseken szétverjük a partnerünket, hanem az, hogy egymást támogatva segítsük a kölcsönös fejlődést - mondja a Wing Tsun Transylvania kung-fu iskola vezetője.